DR. NAGY ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az Alapvetés O. cikke szerint mindenkinek joga van az egészséges környezethez, ezért mindenkinek kötelessége is az élő és élettelen környezet óvása. A testi és lelki egészség érdekében az állam törvény alapján gondoskodik az épített és természeti környezet védelméről.

Miért érzem mégis úgy, hogy óriási különbségek vannak e téren? Akik vidéken élnek, fenntartják a természet egységét, sokkal nehezebb körülmények között élnek, mint azok, akik abszolút haszonélvezői a természeti erőforrásoknak. Természeti erőforrásaink megőrzésére, az azokkal való, a jövő nemzedékek érdekeit szem előtt tartó gazdálkodásra, a fenntartható fejlődésre hangsúlyt kell fektetni az alkotmányban.

A természet és az ember kapcsolatának egyensúlya megbomlott.

(16.20)

A vidéken élő ember már nem tudja kihasználni azokat a lehetőségeket, amiket a vidéki élet nyújtott és nyújthatna számára. Nem tudja felvenni a versenyt a lejárt német sertéshús árával, nem tudja felvenni a versenyt a különböző kétes eredetű és összetételű élelmiszerekkel. Lassan nem lesz miért vessen és arasson. Jószág sincs már a vidéki portákon. Eközben az allergiás megbetegedések soha sem látott magasságokban vannak, és lehetne még sorolni sorban a különböző egészségügyi problémákat.

De a megbomlott egyensúly speciális problémákat is felvet. Értelmetlennek tűnő, hasztalan munkanélküli lét, amely magában hordozza a különböző társadalmi feszültségeket is. Számoljunk utána: mennyi szociális juttatást kell kifizetni ezért a helyzetért. Mennyivel eredményesebb volna, ha ezeket a juttatásokat az eredményesebb földművelés, növénytermesztés és főleg az állattenyésztés támogatására fordíthatnánk. Több jó célt tudnánk megvalósítani egy csapásra. Rendezett, fenntartható vidéki fejlődés, benépesülő porták, munkát találó emberek, egészséges élelmiszer mindnyájunknak, és a tiszta levegőről, legeltetőkről, mezőkről nem is szóltam.

A fenntartható fejlődés alkotmányba kerülését ezért szorgalmazom. Fogalmazhatnék úgy is, ez a jövőnk kulcsa. Az alkotmányos berendezkedés szabályozásán túl ezt tartom jövőnk szempontjából az egyik legmeghatározóbbnak: az agrárium szerepe, a társadalom megfelelő élelmiszer- és iparinyersanyag-ellátásának biztosítása, az ágazatban foglalkoztatottak életszínvonalának folyamatos javítása, az ágazat nemzetközi versenyképességének növelése, valamint az ország területének kultúrállapotban tartása, a természeti elemek - víz, levegő és kiemelten az élővilág, a talaj és a táj - megőrzése, védelme.

A fenti célok érdekében feladat még az ágazatban a tulajdon- és érdekviszonyok szabályozása, a társadalmi igényeknek megfelelő termelési szerkezet és technológiák megválasztásnak ösztönzése. Amikor az új alkotmány készült a jelen és a jövő Magyarországa számára, akkor nélkülözhetetlen azon alapelvek megfogalmazása, amelyeket alkalmazva olyan életképes mezőgazdasági, erdészeti, halászati, akvakultúra szektorokra épülő vidékfejlesztés valósítható meg, amely képes az emberi tőke megtartása és fejlesztése érdekében gazdasági tevékenységeket vonzani a vidékre, és amely védi és fejleszti a gazdag és sokoldalú európai vidéki kulturális örökséget.

Akkor, amikor új alkotmány készül, nélkülözhetetlen leszögezni, hogy vidékfejlesztés címén az alapjogban kell rögzíteni mindazon tevékenységek fejlesztését, amelyek a vidéki településeken élő lakosság megélhetési körülményeinek, jövedelmezési lehetőségeinek, az életminőség javítására irányulnak, továbbá amelyek a természeti erőforrások, a környezet, a táj megőrzését szolgálják, és amelyek a vidék társadalomban betöltött funkciójának ellátását erősítik.

Fontos feladatunk, hogy az évszázadok során a vidéki életformához szorosan kapcsolódó közösségi és kulturális értékek megmaradhassanak. Ez megvalósulhat a falusi közösségben megtestesülő értékekben, a helyi egyesületek létrehozásában. Véleményem szerint össztársadalmi érdek a városi lakosok és a falun élők közötti kapcsolatok fejlesztése, a városi lakosság részére a pihenési, üdülési lehetőségek biztosítása.

Összhangban a XXI. századi európai normákkal, tekintettel a nyilvánvaló társadalmi elvárásokra, építve a Német Szövetségi Köztársaság alaptörvénye 20. cikkely a) bekezdésének 2002. évi módosítására, indokoltnak vélem a természetes környezet protekciójának kiterjesztését az állatok védelmére is. A magyar parlament a nemzetközi jogalkotási trendeknek és saját lelkiismeretének megfelelően már 1998-ban elfogadta az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvényt, gyakorlati akadálya így a védelem kiszélesítésének nincsen. Az alaptörvényt megalkotó Országgyűlés határozott célja a korszellemnek minden tekintetben megfelelő új alkotmány kimunkálása. Meggyőződésem, hogy az általam szorgalmazott módosítás e célokat kétségkívül hatásosan szolgálná.

Összességében tegyük lehetővé az Alapvetésben, hogy az alaptörvényben olyan feltételek legyenek, amelyek lehetővé teszik, hogy a vidéki területek a gazdasági, ökológiai, társadalmi és kulturális funkcióikat tartósan betölthessék és megtarthassák.

Köszönöm szépen a lehetőséget. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu