MICHL JÓZSEF (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A Magyar Rádió műsorából megdöbbenve értesültem, hogy mindennaposnak mondható a sírgyalázás a kolozsvári házsongárdi temetőben. Az 1585-ben megnyitott házsongárdi temető Európa egyik legrégebbi temetője, művelődéstörténetünk kiemelt kegyhelye. Ezért nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy Dsida Jenő, Kós Károly, Reményik Sándor, Szenczi Molnár Albert és még nagyon sokak sírját nem csak az idő vasfoga rombolja. Köztudott, hogy mindegy kétszáz síremlék vár arra, hogy az UNESCO a világörökség részeként végre védetté nyilvánítsa. Mivel a kegyeletsértések nemcsak a magyar nemzetet érintik, így a román államnak is érdekében kell hogy álljon a közreműködés.

Kérdezném a tisztelt államtitkár urat, hogy lát-e esélyt arra, hogy a magyar kormány és a román állam együttműködjön, hogy legyen még mit védetté nyilvánítani, azaz minél hamarabb a világörökség része legyen a házsongárdi temető. Bízom abban, hogy a méltatlan helyzet rendeződik, s valóra válhat, amit Dsida Jenő 1924. augusztus 31-én a Temetőben című versében írt: "Köröttem csend - és temető. / Csak néha suttog valami, / csak néha lehet hallani: / ez ő, ez ő, ez ő! - / Azután minden újra csendes, / és álmodik a temető."

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Forrás: parlament.hu