DR. KUPPER ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A IX., a XIX. és a XXVII. cikkekhez, a 81., 86. és 71. számon benyújtott módosító indítványokhoz szeretnék hozzászólni, ezek az ajánlás szerinti 45., 55. és 66. sorszámon futnak.

A IX. cikkhez érkezett módosítás immár nemcsak azt írja elő az államnak, hogy biztosítsa a tudományos és művészeti élet szabadságát, hanem azt is, hogy védje ezt a szabadságot. Bár örök érvényű a védelem igénye, most éppen aktuális adalékként hadd mondjam el: az alkotói szabadságot páratlan mértékű támadás éri napjainkban is. A szerzői jogok megsértése teszi ki a szellemi jogokkal kapcsolatos hamisítási bűncselekmények 90 százalékát. Nemrégiben döntöttük arról, hogy a Szabadalmi Hivatal felügyeli immár a szerzői jogokat is, de a majdan megalkotandó törvényi szabályozásban rögzíteni kell, hogy ezen jogok védelmét hogyan szervezi meg az állam. Ez komoly kihívást jelent, hiszen a szerzői jogokat, ha más nem, de a jogörökösök addig, amíg tart az ő joguk, még védik, de vajon hogyan fogja az állam ezt a jogot védeni? Gondoljunk csak a János vitéz Nemzeti Színház-beli előadására. Tehát igenis, legyen állami feladat, hogy szellemi értékeink háborítatlanul gyarapodjanak, és hamisítatlanul maradjanak az utókorra.

Ugyanebben a javaslatban rendelkezik a tervezet arról, hogy a kutatási eredmények és a tudományos igazságok kérdésében nem az államnak, hanem a tudomány művelőinek kell dönteniük. De ha a tudomány művelőire joggal és nagy tisztelettel rábízzuk a tudományos kérdéseket, ne felejtsük el majd azt is szabályozni, megmondani, hogy kiket tekintünk a tudomány művelőinek. Tehát egyfelől tudományos igazság a kutatások tudományos értékének megállapítása is, másfelől az is, hogy egy tudományszak művelőjétől milyen minimális szakmai képzettséget, tudásanyagot követelünk meg. Ez a javaslat tehát azt a feladatot rója ránk, hogy eme fogalom pontosítását a későbbiekben még megtegyük.

Örvendetes tény, hogy az Alaptörvény tervezetébe az MTA mellett belekerült a Magyar Művészeti Akadémia, amely 1992-ben alakult meg, de azóta sem kapott semmilyen állami elismerést, egyébként anyagit sem.

Az egészségüggyel kapcsolatban engedjenek meg pár mondatot. E módosító javaslatban fogalmaztuk meg azt is, hogy a testi és lelki egészség megőrzéséhez való jog mindenkit megillet. A hangsúly itt a megőrzésen van, ami immár nemcsak azt jelenti, hogy az államnak meg kell szerveznie az egészségügyi ellátást az alapellátástól a szakellátásig, hanem ez utal arra, hogy az egyénnek ezen jog gyakorlásához magának is közreműködnie kell.

(12.00)

Hiszen valakinek a saját értékeit megőrizni aligha lehet pusztán külső feltételekkel, arról az érték tulajdonosának, az egyénnek is gondoskodnia kell. Ha pedig ezt továbbgondoljuk, közvetve kimondatik, hogy szülői, pedagógusi, sőt intézményi felelősség gyermekeink rászoktatása saját egészségük óvására, hogy később élni tudjanak az egészség megőrzésének alkotmányos jogával.

Egy másik módosító javaslat, ami a 66. ajánlási számon fut, ugyancsak a megfogalmazásában rejt egy óriási erényt, amikor az eddig megszokott, de meglehetősen leértékelődött kisebbség kifejezést a népcsoport szóval váltja ki. Igaz, hogy hatályos törvényeink nem tartalmazzák e meghatározást, és elfogadom azt is, hogy idegen nyelvekre való lefordítása, más joganyagokkal való összehasonlítása nehézségeket okozhat, de úgy gondolom, hogy miközben épp elszakadni igyekszünk az ideiglenes alkotmánytól, miközben a teljes jogrendszerünk megújításán dolgozunk, nem kell hogy a korábbi joganyagok szóhasználata korlátozzon bennünket. Ne féljünk meríteni a magyar nyelv egyedülálló tárházából!

Ugyanezt a kérdést a másik oldalról megvizsgálva azt látjuk, hogy a kisebbség kifejezés egy viszonyrendszert tükröz. Úgy tetszik, mintha a különböző népcsoportok csak másodikok-harmadikok lennének valamilyen erősorrendben. Egyfelől szögezzük le: a velünk élő bármelyik népcsoport egyenrangú része a magyar nemzetnek, függetlenül attól, hogy a többségi-kisebbségi viszonyban milyen helyet foglal el. Azt meg ehhez képest csak lábjegyzetként említem meg, hogy a többségi-kisebbségi viszonyrendszer relatív térben is és időben is. Az ország különböző részein lehet az többségi, ami másutt kisebbségi. Ez a helyzet ráadásul dinamikusan változhat is. Tehát igenis támogatom, támogatandónak gondolom azt a javaslatot, hogy a kisebbségek kifejezést felváltsa a népcsoport szó. Meggyőződésem, hogy a Magyarország területén élő népcsoportok maguk is kiolvassák a szó mögötti tiszteletet és elismerést.

Összegezve a fentieket, tisztelt képviselőtársaim, kérem, hogy a benyújtott javaslatokat támogassák. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu