BORBÉLY LÉNÁRD (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Országgyűlés! Amikor a tisztelt Ház hazánk sorsát meghatározó alaptörvényt alkot, érdemes egy pillantást a múltba vetnünk, hogyan gondolkodtak történelmi nagyjaink a hon védelmének feladatáról.

"Szükséges, hogy a magyar nemzet tartson fegyvert a kezében; az ország tartson egy armadát lábon készen, aki mindenfelé, minden órában, minden szempillantásban, télen-nyáron oda mehessen, ahová szükség kévánja..." Zrínyi Miklós 350 évvel ezelőtt, a honvédelem szükségessége kapcsán megfogalmazott gondolatai követendő mintát állítanak számunkra. Emlékezetét méltán kapcsoljuk össze a nemzeti öngondoskodás, önfeláldozás és a hazai véderő szükségességének gondolatával. Zrínyi Miklós szellemi útravalója megítélésem szerint a mai napig őrzi aktualitását.

Tisztelt Ház! A magyarság hosszú történelme során, különösen a honfoglalás és Szent István király 1100 esztendővel ezelőtt történt államalapítása óta a haza megszámlálhatatlan fia és leánya harcolt fegyverrel vagy anélkül Magyarország, a magyar nemzet védelmében, illetve vállalt vértanúságot a hazáért. Tetteik nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy fennmaradt a magyar nemzet és a magyar állam. Azon nemzetek közé tartozunk, amelyek több mint ezer éven át állandó harcot folytattak megmaradásukért. A hadiutak és nemzeti törekvések kereszteződésében fekvő Kárpát-medence elérése és megtartása, az államalapítás, a küzdelem a tatár, az oszmán-török és más hódító hatalmak seregei ellen, mind-mind kitűnő példáit jelentették a magyar katonák erényének, a hazaszeretetnek, a bajtársiasságnak és a nemzet értékei iránti mély elkötelezettségnek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarországon az első önálló nemzeti véderő több mint 150 évvel ezelőtt alakult meg. 1848. március 15-én forradalom robbant ki Pest-Budán a Habsburg-ház önkényuralma ellen. Ekkor fogalmazódott meg a nemzeti őrsereg, az önálló magyar haderő megteremtésének gondolata is. A pozsonyi országgyűlés ezt követően határozatban mondta ki a nemzetőrség megalakításának szükségességét. Az 1848. április 11-én felesküdött első magyar kormány megalakulásától kezdődően felismerte, hogy az európai értékeket képviselő magyar forradalom védelme érdekében létre kell hívni az önálló magyar hadsereget. A felismerést követően tízezer főből álló önkéntes sereg felállításáról hozott határozatot a kormány.

1848-49 máig ható varázsa nem kis részben abban a mindaddig példa nélkül álló nemzeti egységben rejlik, amelyet elődeink sikeresen valósítottak meg a legalapvetőbb kérdésekben. A nemzeti összefogás szinte csodákra volt képes. Segítségével a forradalom politikai vezetése a kor színvonalán álló hadsereget teremtett, s annak felszereléséről és ellátásáról is gondoskodni tudott. A honvédsereg, amelyben a szakmai tudás szerencsésen ötvöződött a forradalom és a szabadságharc céljaiért lelkesedők tudatosságával, 1849 tavaszán Európa népeinek csodálatát is kivívta, és a történelem nagy lapjaira való nagyszerű haditettek kivívásának eszközévé vált. Habár az 1848-49-es magyar polgári forradalmat és szabadságharcot az önkényuralom túlereje leverte, és a nemzeti önállóság kivívásáért, megőrzéséért vívott fegyveres küzdelem elbukott, a honvédsereg hősies harca mégsem volt hiábavaló, mert végérvényesen lerombolta azokat a gátakat, amelyek útjában álltak a magyar polgári kibontakozásnak.

Napjaink Magyar Honvédsége joggal tekinti magát az 1848-49-es honvédsereg történelmi örökösének. E gondolat abban is kifejezésre jut, hogy 1990-ben a magyar véderő megnevezése ismét a haza iránti elkötelezettséget és önfeláldozó hazaszeretetet kifejező "Magyar Honvédség" lett. A forradalom hadereje azonban nemcsak nevében, de hitvallásában is mintául szolgálhat. A szülőhazáját védő honvéd, aki életét is kész feláldozni Magyarország szabadságáért és függetlenségéért, hazánk nemzeti érdekének védelméért, örök példaképe marad minden magyar katonának, annak a honvédnek, aki vigyázóan állt őrt nemzeti határaink védelmében, és nézett szembe az ellenséggel, s aki esküjéhez híven szent kötelességének tekintette, hogy utolsó csepp véréig védje a magyar hazát. Követendő példa áll tehát előttünk. Morál, erkölcs és tartás tekintetében nemcsak a honvédszellem újbóli meggyökeresítése, hanem a hazafias nevelés és a hazaszeretet eszménye is napjaink társadalmának fő feladatai közé kell hogy tartozzon.

Tisztelt Országgyűlés! Most, amikor arra készülünk, hogy Magyarország számára új alaptörvényt alkotunk, fontos, hogy számba vegyük annak fő elvi kiindulópontjait is. A biztonság a polgári társadalom tagjai számára az egyik legfontosabb alapérték. Filozófiánk szerint a nemzet biztonsága két pilléren nyugszik: a magyar nemzet önerején, valamint az euroatlanti integráción és a nemzetközi együttműködések rendszerén. Katonai értelemben is fontosnak tartjuk leszögezni, hogy Magyarország nem hídszerepet játszik Kelet és Nyugat között, hanem a nyugati oldal hídfőállása. Meggyőződésünk szerint olyan Magyar Honvédségre, illetve katonai és védelmi koncepcióra, valamint ezt kifejező alaptörvényre van szükség, amely nem politikai érdekek mentén szab feladatot és elvi iránymutatást a Magyar Honvédség számára, hanem a magyar nemzetet, valódi érdekeinek és értékeinek megőrzését tekinti fő célkitűzésként.

Hazánk területi integritását és biztonságát jelenleg nem fenyegeti katonai veszély, korunk ugyanakkor számos külső és belső kockázatot, illetve veszélyforrást hordoz. Ezek közé sorolható többek között a terrorizmus, vagy idesorolható éppen az etnikai és vallási ellentétekből fakadó, világszerte tapasztalható konfliktusok egyre nagyobb számú jelensége. Idetartoznak továbbá az utóbbi években hazánkban is egyre gyakoribbá váló természeti katasztrófák jelentette fenyegetések is. Mindezen kihívások a Magyar Honvédséget is új feladatok elé állítják. Meggyőződésem azonban, hogy ezen következményeknek a NATO adta szövetségi rendszer keretein belül professzionális személyi állománnyal rendelkező Magyar Honvédség képes megfelelni, így biztosítani tudja Magyarország területi szuverenitását, és érdemben tud hozzájárulni a közös védelmi képességek biztosításához, valamint a szövetségi műveletekben való hatékony részvételhez.

Nem kétséges, hogy az erős, modern és európai Magyarországnak jól működő, korszerű és professzionális haderőre van szüksége, olyan haderőre, amely a megváltozott biztonsági körülmények között képes megfelelő válaszokat adni az új kihívásokra, olyan haderőre, amely legyen szó árvízvédelemről, válságövezetben történt katonai beavatkozásról vagy éppen békefenntartó missziókban való szerepvállalásról, mindenkor készen áll nemzeti érdekeink védelmének ellátására.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt több mint másfél évszázad alatt alapvetően megváltozott a társadalom viszonya és elvárása a haderővel szemben. Ma már talán Kisfaludy Károly költő, drámaíró, "honvéd" szavunk megalkotója is egyetértene velünk abban, hogy napjainkra nem kizárólag az ütőképesség kell legyen a Magyar Honvédség egyetlen szükséges tulajdonsága, jogos igényünk tehát, hogy hazánk jól szervezett és korszerű haderővel rendelkezzen. Ennek az elvárásnak nélkülözhetetlen velejárója a társadalmi kontroll, valamint a honvédelem eredményeiről és kihívásairól szóló rendszeres számvetés. Mert ahogy a haza védelme a Magyar Köztársaság minden állampolgárának kötelessége, úgy hivatásos hadsereg sem létezhet a nemzet és a társadalom elvárásaitól függetlenül, minthogy társadalmi akarat nélkül nincs honvédség, és nincs honvédelem sem. Meggyőződésem tehát, hogy az új alaptörvényünk megalapozottan hivatkozhatja majd nemcsak a haza védelme iránti kollektív felelősségünket, hanem a Magyar Honvédségnek a magyar államiság életében betöltött kiemelkedő fontosságát is.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

Forrás: parlament.hu