DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A betegellátást végző nővérek száma az elmúlt években egyre fogyatkozott. Ráadásul a nyugat-európai országokhoz viszonyítottan az egy orvosra jutó nővérek száma is rendkívül alacsony.

Magyarországon a betegápolás csak most kezd differenciálódni. Az otthonápolást végzők száma nagyon alacsony, a képzés változott, az egészségügyi ellátórendszer csak most kezd átalakulni. A nővérek rengeteget dolgoznak, és sokszor méltatlan körülmények között. Személyi vonatkozásban gyakorlatilag nincsenek tartalékaink.

Nagyon sok nővér családfenntartó, sokszor több gyermeket is nevel egyedül. Az országban számos fontos kérdés van, de ez az egyik legfontosabb.

Az elmúlt években az emberekkel nem közölték azt, amit kulturált világban mindenütt megtesznek: csak a munka jogosít fel jövedelemszerzésre. Munkában kell tartani a nővéreket, növelni kell számukat, és növelni kell jövedelmüket. Alulról építkezve, a megyén belüli ellátórendszereket kell racionalizálni és fejleszteni. Az ápolást, a betegellátást ki kell vinni az emberek közé.

Le kell szögeznem, hogy az előző kormány szemlélete az volt, hogy az egészségügyi ellátás pazarló. A mindennapok számai mutatják, hogy a magyar egészségügy nem adósa senkinek; sem az önkormányzatoknak, sem az államnak. Ugyanúgy egyértelműsíteni kell, hogy az egészségügyi ellátás mindenki számára munkával szerzett jog. Tehát meg kell dolgozni érte.

Azt is leszögezem, hogy az orvosok és nővérek szakmai munkáját csak az erre szakosodott, kellő gyógyítási tapasztalattal rendelkező orvosok és nővérek irányíthatják, és nem lehet a gyógyítás - mint azt az elmúlt nyolc év kormányzati időszaka mutatta - a betegellátásban járatlan közgazdászok kedvenc játszótere. Ha elveszünk valamit a gyógyításhoz szükséges eszközökből, nem a nővérektől és orvosoktól, hanem magunktól vesszük el.

Ezen a héten az ápolók nemzetközi napja van. Vajon tiszta lelkiismerettel tudunk-e szembenézni velük? A Lancet, az egyik legismertebb angol nyelvű orvosi hetilap nemrégen megjelent száma Kelet-Európából a Nyugat irányába végbemenő migrációval foglalkozik. A cikk lesújtó. Csehországból, Lengyelországból, Magyarországról tömegesen áramlanak ki a nővérek Nyugat-Európába. Van olyan nyugat-európai közlés, amelyik nyíltan beismeri: duplájára akarják növelni a nővérek számát, és a forrás a kelet-európai országokban képződött nővérek, szakdolgozók.

Vajon nekünk nem kellene tenni értük valamit? Tudják önök, hogy a rendvédelmi dolgozók átlagfizetésének a fele a nővérek átlagfizetése? De a nővérek több műszakban dolgozva is csak 40 év munkaviszony után mehetnek nyugdíjba. Ráadásul még egyikőjüket sem láttam a Parlament főbejárata előtt ülve tüntetni.

Magyarországon körülbelül 90 ezer az egészségügyi szakdolgozók száma. Közülük 60 ezer betegápoló nővér van. Szakmai felkészültségük egyre magasabb, ezzel szemben egyre szegényebbekké válnak. Ezért szeretnék nekik köszönetet mondani. Köszönet a sok munkával eltöltött éjszakáért. Köszönet azért, hogy sokszor családjukat is mellőzve, a betegekért dolgoztak. Köszönet a betegekkel átélt szenvedésekért.

Át lehet szervezni a betegellátást, de nem lehet átszervezni a beteg-orvos, beteg-nővér kapcsolatot. Az elmúlt évek kristálytisztán bizonyították: a betegellátást nem egyszerre kell megváltoztatni, hanem folyamatosan jó irányba módosítani. A racionalitás csak akkor ér valamit, ha az fenntartható.

Úgy érzem, most a nővérek gondjai talán közelebb kerülnek az egészségügyi vezetéshez. Alázattal és keményen kell dolgozni érte.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu