VÁGÓ GÁBOR, az LMP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Ezt a törvényjavaslatot a saláta jellege miatt elítéljük, hiszen itt nagyon sok olyan törvénymódosítás van egybegyúrva, amiknek igazából nincsen egymáshoz közük. Ami viszont pozitív ebben a törvényjavaslatban, hogy nagyon sok olyan pont van, ahol előremutató és az LMP programjával közös halmazba tartozó javaslatot is találunk. Tehát amikor a költségvetés vitájában fölhívtuk a figyelmet arra, hogy a lakástámogatási rendszert ki kellene szélesíteni, és nem csupán a gázfelhasználásra kellene fókuszálni, akkor nem is gondoltuk arra, hogy ezt majd komolyan veszi a kormány, vagy a kormányzat eszébe is jut ez a probléma, hogy igenis, sok százezer háztartásban élnek gáz nélkül, és nekik is szükségük van a lakhatási támogatásra. Tehát vannak nagyon jó kezdeményezések. Most nem fogom az összeset megdicsérni, fölsorolni, de van több támogatandó és igazán életszagú problémákra reflektáló megoldás is ebben a törvényjavaslatban.

Tarnai Richárd képviselőtársam, amikor arra hivatkozott, hogy a bölcsődei férőhelyek megoldása nem volt meg az elmúlt nyolc évben, bezzeg most. Hát, bezzeg most sem találhatunk erre igazából sem forrásokat a költségvetésben, sem pedig a bővítésre vonatkozó javaslatokat itt ebben a törvényjavaslatban. Amit talán láthatunk, az egy félmegoldás, a családi napközik helyzete. Valóban, ezzel talán ideig-óráig sikerül ezt a problémát megoldani, de radikális bölcsődei férőhelynövelés nélkül nem fog sikerülni az a demográfiai boom, amit igazából mindannyian szeretnénk, és folyamatosan emellett érvelnek mind a kormánypárti, mind több ellenzéki frakció képviselői is. Tehát a gyermekelhelyezés problémáját nem látjuk megoldottnak.

(19.20)

Hogy kiemeljek hat olyan kérdéskört, amivel kapcsolatban kritikát fogalmazunk meg: az egyik az, hogy nem látjuk eléggé azt, hogy intézményi szinten volnának garanciák fogyatékosügyben, itt módosító javaslatot is nyújtottunk be. Arról lehet szerintünk vitatkozni, hogy a gyermekétkeztetés árát hogyan és mihez rögzítsük, és a gyermekétkeztetést, amely valójában a gyermekszegénység fölszámolásának első lépcsője, mihez is kössük, és mi legyen az elsődleges szempont a gyermekétkeztetés során: a megfizethetőség, az olcsóság vagy az egészséges étel, hogy minél magasabb szintű alapanyagokból készüljön. Itt egy egészséges egyvelegre kellene szerintünk törekedni, de ez egy vitatkozási pont lehet.

Az, hogy egy olyan módosító javaslatot nyújtott be Szabó Timea képviselőtársam, hogy a várandós édesanyák súlyos válsághelyzetét is meg lehessen állapítani, azért indokolt, mert véleményünk szerint szociális, társadalmi, éppen aktuális anyagi helyzettől vezérelve nagyon sok édesanya kerülhet szörnyű helyzetbe, és ilyenkor törvényi szinten kell garantálni egy ilyen esetet, hogy súlyos válsághelyzetben van az édesanya, és így kiemelt védelemre számíthat az államtól.

Azt egy apró elírásnak tekintjük, és valószínűleg tényleg csak erről van szó, hogy a gyermekek védelembe vételénél nincs arra kitétel, hogy ez a nagykorúsággal automatikusan megszűnik; erre tettünk egy módosító javaslatot.

Ami igazából fontos volna, hogy az egyházi és nonprofit fenntartók egyenlőségét is kimondja a törvény. Jelen esetben azok a civil szervezetek, társadalmi szervezetek, amelyek szintén szociális feladatokat látnak el, úgy érezzük, hogy még ha konkrétan nem is, de törvényi szinten, bizonyára azért, mert nem foglalkozunk velük, kicsit hátrányosabb helyzetben vannak, mint az egyházi fenntartásúak. Tehát itt arról volna szó, hogy mind az egyházakat, mind pedig ezeket a nonprofit szervezeteket ugyanaz a dolog vezérli, hogy a szociális szférában tevékenykedjenek, ez pedig a felebaráti szeretet. Ha felebaráti szeretettől vezérelve valaki szociális szolgáltatást nyújt, akkor tényleg ne legyen megkülönböztetés a tekintetben, hogy ez most egy egyházi szervezet vagy egy társadalmi, nonprofit szervezet.

Itt van egy eléggé sarkalatos vitapont. Erről tényleg elvi szintű filozófiai alapokig le lehet ásni, ez pedig az, hogy a jóléti államban a juttatásokat feltételessé tehetjük-e, és ha feltételessé tesszük, akkor milyen feltételeknek kell megfelelni. Az, hogy egy normatív támogatást diszkrecionálissá teszünk, indokolható is lehet esetleg. De az indoka nagyon jól megfontolt indok kell hogy legyen véleményünk szerint. Az, hogy a bérpótló juttatást meg lehet vonni egy telek vagy ház elhanyagoltsága miatt, megint nem az okokat kezeli, hanem csak az okozatokat. Ugyanezt mondtuk a családi pótlék vitájában, hogy a valódi okokig kellene leásni. Ha mondjuk, egy bérpótló támogatás függőségéről beszélünk, akkor a foglalkoztatási okokat kellene megtalálni, és a foglalkoztatási hajlandóságtól kell hogy függjön, mint ahogy ez már itt is van, hogy éves szinten 30 napot dolgozni is kell. Ez így megfelelő, viszont egy lakhatási támogatásnál volna értelme annak, hogy függjön a saját porta rendezettségétől.

Ha valóban az okokat akarjuk megszüntetni, és valóban egy olyan társadalmat szeretnénk, amelyben a társadalmi normák mindenkire vonatkoznak, és az állam úgy gondolja, hogy csak akkor ad pénzt, ha ezeket a normákat betartják, akkor igenis ezek legyenek logikai összefüggésben egymással, hogy milyen támogatást miért igen és miért ne kapjon meg egy bizonyos ember. Tehát ha lakhatási támogatásokról van szó, akkor jöhet egyáltalán képbe ez a telekelhanyagoltsági dolog. De mi azt is gondoljuk, hogy jelenleg jogszabályban van szabályozva, hogy hogyan kell rendben tartani egy portát, hogy ne legyen fertőzésveszély, egyéb. Ezért hát ezt az egész dolgot zárójelbe lehetne tenni. Ezért is adtunk be egy módosító javaslatot, hogy ne legyen egy ilyen kitétel, hogy a bérpótló támogatás kiutalását és annak eldöntését, hogy megkapja-e az az ember vagy sem, az önkormányzatok kezébe adjuk teljes egészében.

Nagyjából ennyit szerettem volna mondani, köszönöm a szót.

Forrás: parlament.hu