DR. PUSKÁS IMRE (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Természetesen a költségvetés vitájában olyan témák hangoznak el leggyakrabban, ami mindannyiunk számára evidencia, hogy a társadalom szinte valamennyi tagját érinti, ezért természetes, hogy legtöbbször például az önkormányzatok működésére való hivatkozás történik a felszólalásokban. De hallhattunk a sportról is, ami, azt hiszem, itt ugyancsak valamennyiünk szívéhez közel áll. Kevesebb szó esett, és felszólalásomnak az egyik részében erről szólnék, ez a kultúra ügye, és ezen területen pedig a kulturális és sajtóbizottság három módosító indítványára szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét.

Ahogyan mondtam, vannak a társadalom minden tagját érintő dolgok, történések. Talán amikor a kultúráról beszélünk, akkor nem feltétlenül azonosítjuk ezt ebben a körben, miközben természetesen erről van szó, hiszen a társadalom mentális állapota, de mondhatnám azt is, hogy a mindennapok kultúrája az egészen magas kultúráig meghatározza az életminőségünket. Szokták mondani, hogy lehet kultúra nélkül élni, csak éppen nem különösképpen érdemes. Én azt hiszem, ezért is szükséges, hogy egyáltalán ez a kérdés, ez a fogalom elhangozzon a költségvetés vitája során is.

Én bízom abban, hogy ez a terület is nagyobb figyelmet fog kapni a következő években, és a kultúra számos ága is, ahogyan hangsúlyoztam, gyakorlatilag azok a területek, amelyekért felelős az önkormányzat, azokig a területekig, amelyek valóban a legmagasabb kultúra körébe sorolandók, és amelyekre nagyon sokan büszkék vagyunk, és úgy gondoljuk, a magyar identitáshoz hozzátartozik, hogy a világban többek között egy-egy kiemelkedő művészhez is kötik azt, hogy mi a magyarság, mi a magyar.

Most tehát három olyan dologra hívnám fel a figyelmet, amelyek ezeknek az erősítését szolgálják. Egyrészt a bizottságunk azt javasolja, hogy a Nemzeti Kulturális Alap 400 millió forinttal egészüljön ki, annak érdekében, hogy a Márai-program 600 millióról 1 milliárddal gazdálkodhasson. Nyilvánvaló, az elnevezésből is kitűnik, a Márai Sándor író nevével fémjelzett program célja alapvetően az olvasás népszerűsítése, a könyvkiadás lehetővé tétele és alapvetően a könyvvásárlás támogatása, másrészről pedig a könyveknek a könyvtárakba való eljuttatása. Nyilvánvalóan lehetne akár ironikusan is ehhez a kérdéshez állni, idézhetnénk olyan statisztikákat, amelyek bizony igen lehangolóak, és arról szólnak, hogy a magyar társadalom egyre szerényebb rétege az, amelyik egyáltalán olvas, vagy ha olvas, akkor az könyv, amit olvas. Olyan számokat is tudnánk említeni, ami bizony arról szól, hogy bár emberek papírral bírnak arról, hogy ők iskolát végeztek és nem analfabéták, de gyakorlatilag nem képesek megérteni azt, amiről olvasnak.

Nos, tehát én azt hiszem, hogy amikor a társadalom számos problémájáról beszélünk, akkor erről is kell beszélnünk, és amikor a Márai-programot említjük, erősítjük, akkor alapvetően nyilvánvalóan erre a kérdésre is felhívjuk a figyelmet, és bár ezt 1 milliárddal nem lehet megoldani, de valamiféle ösztönző erőt és felhívó jelentőséget mégiscsak bír ez az ügy.

A másik javaslata a bizottságnak a Magyar Mozgókép Közalapítvány forrásokkal történő megerősítése. Ez 3,5 milliárd forintos javaslatot tartalmaz. A nemzeti önbecsülésünknek többek között az is a része, büszkék vagyunk arra, hogy Magyarországon most már sok-sok évtizede kiváló filmeket is készítenek, és némi visszaesés után most azt mondhatjuk, hogy talán ismét valamiféle felélénkülése, feléledése van a magyar filmnek, és nemzetközi sikereket is elér. Ezért is fontos az, hogy továbbra is több forrásból, mint ahogy a költségvetés tartalmazza, nemcsak ez az alap az, amely rendelkezik forrással a filmgyártás, a filmkészítés támogatására, hanem a Nemzetgazdasági Minisztérium is ilyen forrást biztosít erre a célra, viszont az adókedvezmény-igénybevételi lehetőség csak akkor áll rendelkezésre a film készítése során, hogyha ez a Magyar Mozgókép Közalapítvány forrásából történik.

A harmadik dolog, amelyre felhívnám a figyelmet, ez a sor elnevezése: egyházi kulturális örökség értékeinek rekonstrukciója és egyéb beruházások. Ez egy 150 millió forintos forrásbővülést javasol a tisztelt Ház számára, amely forrás a jáki apátság rekonstrukciójának a befejezését szolgálná. Azt gondolom, itt sem kell hangsúlyoznunk, hogy az az épített örökség, amely rendelkezésünkre áll, annak a megőrzése rendkívül fontos, és nem mellékes, hogyan kezeljük ezeket a dolgokat. Azt hiszem, ez is hozzátartozik egyrészt ahhoz, hogy önmagunkkal hogyan tudunk elszámolni, a saját mentális állapotunkat, a társadalom mentális állapotát jelzi az ezekhez az ügyekhez való hozzáállás.

Ennyit szerettem volna figyelemfelkeltésképpen a kulturális területekről szólni, és engedjenek meg egy általánosabb megnyilvánulást is. A vita során többször elhangzott vagy megtörtént az az adok-kapok, ami arról szólt, hogy az ellenzék olyan dolgokat tett szóvá, olyanokat kér számon a mostani kormányon, a kormánytöbbségen, amelynek a kezelését maga sem próbálta meg az elmúlt 8 évben, sőt az ország jelenlegi állapota bizony az ő terhükre írandó. (Babák Mihály: A lelkükön szárad!) Én megnéztem, milyen módosító indítványok érkeztek az ellenzék részéről, és amikor szembetűnt az, hogy van néhány képviselő, aki rendkívül aktív volt, felkeltette az érdeklődésemet, milyen területen tettek módosító indítványokat.

Különösen a szocialista frakció két ifjútörökje, Varga László és Harangozó Tamás voltak aktívak, ketten közel száz módosító indítványt tettek, és amikor ezeket az indítványokat megnéztem, akkor bizony azt a megállapítást kellett tennem, hogy ez nem az a fajta szokványos és elfogadható, mindenképpen respektálható ellenzéki magatartás, ami arról szól, hogy ha valaki 8 év kormányzás után kerül ellenzékbe, természetesen akkor is megvan a joga, hogy elmondja a véleményét, és a módosító indítványait megtegye a költségvetéshez, nos, ezek többsége sajnos inkább csak a poén szintjén mozgott, ami, azt gondolom, fiatalszocialista-összejöveteleken biztosan "jófejségnek" számít, de a korábbi fideszes képviselők által a 2010. évi költségvetéshez benyújtott módosító indítványoknak a megismétlése, azt gondolom, az a cinizmus kategóriájába tartozik.

Azt hiszem, amikor a költségvetés komolyságát próbáljuk megőrizni, és ennek a vitának a komolyságát próbáljuk megőrizni, akkor ez nem egy méltó magatartás a képviselők részéről. Ha ennek akár még az érdemi részébe is belemennék, akkor többek között megállapítható, hogy fideszes képviselőtársaimmal az elmúlt költségvetés tárgyalása során többek között azért voltak kénytelenek azokat a módosító indítványokat megtenni, mert megszűnt egy nagyon fontos forrás, különösen a kistelepülések számára, ez a decentralizált alapok, TEKI, LEKI, CÉDE, TEUT, amely források pontosan a kistelepülések számára biztosították azokat a fejlesztési lehetőségeket - belterületi utak, járdák, bizonyos közintézmények felújítása -, amely források 2010-ben már nem álltak rendelkezésre, és többségében képviselőtársaim ilyen módosító indítványokat tettek, éppen annak érdekében, hogy a kistelepülések életminőségét, a lehetőségeit bővítsék, és hozzájuthassanak ezekhez a forrásokhoz.

(14.20)

Nos, ezeknek a visszahozása ilyen módon, valóban azt hiszem, hogy már a cinizmus körébe tartozik, és én bízom benne, hogy szocialista képviselőtársaim a jövőben olyan magatartást tanúsítanak majd a költségvetés vitája során is, amely az ellenzék számára is méltó és amely, azt hiszem, hogy a felnőttséget, a felnőtt magatartást mutatja. És bízom, mondom, hogy ezek az ifjútörökök is hamarosan majd ehhez a felnőttséghez fognak példát mutatni.

Köszönöm szépen, képviselőtársam, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu