VOLNER JÁNOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Előttünk fekszik egy több törvényt érintő, részint rendészeti jellegű szabályozás, amelynek vannak gyenge pontjai, és vannak kifejezetten erősségei is, éppen ezért az eddigiekhez hasonlóan ismét csak szakmai érvek mentén megfogalmazott kritikával fogok élni, és mivel sem a kritikával, sem a dicsérettel - ha a kormány arra rászolgált - nem fukarkodtam eddig sem, ezért kritika és dicséret is lesz a véleményemben.

Államtitkár úr már többször átélhette azt, hogy erősen górcső alá vontam a Belügyminisztérium előterjesztéseit, és meglehetősen kemény kritikával illettem azt a gyenge színvonalú szakmai munkát, amit esetenként megtapasztalhattunk az elénk kerülő anyagokban. Ezúttal sincs másképp. Szeretnék arra utalni, és biztatnám is a képviselőtársakat arra, hogy keressenek rá - hiszen elektronizált médiafájlokban kapjuk meg a törvényjavaslat szövegét -, hogy hogyan írja le a törvényjavaslat készítője a Terrorelhárítási Központ nevét. Helytelenül, tisztelt képviselőtársaim. Ha megnézik a törvényjavaslat indoklását, ott látható, hogy három külön szóban írja le, magyarul egy olyan ember foglalkozott a törvényi szöveg megalkotásával és a nemzetközi együttműködés stratégiájának kidolgozásával a terrorizmus elleni küzdelemben, aki az új kormány által felállított szervezetrendszerrel sincs tisztában, gyakorlatilag nem használja napi szinten a munkájában a Terrorelhárítási Központ nevét. Ez meglehetősen aggályos olyan szempontból, hogy bár egy elütésnek tűnik, de nem az. Megint csak nem vette észre senki, hogy ilyen hibát vétett a törvényjavaslat készítője. Ez arra utal, uraim, hogy az, aki ezt a törvényi szöveget megfogalmazta, egész egyszerűen nem foglalkozik napi szinten ezzel a kérdéssel, következésképp nem ért hozzá. Azt gondolom, ez önmagában is eleve aggályos.

Szeretném tisztelt képviselőtársaim figyelmébe ajánlani azt, hogy a Nemzeti Bűnügyi Együttműködési Központ az a szervezete Magyarországnak, amely az Európai Rendőrségi Hivatallal, az Europollal kapcsolatot tart, azonban lehetőség van más egyéb nyomozati jogkörrel rendelkező hatóságoknak is arra, hogy az Európai Rendőrségi Hivatallal önálló kapcsolattartásba fogjanak. Én azt hiányoltam volna ebből a törvényjavaslatból - kicsit talán érdemesebb lett volna ezt pontosabban körülírni -, hogy ki és milyen területen tarthat kapcsolatot és a kapcsolattartás milyen szakmai együttműködésre korlátozódik. Ezt azért tartottuk volna különösen fontosnak, mert nemegyszer tapasztaltunk már olyat, hogy egy nemzetközi együttműködésben, az Európai Unió szervezetrendszerével folytatott nemzetközi együttműködésben komoly hézagok keletkeznek amiatt, hogy egyik és másik hatóság is a másikra vár, hogy majd a másik megteszi helyette. Ezért fontos a törvényi szabályozás, az, hogy a hatásköröket pontosan definiáljuk, az, hogy a kapcsolattartás formáját pontosan rögzítsük. Tudom és elismerem, államtitkár úr, hogy a kormány nincs könnyű helyzetben, maga az Európai Unió is egy olyan szervezet, amely tényleges és erős hatalommal bír, de nagyon sokszor egy túlbürokratizált gittegyletre hasonlít. Tudom, hogy nehéz követni azokat a joganyagokat, amelyeket önök elé tesznek, azonban ennél nagyobb sikerre számítottunk volna.

Emlékeztetni szeretnék arra, hogy az Európai Unióval folytatott jogi környezet alakulásában természetesen a korábbi kormányoknak is voltak botlásaik. Ilyen volt például az is, amikor Sólyom László köztársasági elnök úr 2008. november 26-án írt levelében Szili Katalin akkori házelnök asszonynak visszaküldte megfontolásra az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló törvényt azért, mert a hatálybalépés idejét a kormány olyan módon próbálta meg módosítani, hogy nem adott elegendő időt a köztársasági elnöknek megfontolásra. Csak jelezni szeretném, hogy hasonló kifogással már mi is éltünk rendészeti szabályozással kapcsolatban, ez a bizonyos szabálysértési törvény módosítását érintette. Mi nyolcról tizenöt napra szerettük volna a hatálybalépés idejét emelni azért, hogy egy százezres ügyszám fölötti megrendelésdömpinget, amelyet ilyen módon az állam továbbít a bíróság felé, fel lehessen dolgozni. Ezt akkor elutasította a kormányzat. Nagyon bízom abban, hogy valóban együttműködés lesz majd a jövőben is, és erre ilyen módon nem kerül sor.

Az Europol és a Magyar Köztársaság kormánya között már régi az együttműködés, 2001. október 4-én írták alá az együttműködési megállapodást. Az előttünk fekvő törvényjavaslatot olyan szempontból jónak és dicséretesnek tartom, hogy legalább egy kicsit megpróbálta egyértelműsíteni, hogy ki milyen kapcsolattartási feladatokat lát el, de még egyszer mondom, ezen az úton tovább kellett volna menni, és pontosabban kellett volna definiálni a Nemzetközi Bűnügyi Együttműködési Központ - röviden NEBEK - hatáskörét, illetve más társhatóságok hatáskörét is.

Nagyon fontosnak tartjuk, hogy amikor az Európai Unió tagállamaival, illetve magával az Európai Rendőrségi Hivatallal információcserére kerül sor, akkor a törvényben is szerepel az, hogy adott esetben nyílt és titkos minősítésű adatok átadására is sor kerül. Nagyon fontosnak tartanánk, hogy ebben az esetben a célhoz kötöttség elve - ebben a kormányzati ciklusban bizony már a titkosszolgálati eszközök alkalmazásánál láthattuk, amikor az elénk kerülő törvényi szabályozásokról tárgyaltunk itt a parlamentben - rendszeresen sérül. Itt különösen fontosnak tartanánk, hogy egy körültekintő jogalkotói munkával köszörüljék ki azt a csorbát, ami ezen a törvényjavaslaton esett, ugyanis ha nemzetközi relációban magyar állampolgárokról titkosszolgálati eszközökkel összegyűjtött adatokat - például kamera- vagy hangfelvételeket - továbbítunk, akkor azért erősen aggályos, ha nem eléggé pontos a jogi szabályozás. Ez természetesen felvet adatvédelmi aggályokat, és felvethet nemzetbiztonsági aggályokat is. Ezért lenne különösen fontos, hogy nagyon pontosan írja körül a jogalkotó, hogy mikor, milyen esetben kerülhet sor ezekre, és a célhoz kötöttséget nemzetközi viszonylatban különösen fontos érvényesíteni. De még egyszer mondom, ezt fontos lett volna már a korábban elénk kerülő rendészeti szabályozások alkalmával is megtenni.

Nagyon fontosnak tartom azt, hogy amikor a Nemzetközi Bűnügyi Együttműködési Központ szerepéről beszélünk, akkor ne csak a tárcák darabokra tördelt elképzeléseivel találkozzunk, hanem egy komplett kormányzati stratégiát lássunk megjelenni az elénk kerülő joganyagokban. Konkrétan arra gondolok, hogy kimaradt ebből a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, amit a vám- és pénzügyőrség átkeresztelt utódszervezetének tekinthetünk, ugyanis össze lesz vonva a két szervezet, és egy közös szervezetben egyesül az APEH, valamint a volt vám- és pénzügyőrség. Nagyon fontosnak tartottuk volna, hogy belekerüljön a Nemzeti Adó- és Vámhivatal is a törvénybe, és egy megfelelően pontos szabályozást kapjon. Miért olyan fontos ez? Először is azért, hölgyeim és uraim, mert a Nemzeti Adó- és Vámhivataltól fog függeni az állam bevételeinek a 90 százaléka. Tehát egy óriási, nagyon komoly nagyságrendről van szó. Önmagában már 1 százalékos tévedés is 100 milliárd forintos bevételkiesést okozhat a magyar költségvetésnek. Ezért van különös jelentősége annak, hogy pontosan szabályozzuk az erről szóló jogszabályokat, és pontosan rendelkezzünk arról a nemzetközi együttműködésről, amit a Nemzeti Adó- és Vámhivatal az Európai Unió különböző hatóságaival folytat.

Miért is fontos ez? A Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2004. évi XIX. törvény 7. §-ában éppen a most szabályozott területtel kapcsolatban láthatunk utalásokat. A 7. § (5) bekezdését idézem önöknek - ezt egyébként érdemes szó szerint is meghallgatni, mert egészen pontos információkat tartalmaz arról, hogy milyen módon valósulhat meg az adatcsere -: "A vám- és pénzügyőrség a nyomozóhatósági jogkörébe tartozó bűncselekményekkel összefüggésben keletkezett személyes és bűnüldözési adatokat, beleértve a titkos információgyűjtés során keletkezett adatokat is, az Európai Rendőrségi Hivatal, a Nemzetközi Bűnügyi Rendőrség Szervezete, a schengeni információs rendszer központja és nemzeti egysége, valamint a bűnüldöző szervek együttműködését szabályozó egyéb, két- és többoldalú nemzetközi szerződésen alapuló regionális bűnüldözési szervezet részére az Európai Unió Bűnüldözési Információs Rendszere és a Nemzetközi Bűnügyi Rendőrség Szervezete keretében megvalósuló együttműködésről és információcseréről szóló 1999. évi LIV. törvény rendelkezései alkalmazásával vehet, illetve adhat át." Ezt azért tartom különösen fontosnak, mert az előttünk fekvő törvényi szabályozásban egy olyan nemzetközi szervezettel folytatott hatósági együttműködés szabályairól rendelkezik az előterjesztő, amely érinti a vám- és pénzügyőrség - vagy most már a Nemzeti Adó- és Vámhivatal - tevékenységét is, azonban ezeket a szempontokat itt a törvényen belül nem látjuk megjelenni.

(10.10)

Csak utalni szeretnék rá, tisztelt képviselőtársaim, hogy túl azon, hogy a magyar költségvetési bevételek 90 százaléka ezen a több tízezer főt foglalkoztató szervezeten múlik, és ő ellenőrzi ezeknek a bevételeknek a beszedését, ezeknek a bevételeknek a teljesülését, túl ezen még az Európai Unióval folytatott nemzetközi együttműködés is rávilágít arra, hogy milyen lehetőségek vannak a közös együttműködésben, a közös hatósági fellépésben.

Gondoljanak csak arra, hogy évről évre több tíz milliárd eurónyi kárt okoz az Európai Unión belül az, hogy a tagállamok között nemzetközi relációban mozgó fehérgalléros gazdasági bűnözők milyen komoly nagyságrendű áfacsalásokat követnek el. Ezért is különösen fontos az, hogy amikor a hasonló adatcserékről rendelkezünk, az Európai Rendőrségi Hivatalról rendelkezik a törvény, vagy a nemzetközi bűnügyi rendőrség szervezetét érintő adatcserékről rendelkezik, akkor jelenjen meg ebben más társhatóság is, hiszen éppen az önök által kidolgozott szabályozás is utal arra, hogy más hatóságok is, amelyek hatáskörrel rendelkeznek a Magyar Köztársaság területén, szintén kapcsolatot tarthatnak az Európai Rendőrségi Hivatallal és a nemzetközi bűnügyi rendőrség szervezetével, adatokat kérhetnek le, automatizált kereséseket indíthatnak, a schengeni információs rendszer szolgáltatásait is igénybe vehetik.

Tehát én arra biztatom önöket, hogy ha a nemzeti együttműködést meghirdeti a kormány, akkor az nemzeti együttműködés a tárcák közötti koordinációra is jó lenne, ha szélesebben kiterjedne. Különösen szeretném fölhívni a figyelmet arra, most már előttünk van a jövő évi költségvetési törvény, amelyben szerepel a Terrorelhárítási Központra szánt 12 milliárd forint, amely meglehetősen komoly összeg már önmagában is, és a múltkori rendészeti szabályozásban is kifogásoltam azt, hogy ez a szervezetek közötti együttműködés az előző rendészeti szabályozásból is kimaradt; ebből a mostaniból is kimarad.

Mire is gondolunk? Az Európai Unión belül működnek a 3L3-bizottságok, amelyek a pénzmosás és terrorizmus elleni küzdelmet koordinálják és azt felügyelik, erre fogalmaznak meg a tagállamok részére bűnügyi, illetve pénzügyi, számviteli jellegű együttműködésre vonatkozó elképzeléseket, irányelveket. Ezeknek az irányelveknek a magyarországi átültetése a múltkori rendészeti szabályozásból is hiányzott, és ebből is.

Arra gondolhatunk, hogy akár a rendőrség a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletével együttműködve, akár a nemzetközi európai szervezetekkel együttműködve képes lenne adott esetben nemzetközi viszonylatban mozgó bűnügyi csoportoknak, bűnöző csoportoknak a felderítésére, ezek mozgásának, pénzügyi technikáinak, machinációinak a feltárására, de erről itt az Országgyűlésben kell rendelkezni, ez a munka ugyanis nem spórolható meg, és nem tehető le a rendeleti kormányzás szintjére, magyarul, sem a Belügyminisztérium rendeletei, sem kormányrendeletek nem alkalmasak arra, hiszen meglehetősen korlátozott ilyen esetekben az a jogkör, amivel fel lehet ezeket a szervezeteket ruházni, tehát nem alkalmasak ezek a rendeleti kormányzás eszközei arra, hogy ehhez a kérdéshez érdemben hozzányúljunk.

Azt kérem önöktől, fontolják azt meg, hogy ha 12 milliárd forintot elkölt a magyar állam a jövő évi költségvetésből, ahogy a kormányzat megfogalmazta, a növekvő terrorveszély miatt - mi ezt ugyan a nemzetközi adatok és a nemzetközi elemzők véleménye alapján kétségbe vontuk -, akkor a terrorizmus gazdasági hátterének, a szervezett bűnözői csoportok gazdasági hátterének felderítésére is tegyenek meg mindent. Ezt a mindent pedig nem kifejezetten csak a rendészeti szabályozással lehet megtenni, hanem úgy is, hogy az előbb említett pénzügyi és számviteli területen is kiterjesztjük az együttműködést, és komolyabb színvonalú szakmai munkát folytatunk, mint ami eddig folyt.

A lőfegyverekről és lőszerekről szóló 2004. évi XXIV. törvény módosítását is tartalmazza az elénk kerülő anyag. Itt azért volt egy-két olyan kérdés, ami fölvetődött bennünk, az például, hogy nem kell engedély a polgári célú pirotechnikai tevékenységhez, ha az alábbi célú pirotechnikai termékekhez kapcsolódik, tartalmazza ezt a törvényjavaslat 18/B. §-ának 3. pontja, és itt aztán a b) és c) pontokban fel vannak sorolva olyanok, hogy polgári felhasználású robbanóanyagok forgalmazásáról és felügyeletéről szóló jogszabályban meghatározott robbanóanyag, fegyverekről és lőszerekről szóló jogszabályokban meghatározott lőszer és töltény.

Őszintén kíváncsi lettem volna arra, hogy amikor ezek a szakpolitikai egyeztetések folytak az Európai Unióval, akkor mennyire sikerült pontosan átültetni az Európai Unió kívánságait a magyar gyakorlatra. Erre vonatkozóan nem láttunk semmilyen háttéranyagot, háttér-információt, és a honvédelmi és rendészeti bizottság ülésein sem hangzott el itt az Országgyűlésben arra vonatkozó információ, amely alátámasztotta volna azt, hogy az Európai Unió részéről egyértelműek voltak-e azok a kívánságok, hogy engedélytől mentesen lehessen ezeket a tevékenységeket végezni, illetve ezeket a termékeket ilyen módon forgalomba hozni. Én egy kicsit aggályosnak tartom az erre vonatkozó szabályozást, azonban láttam azt, hogy más részein a törvényjavaslatnak viszont előremutató módon pontosító jellegű megfogalmazásokra került sor.

Nagyon fontosnak tartom azt, hogy amikor arról rendelkezik a törvény, hogy engedély csak olyan vállalkozásnak adható ezen a területen, amelynek javára pirotechnikus tevékenykedik, itt is pontosítás szükséges, ugyanis nagyon rövid időn belül az lesz, mint amit, mondjuk a villanyórákkal kapcsolatban láthatunk szerte Magyarországon, hogy bejelentkezik egy-egy pirotechnikus, és aztán akár 50 cég részére is nyújt hasonló szolgáltatást. Nyilván itt is egy pontosabb szabályozásra és akár munkaerőlimitre lenne szükség. Ennek a beemelését én mindenképpen fontosnak tartanám.

Fontosnak tartanám azt is, hogy a büntetett előéletre vonatkozó korlátozó rendelkezéseket egy picit gondolja azért át a jogalkotó, ugyanis adott esetben, nem idézem most szó szerint a törvényi szabályozást, de alkalmasint akár keményebb is ebben az esetben, mint amit a hivatásos rendőrök számára, akiket fegyverrel kienged a hatalom az utcára, a hivatásos rendőrök számára is előírnak. Ezt különösen azért tartom fontosnak, mert a rendőrségen belül adott esetben dolgoznak olyan emberek a mai napig is, akik valamilyen hivatali bűncselekményt, kisebb súlyú hivatali bűncselekményt elkövettek, mégis tovább űzhetik hivatásos rendőrként a foglalkozásukat.

Ebben az esetben, a pirotechnikusok esetén legalább azt lett volna érdemes megfontolni - erre vonatkozóan egyébként majd módosító javaslatot is fogunk beterjeszteni -, hogy a büntetett előélet bizonyos bűncselekménytípusokra ne vonatkozzék, ezek a korlátozások ne lépjenek életbe. Gondolunk itt például a gondatlanul elkövetett bűncselekményekre, azokra, amelyek gyakorlatilag egy figyelmetlenségből adódóan következnek be.

Nagyon fontosnak tartom azt, hogy a fegyverekről és lőszerekről szóló törvény 18/E. §-ában, ennek (1) és (4) bekezdésében olyan módon fogalmazza meg a törvényt a jogalkotó, hogy a felügyeleti bírság összege a rendőrséget illeti meg. Ez, tisztelt képviselőtársaim, egy nagyon fontos jogelvvel áll ellentétben, azzal, hogy lehetőség szerint egyetlen olyan hatóság ne legyen, amely közvetlenül is érdekelt a bírságbevételek maximalizálásában. Ebben az esetben ez a fontos jogállami elv sérül. Én ezt őszintén sajnálom egyébként, mert ehhez a területhez is hozzá kellene nyúlni.

A személy- és vagyonvédelmi kérdésekről, illetve a kamarai tagságot érintő kérdésekről Bertha Szilvia képviselőtársam fog majd nyilatkozni. Én itt egyet ajánlok a kormány figyelmébe: Kontrát államtitkár úr is említette, hogy körülbelül az ágazat felét a szürke- és feketefoglalkoztatás teszi ki; meglehetősen magas a személy- és vagyonvédelmi területen ennek az aránya. Itt nagyon fontos lenne, hogy megjelenjen egy minimális órabér, amelyet akár az átlagbér százalékában is meghatározhatna a jogalkotó, ugyanis egyelőre tapasztaltunk olyanokat az elmúlt években, hogy 600 forintos órabérrel nyertek közbeszerzési pályázatokat személy- és vagyonvédelemmel foglalkozó vállalkozások objektumvédelmi feladatra. Nyilvánvaló, hogy ebből a cégszerű működés feltételei nem biztosíthatóak, ezért is fontos lenne a szabályozást ilyen tekintetben is finomítani.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu