DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Éppen kezdtem volna afelett örömködni, hogy visszatértünk egy szakmai vita medrébe, amikor ismét politikai felhangokat tetszettek megpendíteni. Ennek ellenére inkább arról a törvényről beszélek, amit államtitkár úr itt az imént vázolt, és beterjesztésre került.

Tisztelt Országgyűlés! Mióta államhatalom létezik a világon és igazságszolgáltatás, mindig voltak rossz ítéletek, illetve mindig voltak el nem ítélt elkövetők. Maga Dreyfus kapitány szinte minden országban és minden korban fellelhetővé vált, és pontosan ezek miatt az anomáliák miatt találták ki egykor a jogászok az úgynevezett jogorvoslati intézményeket, rendkívüli és rendes jogorvoslatokat, fellebbezés, törvényességi óvás, perújítás, mikor hogy, éppen az adott téma indokolja. Az a törvény, ami viszont itt beterjesztésre került, úgynevezett semmisségi törvény nevezetet hordja magában. Tulajdonképpen ez a törvény, ha ezt szakmailag nézzük, törvényvélelmeket fogalmaz meg. Törvényi vélelemmé teszi, hogy a rendőr önmagában nem bizonyíték, nem szavahihető. Ez általában szerintem megengedhetetlen következtetés, ilyen törvényi vélelmet jogállamban egy Országgyűlés nem alkothat törvénybe.

De továbbmegyek. Itt mindenki a rendőrökről szokott beszélni. Én ezen most túltenném magamat, rögzítve azt, hogy én a magam részéről általában a rendőrt szavahihető és törvénytisztelő állampolgárnak és dolgozónak tartom. (Révész Máriusz: Mi is. - Babák Mihály: Mi még inkább.) De mondja ez a törvény azt, hogy az ügyészségek abban az időszakban nem látták el kellően a vádképviseletet. Az ügyészségek általában tömegével rosszul végezték a vádelőkészítő munkát. Mondjuk, arról az ügyészségről, amelynek tagjaitól nem olyan régen még az interpellálhatósági jogot is megvontuk, ugye, a függetlenség érdekében, most viszont azt mondjuk, hogy tisztelt ügyészség, és az ügyészek nagyrészt ugyanazok, akik voltak akkor, 2006-ban is, ti nem láttátok el a vádelőkészítés alapos feladatát, ezért ti mulasztást követtetek el. Mondjuk arra az államhatalmi szervre, ami tőlünk független jogállami szerv.

Aztán mondjuk a bíróságoknak ugyanezt, hogy tisztelt bíróságok, ti 2006-ban megsértettétek a rátok vonatkozó jogszabályt, ti nem kellő alapossággal hoztátok meg az ítéleteteket, nem mérlegeltetek, nem vizsgáltátok meg kellő alapossággal a rendelkezésre álló bizonyítékot, ezért tömegével hoztatok törvénysértő ítéletet. Úgy gondolom, hogy ezt a magyar jogállamiságban bízó Országgyűlés nem teheti meg. És ebben Schiffer képviselőtársammal értek egyet, hogy itt bizony jogelméleti problémákkal állunk szemben. Megteheti-e az Országgyűlés azt, hogy egy tőle független államhatalmi szervet, nevezetesen a bíróságot vagy az ügyészséget úgy általában törvénysértésekkel vádolja, és törvénnyel hozza rendbe azokat a jogsértéseket, amiket vélelmezünk róluk. Szerintem nem tehetjük meg ezt a következtetést.

Aztán mit üzenünk azoknak, akiknek Budapest utcáin szétverték a kocsijukat, felgyújtották az autójukat, vagyonukat megrongálták, aztán biztosítókkal vitatkoztak, hogy ez most vis maior volt vagy nem, jár-e nekik a kárpótlás vagy nem. Mit üzenünk azoknak, akiknek az érdekében fellépő rendőrökről azt mondjuk, hogy szavahihetetlen emberek? Szerintem ezt egy jogállamban bízó Magyar Országgyűlés nem engedheti meg magának. Révész Máriusz úrnak üzenem, hogy mi sem zárkózunk el a jogrend helyreállítása elől, hanem a rendes, törvényben biztosított (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Irány a börtön!) jogorvoslati rend igénybevételét szorgalmazzuk, a perújítást, a törvényességi óvást (Dr. Répássy Róbert: Nincs már törvényességi óvás, felülvizsgálat van.) és más törvényességi eszközöket, amelyek alkalmasak a jogrend helyreállítására.

Ezért a törvényjavaslat visszavonását és a jogrend helyreállítását javaslom a tisztelt Országgyűlésnek.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu