MANDUR LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Úgy usque 9 órával ezelőtt még a mai napon fogadtuk el itt a Házban azt a médiatörvényt, amely az elmúlt hónapokban heves tiltakozást váltott ki nemcsak a magyar parlamentben, hanem a hazai médiaszakmai körökben, szervezeteknél és a nemzetközi jogvédő, újságírói, kiadói szervezeteknél is. Nagy tekintélyű nyugat-európai és egyesült államokbéli lapok igen keményen bírálták az Orbán-kormány média- és szólásszabadságot fenyegető, korlátozó törekvéseit a sajtó totális ellenőrzésére létrehozott médiafelügyelet rendszere miatt. Magyarországon lapok jelentek meg üres címlappal, internetes tartalomszolgáltatók üres lappal nyitottak napokon át.

De miért ez a szokatlan, heves tiltakozás? Miért van az, hogy az EBESZ-től a Freedom House-on át, a Nemzetközi Sajtóintézeten át folyamatosan kívánják monitorozni a magyar politika és a média történéseit? Nos, ez a törvény, amit elfogadtunk egy alkotmánymódosítással kiegészítve, példátlan módon hatalmi befolyást és ellenőrzést, felügyeletet ad az új Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságon és intézményein keresztül, nemcsak egyszerűen a regnáló kormánynak, hanem mint látjuk, közel tíz éven át a Fidesznek.

(9.20)

Egy olyan hatalmi struktúrát építettek ki, amiben kilenc éven át lényegében a Fidesz embereit nevezték és választották ki kontroll nélkül olyan intézményrendszer irányítására, ami teljes felügyeletet fog gyakorolni a magyar sajtó fölött, a közmédiumokat teljes, közvetlen irányítás alá vonta, sajnálatos módon a közpénzből finanszírozott és a közcélokat szolgáló Magyar Televíziót, Magyar Rádiót, Duna Televíziót, Távirati Irodát lényegében egy párt befolyása alá helyezték. A független kereskedelmi sajtó fölött olyan törvényi rendelkezések mellett olyan jogokat gyakorolhat ez a Hírközlési Hatóság, a médiatestület, amelyben csak fideszes delegáltak, illetve a miniszterelnök által kinevezett elnök gyakorolhat ma már rendeletalkotási jogot, olyan gumiszabályok mellett róhatnak ki olyan büntetéseket, illetve határozhatnak meg olyan szabályokat a rendeletalkotási jog birtokában ma már, ami törvényben nem garantált. Magyarul: van rajta sapka, nincs rajta sapka, kiszolgáltatott helyzetbe került a magyar média, egyetlenegyet tehet: megpróbál igazodni az elvárásokhoz. Ez pártállami rendszerekre jellemező mechanizmus.

Nem volt ez mindig így Magyarországon, legalábbis a rendszerváltást követően nem. Amikor megszületett az első médiatörvény, ez a bizonyos 1996. évi I. törvény, akkor egy olyan kormányzat működött Magyarországon 72 százalékos többséggel - tehát jóval nagyobb többséggel, mint a most regnáló kormányzat -, amely fontosnak tartotta azt, hogy tartsuk be a demokrácia minimumát főleg olyan területeken, ami a sajtószabadságot jelenti, ami a médiairányítást jelenti. Konszenzuális demokráciát építettünk akkor, és a törvényben fontos szempont volt az ellenzéknek is megadni azokat a lehetőségeket és jogokat, hogy ellenőrizhesse, illetve a hozzájárulásuk nélkül - hiszen paritásos testületek alakultak ki - ne lehessen önkényeskedni a média fölött.

Kényes helyzet természetesen, hiszen meg kell mindig egyezni, és vissza is lehet vele élni, mert amennyiben az ellenzék úgy gondolja, hogy nem akar partnerként viselkedni, akkor természetesen a rendszert működésképtelenné lehet tenni. Ez történt az elmúlt években, aminek a felkiáltása nyomán lehet azt mondani, hogy most minden hatalmat a regnáló pártnak. Kilenc év most már alkotmányosan bebetonozva, ez több mint két ciklus. Megtörténik a közhatalom kiszervezése, outsourcingolás. Nem a választási ciklusoktól függ, hogy ki kormányozhat Magyarországon, hanem kétharmad birtokában ki tudja az intézmények totális vezetését magáévá tenni. Mint cseppben a tenger, benne van a médiatörvény is - logika -, de már a PSZÁF is benne van az alkotmányban, hasonló módon bebetonozva, ciklusokon túl.

Várjuk a jövőt, reméljük, hogy boldog lesz. Boldog karácsonyi ünnepeket kívánok mindannyiuknak, és sikerekben gazdag Magyarországot!

Elnök úr, köszönöm megtisztelő figyelmét.

Forrás: parlament.hu