DR. HOFFMANN RÓZSA nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Valóban, szokatlan vihart kavart az ősszel nyilvánosságra hozott felsőoktatási törvény tervezete. De kérdezem, hogy az elmúlt 8 év gyakorlatában volt-e arra példa, hogy egy törvényt úgy vezetett be az akkori kormány, hogy előtte egy laza koncepciót társadalmi vitának tett ki. Nem volt rá példa, legalábbis ilyen formában nem. Egy koncepció szövege a maga esszéista jellegével és azzal, hogy tudatosan vállalta azt, hogy begyűjtjük a véleményeket, természetszerűleg vonta maga után azt, hogy ki-ki a maga mentalitása vagy éppen értékrendje szerint reagált rá.

Mint ön is tudja, a koncepció alapján elkészült azóta egy olyan listagyűjtemény, amelyet a kormány jóváhagyott, és örömmel jelenthetem, hogy elkezdődött az a jogalkotói munka, amelyet önök már a megszokott formában, jogszabályformában tervezetként is a parlamentben annak rendje és módja szerint megkaphatnak, hogy vitatkozzanak róla, és módosítsák, ahol lehetséges.

Ami a Széll Kálmán-tervet illeti, szükséges tisztázni egy fogalmat: a költségtérítés nem azonos az önköltségességgel. A költségtérítés azt jelenti, hogy a képzés egy bizonyos részét fizeti a hallgató. Ilyen értelemben valóban az államnak nagyon sok pénzt hozzá kell még ehhez tenni, hogy finanszírozva legyen ez a képzés. Ilyen értelemben a Széll Kálmán-tervnek az a megállapítása, hogy az államtól sok pénzt von ki, jogos, és éppen ezért azt, hogy ezt fokozatosan ki kell vezetni, nincs határidő hozzá, nincs létszámkorlát, el kell fogadni, mert igen sok pénzébe kerül az államnak.

Az önköltséges képzés és részben a költségtérítéses képzés még sokáig meg fog maradni, bár ez nem konfliktusmentes a felsőoktatásban, mint ön is tudja. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu