KARÁCSONY GERGELY (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Keresem a szót, ami a leginkább jellemzi ezt az egész médiatörvény-alkotási folyamatot (Moraj a kormánypárti padsorokban. - Az elnök csenget.), és azt gondolom, hogy a gyalázat a legmegfelelőbb kifejezés. Ez a törvény gyalázat a tartalma szempontjából is, és gyalázat, ahogy ez a törvény a parlamenti darálón átment, és sajnos nincsenek kételyeim azzal kapcsolatosan, hogy végül meg is lesz szavazva.

Ennek a folyamatnak már a kezdete is rossz volt, hiszen ilyen típusú törvényeket, egy 174 oldalas törvényt, ami a teljes magyar médiairányítási rendszert, a médiamonopóliumokat, a közszolgálati televíziózást és rádiózást, mindent szabályozni akar, nem így szoktak kezdeményezni. Ezt minimum a kormánynak kellett volna beterjesztenie, minimum valamilyen társadalmi vitát kellett volna erről folytatni. Tudom, hogy voltak, akik beleírták a törvénybe a saját érdekeiket, hiszen világosan megjelennek bizonyos lobbiérdekek ebben a törvényjavaslatban, de ezzel együtt is a társadalmi párbeszéd elmaradt. Azt gondolom, hogy sajtószabadságról törvényt hozni a demokratikus közvélemény kizárása nélkül, ami egyébként azért mégiscsak egy fontos fogalom, hiszen egy '92-es alkotmánybírósági határozat alapján erre épül az alkotmánybírósági gyakorlat a médiaügyekben, szóval azt gondolom, hogy a közvélemény kizárása nélkül a sajtóról beszélni az jól mutatja ennek a törvényjavaslatnak a szellemiségét.

De az igazi gyalázat mégis ma következett el, amikor valóban megkaptuk ezt a 106 ajánlási pontból álló csomagot. Nem tudom, hány képviselő van a parlamentben, aki ezeket végigolvasta. Ezekben azért nagyon kemény dolgok vannak.

Gyalázat ez a törvény azért is, mert azokon a pontokon lazít a szabályokon, ahol szigorítani kellene, és ott szigorít, ahol erre semmi szükség nincs. Például lazít azokon a szabályokon, hogy hogyan kell felhasználni az adófizetők pénzét akkor, amikor közszolgálati televíziókat, rádiókat üzemeltetünk. Létrehoz egy olyan alapot, amit egyébként most éppen átneveznek, eddig Műsorszolgáltatási Alap volt, most Médiaszolgáltatási Alap lesz, létrehoz egy olyan alapot, amelynek a működése a parlament által választott kuratórium számára teljes mértékben átláthatatlan, és így tulajdonképpen átláthatatlan a magyar állampolgárok számára is. Mindezt egy olyan időben, amikor soha nem látott mennyiségű pénz folyik be a közszolgálati médiumok finanszírozására, aminek akár örülhetnénk is, de közben már most zuhan ezeknek a televízióknak a nézettsége és a rádiónak meg a hallgatottsága, mert egyszerűen az emberek elkapcsolnak, mert nem ilyen egysíkú televíziózást szeretnének látni. Ma már a közszolgálati televízió híradóját körülbelül a lakosság 5 százaléka nézi. Én azt gondolom, hogy 60 milliárd forintot költeni egy olyan közszolgálati médiabirodalomra, amit nem néznek az állampolgárok, enyhén szólva pénzkidobás.

Aztán szintén lazítja a szabályokat a kereszttulajdonlások terén ez a törvény. Korábban szigorú szabályok voltak azzal kapcsolatosan, hogy ne lehessen médiamonopóliumokat létrehozni Magyarországon. A médiamonopóliumok elleni fellépés benne volt az alkotmányban is, és az egész médiatörvénykezési folyamat első állomásaként éppen ezt vette ki a fideszes kétharmados többség az alkotmányból, talán gondolva arra, hogy itt majd lesznek valakik, akik igenis médiamonopóliumot akarnak építeni.

A törvény tovább lazítja a szabályokat a kereskedelmi televíziók érdekében, például a reklámok sugárzása terén, bár vannak benne olyan megfontolandó apróságok, amelyek jogosak és végül is egyfajta szigorítást jelentenek, de összességében a reklámidővel kapcsolatos szabályozás kikerült a törvényből - annyit reklámoznak a kereskedelmi televíziók, amennyit akarnak.

Egy zárószavazás előtti kapcsolódó módosító indítvány tulajdonképpen a magyarországi digitális átállást egy röpke 11 órakor benyújtott javaslattal - most itt nemsokára szavazni fogunk róla, a magyar médiarendszert alapvetően meghatározó dologról van szó - kitolja 2014 végéig. Kinek az érdeke ez, kérdezem én. Természetesen annak a két kereskedelmi televíziónak, amely a legfontosabb vesztese lenne a digitális átállásnak. Az ő lobbijuk jelenik meg ebben a törvényben, és azt kell gondolnom, hogy leginkább talán az RTL Klubé, amellyel kapcsolatosan naponta lehet hallani a híreket, hogy Fidesz közeli cég be akarna vásárolni, egy olyan cég, ami egyébként a jelenlegi médiatörvény szerint nem vásárolhatna be most már az RTL Klubból, illetve nem terjeszkedhetne tovább. Piaci pletykák vannak arról, hogy a nyomtatott sajtó nagyon fontos újságjai iránt is rendkívül érdeklődik ez a bizonyos Infocenter, ami éppen most egy átalakulás előtt áll, aminek az eddigi tulajdonosa a jelenlegi kormány egyik tagja, és lehet tudni azt, hogy igencsak közel áll a Fideszhez.

Még egyszer mondom, hogy ha a jelenlegi törvény maradna hatályban, akkor ilyen típusú médiamonopóliumok nem alakulhatnának ki.

(23.50)

És hol szigorít a törvény? Nyilván ott szigorít, ahova a Fidesz keze nem ér el, hiszen a teljes sajtót azért egyelőre nem tudják se felvásárolni, se lenyúlni. Ott bizony szigorít, például azzal, hogy a hatóság jogkörét - egyébként európai példák erre nem szolgálnak - kiterjeszti a nyomtatott és az internetes sajtóra is. Brutális bírságokat ró ki abban az esetben, ha közelről meg nem határozott szabályokat sértenek meg ezek a szerkesztőségek.

Önmagában az, hogy a hatóság keményen fellépjen bizonyos jogsértések esetén, természetesen nem probléma, és azt kell mondanom, meg kell dicsérnem a Médiatanácsot, hogy például az egyik kereskedelmi televízió műsorát nagyon komoly bírsággal büntették, mert főműsoridőben olyan dolgokat mutogattak, amiket nem volna szabad mutogatni. (L. Simon László: Na ugye!) Tehát azt gondolom, hogy vannak erre pozitív példák.

Igen ám, csakhogy a törvény úgy van megfogalmazva, hogy azt ért bele a Médiatanács, amit szeretne, és mivel a Médiatanácsban csak fideszes képviselők vannak, ezért nem tudok megszabadulni attól a félelmemtől, hogy ez bizony politikai nyomásgyakorlás lehet a nyomtatott és az internetes sajtó esetében is, ahol ráadásul az újságírók arra vannak szocializálva, hogy nem kell egy ilyen hatósággal megvívniuk, hanem, ha bárkinek bármilyen problémája van, akkor a magyar bíróságok adnak igazat neki.

Ráadásul azok a brutális összegű bírságok, amelyeket a hatóság kiszabhat, a törvény eredeti javaslata szerint azonnal végrehajthatóak. Szerencsére nem olyan régen a módosító indítványok között gyakorlatilag ellenszavazat nélkül - ha jól emlékszem, ellenszavazat nélkül - a Ház megszavazta azt az egyébként fideszes és KDNP-s képviselőtársaim által benyújtott módosító indítványt, ami a bíróságnak halasztási lehetőségeket ad a bírságokkal szemben. Csak azt nem értem, hogy akkor hogyan kerül most megint vissza az egyik, már az ablakon kidobott törvénycikkely, most miért jön vissza az ajtón, és miért került újra be az alkotmányügyi bizottság módosító javaslatai közé az eredeti szöveget helyreállító javaslat.

Azt végképp nem értem, hogyan lehet az, milyen fajta koherenciazavart érint a digitális átállás, és már lassan annak is örülnünk kell, hogy nem az egészségügyi törvényben szerepelt az, hogy ez 2014-ig ki lesz tolva.

Nyilván azzal nem mondok sok újdonságot, hogy ez a médiatörvény, bármilyen módosításokat is fogadunk el, masszívan alkotmányellenes, hiszen ezt megszoktuk már. Alkotmányellenes, álláspontom szerint, a médiairányítási rendszerrel kapcsolatos törvénykezési csomag, alkotmányellenes a médiaalkotmány is - ezekkel kapcsolatosan az LMP már eljuttatta az Alkotmánybírósághoz a beadványait -, és alkotmányellenes ennek a törvénynek számos cikkelye is. Én, mivel komolyan vettem azt, hogy a zárószavazás előtti módosító koherenciazavar miatt beadható, bizony az alkotmánnyal szembeni koherenciazavar miatt adtam be módosítókat. Ezek közül háromról fog szavazni a Ház, engedjék meg, hogy elmondjam, hogy ezek miért olyan fontosak.

Az egyik módosító javaslatom kivenné a törvényből azt, hogy a médiahatóság ilyen rendkívül széles jogkörű iratmegismerési jogokat kapjon. A jelenlegi törvényben ugyanis az van, hogy a hatóság - különösebben nem kell indokolni, hogy miért - bármikor megjelenhet egy szerkesztőségben, és ott bármilyen dokumentumot, akár titkos anyagokat is lemásolhat. A magyar jogrendben ennél tágabb iratmegismerési joga semmilyen szervezetnek nincs, beleértve például, mondjuk, a Gazdasági Versenyhivatalt vagy magát a rendőrséget. Én azt gondolom, hogy ez nagyon egyértelműen alkotmányellenes. Tehát azt gondolom, hogy egy jogállamban ilyen típusú iratmegismerési jog, ahol egyébként semmilyen szükségességi és/vagy arányossági korlát nincs meghatározva, teljes mértékben elfogadhatatlan, és ütközik az alkotmánnyal.

Azt gondolom, hogy az alkotmánnyal, a demokratikus közvéleménnyel, és a közszolgálati médiumok szerkesztői szabadságával kapcsolatos rendelkezésekkel és az ezzel kapcsolatos alkotmánybírósági határozatokkal mesze szembemegy az, hogy ezzel a bizonyos Médiaszolgáltatási Alappal szemben a közszolgálati rádiók és televíziók szerkesztőségének semmilyen szabadságuk nincs. Én azt gondolom, hogy legalább annyit meg kell tennünk, hogy a törvény kimondja azt, hogy ezeknek a közszolgálati médiaszolgáltatóknak a szerkesztői szabadságát figyelembe kell venni.

És végül, azt gondolom, hogy teljes mértékben alkotmányellenes az, hogy a Médiatanács teljesen önkényesen adhat oda frekvenciákat pályázat nélkül, semmivel nem kell indokolnia, csak a saját maga által meghatározott médiapolitikai elvekkel. Szeretném arra felhívni a figyelmüket, hogy az Alkotmánybíróságnak egy 2007-es határozata már egyértelműen kimondta azt, hogy nem átláthatóak a pályázás feltételei, ehhez képest ez a rendszer még kevésbé átlátható, tehát azt gondolom, hogy joggal feltételezzük azt, hogy ez ebben a formájában masszívan alkotmányellenes.

Azt gondolom, hogy a médiatörvény kapcsán nagyon sokan jobban érveltek amellett, hogy szükség van egy új médiatörvényre, már csak az idő miatt is, hiszen a média egy nagyon gyorsan változó terület. Igenis szükség van arra, hogy időnként újragomboljuk a kabátot és új médiairányítási rendszert alakítsunk ki, de az, ami most történik, nem más, mint a sajtószabadság felszámolása. Főleg a nyomtatott és az internetes sajtó esetében olyan jogbizonytalanság jelenik meg a törvény által, és ez egy tudatos bizonytalanság, ami nagyon súlyosan korlátozza a szerkesztők szabadságát, és már ma meg lehet figyelni azt a fajta öncenzúrát, amit igazából nem is tudom, milyen történelmi korszakból ismerhet Magyarországon valaki, hiszen lehet, hogy Magyarországon volt cenzúra a nyolcvanas években, de öncenzúra talán kevésbé, az újságírók bátrabbak voltak, mint most. (L. Simon László: Na ne már!) Én akkor még nagyon fiatal voltam, nagyon sok újságíró-szerkesztővel beszéltem, és bizony akkor az újságírók feszegették a hatalom korlátait, most pedig inkább félnek, és nem mernek megírni nagyon sok mindent, amit szeretnének. L. Simon képviselőtársamat meg fogom hallgatni, ha felszólal, és nem fogok közbebeszélni, megígérem. (Közbeszólások.)

Én azt gondolom, hogy ez a törvény, s főleg az a folyamat, ahogy ennek a végszavazásához el fogunk jutni, és főleg ezek a zárószavazás előtti módosítók egyszerűen nem méltóak Magyarországhoz. Azt kell mondjam, hogy nem méltóak a Fideszhez sem, ahhoz a Fideszhez, amely az elmúlt nyolc évben mindig a jogállamot, a sajtószabadságot védte, most pedig az első adandó alkalommal egyértelmű lobbicsoportokat kiszolgálva, saját médiabirodalmának építése érdekében felszámolja a sajtószabadság garanciáit, és megfélemlíti az újságírókat. Ha ez a törvény ebben a formájában átmegy, akkor Magyarország egy sokkal rosszabb ország lesz, egy olyan ország, ahol igenis nem teljesül a sajtószabadság, az a sajtószabadság, amit 1848-ban a márciusi 12 pontban az első helyen fogalmaztak meg elődeink. Magyarország egy sokkal jobb médiatörvényt érdemel, és Magyarország, ha ez a törvény átmegy ebben a formájában, akkor holnaptól egy fapados demokrácia lesz.

Ezt önök sem akarhatják, úgyhogy kérem, ne szavazzák meg a saját javaslatukat. Tudom, hogy rendkívül nagy dolog, amit kérek, de legalább azt tegyék meg, hogy az egészen elképesztő módosító indítványokat nem támogatják, például azzal, hogy a bíróságnak ne lehessen halasztó hatálya a hatósági büntetésekre. Legalább ebben legyenek következetesek, és abban a pingpongban, ami ezek szerint a Fidesz-frakción belül megy médiaügyekben, legalább most a jó oldal győzzön. Ma már volt egy elfogadott alkotmánymódosításuk médiaügyekben, Rogán Antal képviselőtársamé, tehát ott már van egy pont a rossz oldalon, akkor legyen legalább egy jó a jó oldalon is.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Forrás: parlament.hu