DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Nem kívánom azért ilyen hosszan igénybe venni egyik képviselőtársam türelmét sem. Azt gondolom, hogy az egyetemi integráció, amely 2000-ben indult, a legtöbb esetben, azt kell mondani, hogy viszonylag jó útnak bizonyult. Én ott látom a problémát, hogy abból részben kimaradtak intézmények, meg ott látom a következő problémát, hogy nem volt következetesen végigvive. Az integrációról szóló, 2000-ben hatályba lépett törvény szövegében is benne volt, hogy az első lépcsőfok, azt követően sajnálatos módon nem a további tartalmi elmélyítés következett be, hanem pont az ellenkezője, dezintegrációs folyamatok indulhattak be. Hogy ez jó volt vagy nem volt jó, ezen nyilván vitatkozhatunk, én személy szerint rossznak látom, és valljuk be őszintén, hogy ebből a folyamatból azért jó néhány intézmény ki is maradt.

Azt látom, hogy most egy olyan előterjesztésről van szó, amely lehetővé teszi azt, hogy szakmai megfontolásokból különböző képzéseket, amelyek sok szempontból érintkeznek is egymással, mégis közelebb lehessen húzni egymáshoz, ami, ha jól csinálják, akkor bizony elég komoly hatékonyságnövelést is eredményezhet.

(22.20)

Ez ugyanis bizonyos párhuzamos kapacitásokat részben ki tud iktatni a rendszerből, részben a legjobb erőket össze is tudja hozni, és három igazgatási rendszerből csinál egyet. Nem lesz három rektor, hanem csak egy rektor, nem lesz hat vagy kilenc, vagy nem tudom, hány rektorhelyettes, hanem csak ennek a harmada, nem lesz három gazdasági főigazgató, hanem csak egy lesz, tehát sok szempontból mérhető előnyei is vannak ennek, már pénzügyi szempontból, és ezeket a forrásokat mind - az előterjesztésben benne van - az integráció erősítésére lehet fordítani. Én azt hiszem, ez azért egy szerencsés fejlemény lehet.

Azt hiszem, azokon az érveken is érdemes elgondolkodni, amelyek, bevallom őszintén, engem meggyőztek, hogy bizony a lehetséges átjárhatóság az egyes területek között a jövőt illetően egy nagyon is megfontolandó szempont. Megjegyzem, egyébként azért a történelemben már volt erre példa máshol is, tehát egyáltalán nem ördögtől való, és nem most kell kitalálni a spanyolviaszt, csak érdemes a jelen körülmények között is végiggondolni, hogy és mint lehet ezt megvalósítani; hogy és mint lehet azt megvalósítani, hogy a polgári igazgatásba is átmenjenek olyanok, akik korábban a rendvédelemnél dolgoztak. S azt tegyük hozzá, mind a mai napig igaz az, hogy jó néhány esetben olyan eljárásokat kell alkalmazniuk akár a rendőröknek is a közigazgatási eljárás keretén belül, amelyeket elvileg egyébként korábban más területen oktattak.

Természetesen vannak kérdések, amelyekre jó válaszokat kell adni, de ez nyilvánvalóan szakmai kérdés, és már az oktatás belső, tartalmi részét érinti, nem a törvényjavaslatban fogalmazódik meg, csak azért érdemes erről szót ejteni. Nevezetesen ez egészen konkrétan az, hogy mi a viszonya majd az így létrejövő intézménynek és képzésnek, mi a viszonya az egykori államigazgatási vagy közigazgatási karnak, mondjuk, a jogi képzések és az ottani átjárhatóságok vonatkozásában. Kérdés, hogy amikor összevonjuk a honvédelmi és a rendvédelmi képzésekkel, akkor az ottani képzések szerkezete módosul-e esetleg olyan szinten, hogy mondjuk, az eddigi átjárhatóságot a jogi képzésekkel esetleg megnehezítik vagy nem. Szerintem nem fogják megnehezíteni. De mindenesetre azért erre tartalmilag majd oda kell figyelni; mint ahogyan arra a kérdésre is oda kell figyelni, hogy mit kezdünk azzal a ténnyel, beilleszthető-e ebbe a rendszerbe az, ami most per pillanat egyébként van az ország jogi karain, jó néhány jogi karon, hogy az ötéves osztatlan képzés mellett több helyen hároméves, úgynevezett igazgatásszervezői képzéseket indítanak. Azt, hogy ezek hol mennyire jók vagy nem jók, nyilván nem nekem tisztem eldönteni, de ezeket hogyan lehet beilleszteni ebbe a rendszerbe, vagy egyáltalán be kell-e illeszteni, okozhat-e ez egyéb feszültségeket a felsőoktatás egészében vagy sem, ezek mind-mind olyan kérdések, amelyeket természetesen nem lehet szőnyeg alá söpörni. De még egyszer mondom: szakmai kérdésként nem a törvényjavaslatban van a helye.

Én magát a törvényjavaslatot jónak tartom. Elmondtuk a bizottsági ülésen is, a többség is úgy ítélte meg, hogy ez helyes és jó iránynak fogható fel, támogatandó, arról nem is beszélve, hogy az erők összevonásával, összpontosításával jó reményünk van a nagyobb hatékonyság elérésére minden területen. Én sok sikert kívánok hozzá.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu