DR. ÁNGYÁN JÓZSEF vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Leírt egy folyamatot, amelynek nagy részében sajnálatos módon vagy szerencsére nem a mostani kormány a hibás. Tehát ilyen értelemben egyetértek azzal, hogy amikor az előző korszakok kiárusították az országot, tehát a végpontjait a mezőgazdaságnak, a feldolgozóipart és a kereskedelmet, speciálisan a cukoripart, akkor bizony katasztrofális helyzetet idéztek elő. Ebben egyetértünk.

Abban már egy picit talán, ha megengedi, vitatkoznék, hogy mennyiben azonos az Európai Közösség a Szovjetunióval, az Európai Unió a Szovjetunióval. Moszkvába azért kellett kimenni, hogy megtudjuk, mi a teendő. Ha most megfigyeljük, hogy az Európai Közösségben az egyes nemzetek hogyan lépnek föl a saját érdekeik mentén, akkor világossá válik, hogy mindenki a saját érdekeit képviseli, ez egy ilyen közösség. Vannak közös érdekeink, és vannak nemzeti érdekeink, és a nemzeti érdekek mentén minden ország a leghatározottabban föllép.

A bajt én ott látom - ha szabad egy picit általánosabban is reagálni a megjegyzésére -, hogy ha nem egy olyan társaság kormányoz egy országot, amely a nemzeti érdekekből indul ki, hanem szűk tőkeérdekekből indul ki, és ezek számára próbálja a játékszabályokat kialakítani, erre is lehetőség van. Nos, itt egy olyan rablóbanda uralkodott Magyarországon - bocsánat, hogy ezt így vagyok kénytelen mondani -, aki a saját tőkeérdekei mentén rendezkedett be, árusította ki az országot, és használta ki azokat a lehetőségeket, amiket ilyen értelemben így ki lehet használni.

Az Európai Közösség azt mondja: kérem szépen, van nektek egy politikai vezetésetek, ez a politikai vezetés valószínűleg tudja, mik a nemzet érdekei. Akkor van tragédia, ha ez a vezetés nem a saját nemzete érdekében jár el, és annak az eredménye az például, hogy a cukoripar eltűnt. Az az egyetlenegy cukorgyár is, ami Kaposváron van, az sincs saját nemzeti kézben.

Nos, ebből kell kiindulni, és azt hiszem, hogy sokféle lehetőségünk van az Európai Közösségben, hogy ezen a helyzeten változtassunk. Először is: egy patrióta gazdaság- és társadalompolitikára van szükség. Világosan definiálni kell a nemzeti érdekeinket. Más helyettünk ezt nem fogja megtenni. Ezt nekünk magunknak kell megtenni, és az Orbán-kormány elszánt arra, hogy így fog eljárni. Azt hiszem, az első intézkedései világossá tették ezt, ami egy kis meghökkenést is okozott azok után az évek után, amiket az előző társaság művelt az Európai Közösségben.

Milyen eszközeink vannak? Vannak, kérem szépen, piaci eszközeink is. Tisztítanunk kell a saját élelmiszerpiacunkat. Vannak eszközök, amiket alkalmaznak mások az Európai Közösségben, tehát nem az Európai Közösség alapvetően, ami teljesen ellehetetlenít bennünket, hanem nem éltünk azokkal az eszközökkel, amelyekkel mások élnek, és így természetesen hátrányba kerülünk. A másodlagos élelmiszer-vizsgálat ezt célozza, kipucoljuk a szemetet innen.

A magyar termék definíciója - heteken belül megjelenik az a rendelet, ami definiálja, hogy mi az a magyar termék. Ezzel visszaélnek ma Magyarországon. Ma, ha átcsomagolják itt az árut, az már magyar terméknek minősül. Ha egy művelet itt történt, ettől már magyar termék. Szó sincs erről! A hamburgeradónak és munkacímen pancsadónak nevezett adók megpróbálják az egészségre káros élelmiszert kiszorítani erről a piacról, illetve azokat az italokat, amelyek nem nevezhetők se üdítőitalnak, se szeszes italnak a szó klasszikus értelmében.

De kell a piacot építenünk is. Itt alapvetően piaci eszközökről van szó. A kistermelői rendelet, azt hiszem, ebbe az irányba mutat, amikor is lehetővé teszi, hogy a gazda eladja a termékeit, ami egyébként Európában teljesen természetes. Az osztrák nem is érti, miről beszélünk. Nem is érti az osztrák, hogy miről beszélünk. Hogyhogy, hát eddig nem lehetett eladni a saját terméket helyben? Vagy a helyi feldolgozás és értékesítés újraépítése, vérrel-verítékkel. Saját magunkat a hajunknál kihúzva kell újraépíteni, amit eladtak. Ennek két eszköze is lesz. Hamarosan indulnak az Új Magyarország vidékfejlesztési programból az ötezer fő lélekszám alatti településeken a helyi élelmiszer-feldolgozás és -értékesítés kis kapacitásbővítései, ugyanakkor az ötezer fő lélekszám feletti településeken készítjük elő az új Széchenyi-tervben ugyancsak ezeknek a kapacitásoknak az építését.

(9.20)

Egy hálózatos gazdaság, hálózatos piac kiépítése kell ahhoz. Ezt csinálják mások is az Európai Közösségben, és ez védelmet adhat.

Vannak persze politikai eszközök is. Először is le kell ülni a Magyarországon működő tőkés társaságokkal, és meg kell vitatni velük, hogy tudjuk megosztani a hasznot, azt a hasznot, amit egyébként húsz éven keresztül maximálisan megszereztek ebben az országban, hogy tudjuk újratárgyalni ennek a haszonnak a megosztását; hozzá kell járuljanak a válság kezeléséhez is, és hosszú távú együttműködést kell kialakítani ezekkel a társaságokkal. A dioxinbotrány világossá tette, hogy ez elkerülhetetlen.

Az elképzelhetetlen, hogy magyar hungarikum termékeket nem magyar alapanyagból állítanak elő Magyarországon a cégek (Gőgös Zoltán: Pedig az volna a helyes!), ezért ezeket a tárgyalásokat is azonnal meg kell kezdeni. Elhatározott szándéka a kormánynak, hogy ebbe az irányba fog menni, és egy patrióta gazdaság- és társadalompolitika mentén az Európai Közösségben is lesz lehetőségünk.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Forrás: parlament.hu