DR. TAPOLCZAI GERGELY (Fidesz):(Hozzászólását jelnyelvi tolmács segítségével teszi meg.) Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Abban a helyzetben vagyok, hogy 12-15 évvel ezelőtt úgy döntöttem - akkor én is rokkantnyugdíj előtt álltam, és így állnék most itt -, mert akkor is ellenkezett az elveimmel, hogy egészséges fogyatékos személyként, fogyatékos emberként rokkantnyugdíjat kérjek és ezt igényeljem, én inkább a munkát választottam és munkát kerestem. De az is igaz, hogy nagyon sok sorstársam az elmúlt 20 évben nem nagyon látott más lehetőséget, és a rokkantnyugdíjba menekült. A rendszerváltás utáni években volt ez. Tulajdonképpen ez volt az egyetlen lehetőség számukra, hogyha nem találtak vagy nem kaptak munkát, vagy elbocsátották őket, ez volt az egyetlen megélhetési lehetőségük.

Jogosan merül fel a kérdés, hogy mi lesz a fogyatékosokkal, a rokkantnyugdíjból élő fogyatékosokkal. Mindenki arról beszél, hogy elvesszük, elvesszük, elvesszük. De arról nem beszélünk, hogy mit kapnak cserébe. Arról nem beszélünk, hogy átalakítjuk a rendszert. Az elmúlt órákban, a délutáni vitában is nagyon sok szám és nagyon sok adat elhangzott, én csak egyet szeretnék elmondani, amivel mindenki tisztában van, hogy 600 ezer fogyatékosról beszélünk Magyarországon körülbelül, ugyanakkor 650-720 ezer rokkantnyugdíjasról. Ez nagyon riasztó arány, ez nem fenntartható állapot.

Tény és való, hogy a rendszerváltás után nagyon sok bizonytalanság miatt a szociális háló alá menekültek, és ezáltal megterhelték a költségvetést, ezen keresztül a 3,5 millió munkavállalót is megterhelték. Eddig az állam általában a kényelmesebbik megoldást választotta, a rokkantnyugdíjat és egyéb támogatási formákat, és nem a foglalkoztatást támogatták. Itt jut eszembe, hogy három és fél évvel ezelőtt a szocialista kormány bevezette az úgynevezett rehabilitációs járadékot, amit aztán a III. csoportba tartozó fogyatékosok vehettek igénybe. Ez a járadék a rokkantnyugdíj helyett járt, három évig. Utána két lehetősége volt: ha rehabilitálható volt a személy, akkor a munkaerőpiacra visszavezették, hogyha nem volt rehabilitálható a személy, akkor pedig rokkantnyugdíjat kapott. Ennek a költségvetési kiadása 2011. évben 25,6 milliárd forint volt, a 2010-es költségvetési előirányzat pedig nem volt elég, 31 százalékot kellett még hozzátenni. Szerintem a foglalkoztatást kellett volna ezekkel a milliárdokkal támogatni és elősegíteni.

Az elmúlt 20 év hozadéka az is, hogy a fogyatékkal élők inkább a rokkantnyugdíjat választották, és emellett vállaltak négy- vagy hatórás munkát, ha akartak vagy ha tudtak. Az is tény, hogy a fogyatékos személyek és a megváltozott munkaképességűek helyezkednek el a legnehezebben a munkaerőpiacon. Nagyon sokszor a munkáltatón is múlik ez. Nem mernek munkát adni, nem tudnak mit kezdeni ezekkel a személyekkel, és nem akarják fölvenni őket, vagy látszatmunkát adnak nekik. De az is tény, hogy nagyon sok állampolgárt frusztrál az a helyzet, hogy sokan jogosulatlanul veszik igénybe a rokkantnyugdíjat vagy egyéb támogatásokat.

Szerintem nevén kell nevezni a dolgokat. A nyugdíj az legyen nyugdíj. A fogyatékos személyek vagy a megváltozott munkaképességű személyek pedig ne nyugdíjat kapjanak azért, mert fogyatékosok, vagy nincs munkájuk vagy nem kapnak munkát. Rá kell lépni arra az útra, amelyik minél több fogyatékos embernek fog majd tudni munkát adni tisztességes munkabérért, a rokkantnyugdíj vagy egyéb támogatási forma helyett. Sokszor mondjuk, hogy a fogyatékos személyekkel kapcsolatos bármilyen befektetés a munkaerőpiacon hosszú távon megtérül, megtérülő befektetés adó vagy valamilyen járulék formájában.

Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy nagyon sok európai országhoz hasonlóan a magyar társadalom is öregedő társadalom. Egyre több lesz az inaktív személy. Egyre több lesz a nyugdíjas, és ezáltal elvileg egyre több lesz viszont a munkahely, és közben a fogyatékossággal élők ezrei állnak készen, és nagyon szívesen vállalnak munkát. Ezúton is kérem a kormányt és valamennyi képviselőtársamat, hogy olyan törvényt készítsünk elő, ami megfelelő garanciák mentén fogja ezt az átalakítást lebonyolítani, és megfelelő feltételek mellett akadálymentes munkahelyeket fog támogatni és teremteni. Azt is törvényben kellene rögzíteni, hogy azokról a fogyatékos személyekről, az eddigi rokkantnyugdíjasokról, akik nem tudtak munkát szerezni, az állam köteles gondoskodni.

Összegezve mindazt, amit elmondtam: a rendszerváltás után nagyon sok önhibáján kívüli rokkantnyugdíjas került be, és közben nagyon sokan éltek ezzel a lehetőséggel jogosulatlanul. Az a probléma, és ez is hozzájárult ahhoz, hogy a mostani nyugdíjrendszer nem áll stabil lábakon, hogy nem voltak a fogyatékos személyekhez szabott szolgáltatások. Ez lenne az igazi segítség. A munkaerőpiacon is helyt tudnának ezek az emberek állni, és akarnának is dolgozni. Említettem, hogy nagyon gyors tempóban öregszik a társadalom, és nő az eltartottak száma, és közben csökken az aktív dolgozók száma. Ezáltal a nyugdíjrendszer a továbbiakban így nem fenntartható, különösen az aktív fogyatékos emberekkel együtt nem.

A korkedvezményes nyugdíjhoz csak egyetlen gondolatot szeretnék mondani. Több európai országban létezik a korkedvezményes nyugdíj, például Spanyolországban is, viszont ott a korkedvezményes nyugdíjasok nem vállalhatnak más munkát. Semmilyet. Vagy munka, vagy nyugdíj. Ilyen szempontból a magyar állam nagyon pazarló.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu