Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sajnálatos módon ki kell jelentenünk, hogy egyre több jel arra utal, hogy bizony csak uniót cseréltünk, hiszen a szovjetből Európai Unió lett, de az elnyomatás, az értelmetlen rendszabályok tekintetében a lényeg nem változott: Magyarország egy újabb birodalomnak van kiszolgáltatva, mondhatnánk csúnyábban is ezt, hogy bizonyos testrésszel és arccal fordul először keletre, aztán nyugatra. A helyzet az, hogy a lényeg nem változott.

Jelen pillanatban is előttünk fekszik egy olyan tervezet, amelynek értelmében egy jövőre esedékes uniós előírás kötelezővé teszi a tojástermelők számára újfajta ketrecek beszerzését, amelyek átlagos ára több tízezer forintra rúghat, miközben még az előző uniós direktívák miatt megvett, hitelre megvásárolt ketrecek terheit is nyögik. Ennek értelmében a termelőket lényegében el lehet lehetetleníteni, harmaduk-kétharmaduk felhagyhat a termeléssel, miközben jelen pillanatban is 21 forintba kerül szállítással, csomagolással egy darab tojás, miközben 20 forintnál drágábban ezt nem lehet eladni.

Tehát jelen pillanatban is elmondható az, hogy a brüsszeli diktátumoknak köszönhetően és a nagy, istenített szabad piac eredményeképpen ott tartunk, hogy a magyar termelők sorra ágazatonként mennek tönkre. És nehogy azt higgyük, hogy kizárólag a tojásiparról van szó jelen pillanatban, hiszen, ha a cukoriparunkról beszélünk, amely a legeklatánsabb példáját jelenti az európai uniós és brüsszeli elnyomatás, kivéreztetés eredményének, akkor elmondhatjuk azt, hogy 1990-ben, a gengszterváltás előtti utolsó esztendőben még 12 hazai cukorgyár működött, jobbára nyereségesen működtek ezek az intézmények évtizedeken keresztül. Mára odajutottunk, hogy mindössze egyetlen darab, a kaposvári Magyar Cukor Zrt. maradt meg, ez sem feltétlenül magyar kézben. Mindösszesen a hazai igények harmadát képes kielégíteni, tehát kétharmadrészt importra szorulunk egy árdrágított, spekulációktól terhes piacon.

Tehát kijelenthető az, hogy Európa éléskamrája, egy mezőgazdasági ország nyugat-európai diktátumok eredményeképpen jelen pillanatban képtelen az önfenntartásra, önellátásra, és nem láthatóak azok a kormányzati szándékok sem - és itt az utóbbi 21 évről beszélek most már -, amelyek ezzel ellentétes irányba mutatnának, amelyek olyan könnyítéseket érnének el számunkra, mint ami a régi, Európának nevezett tömbben megszokott. A régi tagországok ugyanis kitalálják számunkra az értelmetlen előírásokat, amelyeket ők maguk sem tartanak be, de rajtunk kőkeményen számon kérik őket, az itteni helytartóságok pedig szolga módon ezeket folyamatosan beterjesztik, ellenőrzik, és szankcionálják is, ha nem történnek meg.

A cukoripar esetében is mi történt? A 2006-os európai uniós cukorrendtartási reform értelmében gyakorlatilag leépítették a termelőket oly módon, hogy az éves profitjuk négy-ötszörösét ajánlották számukra arra az esetre, ha befejezik a termelést. És mindez az egész minek köszönhető? Megint csak annak, hogy már 2006 előtt a WTO eljárást indított az Európai Unió ellen, ugyanaz a WTO, amely génmódosított szeméttel próbálja elárasztani Európát, ugyanaz a WTO, amely lényegében lehetetlenné tenné a saját nemzetgazdaságok védelmét, a gazdasági protekcionizmust. Tehát azon nemzetközi, multinacionális maffiáról beszélünk, amely a nemzetállamok önrendelkezését lehetetlenné kívánja tenni. Ez ellen egy magát nemzetinek valló kormánynak kutya kötelessége fellépni.

Kijelenthető az, hogy sajnos ezek a jelek egyelőre nem látszanak. Az általam emlegetett, jövő évre esedékes veszélyforrás elhárítása érdekében lényegében senki nem tett semmit, pedig kijelenthető lenne az, hogy egy mezőgazdasági országban, Európa éléskamrájában a minimum minimuma lenne az, hogy legalább az önellátásunkat, legalább az önfenntartásunkat szavatolni tudjuk. Jelen pillanatban még erre sem lenne lehetőség, hiszen Magyarország jelenlegi kvótája szerint 105 ezer tonna cukrot gyárthatna, de több mint 300 ezer tonna fogy évente. Tehát azt sem sikerült elérnünk, hogy legalább a saját szükségleteinket fedezhessük.

Az idei időszakban egy kéthetes perióduson belül mintegy duplájára emelkedett a cukor ára, de az sem kizárt az idei év közepére, hogy 400 forintba kerüljön egy kilogramm cukor a boltokban. Idejutott Magyarország, idejutott az a csodálatos mezőgazdasági nagyhatalom, a Kárpát-medence egésze, amelyet a magyar nemzettest létesít be, amelynek - még egyszer mondom - a minimuma lenne, hogy a saját ellátását biztosítsa, és ezen felül kéne kiváló hungarikumokkal ellátni a világpiacot, olyan saját márkás termékekkel, amilyeneket a világon sehol nem tudnak előállítani és termelni.

Ezért mondhatjuk azt, hogy talán nem lenne érdemes ennyire törleszkedni a brüsszeli akolba, hiszen Magyarország száz év, ezer év múlva is állni fog, az EU jövőjéről tízéves távlatokban sem tudok optimistán nyilatkozni, főleg annak okán, hogy ahova Magyarország eddig belépett - és világbirodalmakról beszélünk -, azok rövid úton összeomlottak. Ez várható az Európai Unióval is. Az én vágyam az, hogy kimondhassam: nem cseréltük a szovjetet Európai Unióra, tehát az az eu-fória, amit sokan éreztek a belépéskor, nem változik eu-tanáziává.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu