HEGEDŰS LORÁNTNÉ, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! "A magyarság érték az emberiség csillagokhoz vezető útja számára" - fogalmazott egykor Illyés Gyula, és vele együtt vallhatjuk mi is, hogy valóban mindaz, amit magyar kéz és elme alkotott, az sokban hozzájárult az emberiség fejlődéséhez, egyetemes kultúránk létrejöttéhez.

Egyes kiemelkedő alkotásokat ezek közül a nagyvilág is külön elismerésre méltónak ítél és díjaz, annak megőrzését különösen is fontosnak minősíti. Eddig nyolc ilyen, úgynevezett világörökségi helyszín került nevesítésre. Mi, magyarok azonban tudjuk, hogy hazánk, a Kárpát-medence ilyen nemzetközi elismerésre méltó értékek százait őrzi, még ha erről a nagyvilág egyelőre talán mit sem tud. Ezért tehát, amikor az úgynevezett világörökség védelméről kívánunk törvényt alkotni, fontos, hogy azzal az ambícióval tegyük ezt, hogy reményeink szerint egykor nem nyolc, hanem annak többszöröse lesz a védett világörökségi helyszíneink száma.

Ebben a törekvésünkben nyugodtan tekinthetjük példának Olaszországot, amely szinte minden évben új és új városát fogadtatja el a világörökség részeként úgy, hogy már egyesek azt ajánlják, hogy talán egyszerűbb volna Olaszországot egy az egyben a világörökség részeként tekinteni, hogy le lehessen tudni előre sok papírmunkát. (Derültség.)

Nos, engedjék meg, hogy előzetesen a törvényjavaslat kapcsán néhány általános megjegyzést tegyek. A javaslat felépítése világos, jól áttekinthető, egyértelmű hierarchiát állít fel a tárgykörrel kapcsolatos döntésekkel, intézkedésekkel kapcsolatban. Sokban hasonlít a rokon témájú kulturális örökségvédelmi, illetve építészeti kormányrendeletekhez, azok gondolkodásmódjához. Így jól illeszkedik tehát megítélésünk szerint a már meglévő jogrendbe. Sajnos, néhol a megfogalmazás esetenként kissé nehezen érthető, talán magyartalan.

Nos, most szeretnék áttérni a koncepcionális jellegű kérdésekre a törvényjavaslattal kapcsolatban. A törvényjavaslat bizonyos alapfogalmakat evidenciaként kezel, használ. Ilyen például az "érték" szó. Külön ezt nem is értelmezi, hacsak nem tekintjük annak a 2. § (1) pontját, ahol ugyan találhatunk egy definíciót erre nézve, de azt inkább tekinthetjük egy nemzetközi jogi kategória hivatalos magyar megfelelőjének, semmint valódi értelmezésnek. Sajnos egyébként ez a szó a teljes magyar jogrendben mostohagyerekként van kezelve, mondhatjuk, s csak alig-alig van érintve, csakúgy, mint egyébként a "közérdek" szó is. Pedig ha valahol, akkor itt, ebben a törvényben nagyon is szükség volna egy világos, időtálló és egyértelmű megfogalmazásra, tételezésre.

Nem kellene ettől félni, kedves képviselőtársaim! Előttünk bizony 2500 év ilyen értelmű kutatása és tudománya van. Tudjuk, már a görög spekulatív gondolkodás része volt az axiológia, az értékelmélet. Ezt a későbbiek során a kereszténység a saját teológiája részévé tette, és Kant, a nagy teológus gondolkodó megfogalmazta közös társadalmi alapját. Szerinte a közösség és érték elválaszthatatlan egymástól. Két olyan fogalom, amely mindenben egymásra támaszkodik. Az érték értelmezése csak közösségen keresztül lehetséges, s a közösség létrejötte pedig csak az érték létrehozása felett érzett közös öröm, azaz a sensus communis által valósulhat meg. Azaz egy adott társadalom teremtő erejét, mondjuk ki: a magyar nemzet teremtő erejét jelenítik meg ezek az értékek. S ez lenne megítélésünk szerint az a lényeg, az a zsinórmérték, amelyre törvényünket, ezt a törvényjavaslatot alapozni kellene.

Legyen ez a megítélésünk alapja, amikor Magyarország, illetve a Kárpát-medence szépségeit, értékeit vesszük sorba. Lehet, hogy aztán ezek alapján esetenként más megítélés alá esik számunkra, illetve a külföld számára, hogy mit nevezünk értéknek, mi jelent számunkra értéket, és mi az, ami a külföldnek értéket jelent.

Nos, mindenesetre értelmezésünk szerint ez a komoly koncepcionális alap még hiányzik, pedig megvolna ennek az a műfaja, ami egyre izmosodó és egyre szélesedő módon van jelen egyébként nemcsak a törvényalkotásban, a rendeletalkotásban, hanem a helyi szintű jogszabály-alkotásban is. Az értékkataszterre gondolok adott esetben. Tételezzük fel, hogy mondjuk, egy településről van szó, akkor értékkataszterben most már hála istennek, nemcsak a helyrajzi szám szerinti épületek felsorolását tekintjük, esetleg azoknak a részletesebb leírását, hanem értékkataszterben felsorolásra és rögzítésre kerül mint érték külön a településkép, azaz egy külső pontból való szemlélése a településnek, a település körvonalainak, színeinek megjelenése, a hagyományos művelési formák, a településkarakter, településszerkezet, a tetőtáj, hagyományos formák és építőanyagok. Mindezek kataszterszerű felsorolása is adott esetben egy-egy ilyen kezelési terv része lehet értelmezésünk szerint.

Nos, tehát mit is várnánk el összességében, ha volna egy ilyen koncepcionális alap, ettől a törvénytől? Hadd mondjak egy példát, egy abszolút konkrét példát. Azt várnánk el, hogy például Budapesten a Közraktáraknál ne lehessen megépíteni egy olyan épületet, mint a CET. Ez az a bizonyos, mondjuk, bálna formájú üvegizé, mert épületnek igazán kevéssé lehetne nevezni, amely egy műemlék épületre tenyészik rá, és bizony meglehetősen zavaró értelmezésünk szerint, mondjuk, a budai Várból a pesti Duna-partra tekintve. De nehogy azt mondják, hogy csak ezt az egy rossz példát tudom kiemelni, szintén ezen terület összképébe rondított volna bele a Zeppelin-ház, Zaha Hadid bármilyen rémálma; a Duna-parti szállodasor, tudjuk, megvalósult, sajnos ez komoly probléma is volt annak idején, amikor megkapta ez a terület a világörökségi besorolást, de az Erick van Egeraat-féle ház is például a Hősök terén, az úgynevezett toronyházvita is ebbe a kategóriába soroltatik értelmezésünk szerint. Csak sajnos az a probléma, hogy mindezen épületek, amiket én most itt fölsoroltam, megvalósultak vagy megvalósulhatnának a jelenlegi törvényi szabályozás szerint.

(10.20)

Tehát az Étv., az épített környezet alakításáról szóló törvény, csakúgy, mint a kulturális örökség védelméről szóló törvény szerint ezeket az épületeket meg lehetett terveztetni, el lehetett fogadtatni.

Sajnos, a jelenlegi törvény sem hivatkozik másra, hiszen ha a 7. § (5) bekezdésének d) pontját tekintjük, akkor ugyanezeket a törvényeket sorolja, veszi számba, illetve az abban megfogalmazott tilalmakat és korlátokat veszi át. Ezért javasoljuk ennek kibővítését. Legyen a kultúráért felelős miniszternek lehetősége egy külön rendeletben további korlátokat és szigorú tilalmakat megfogalmazni a világörökségi helyszínek tekintetében, hogy pontosan ezeket a rossz példákat, amiket az előbb felsoroltam, meg lehessen előzni, ki lehessen kerülni.

Meggyőződésünk, hogy nem lehet egyéni ízlés kérdése az, vagy pedig esetleg ne adj' isten, valamifajta háttérmutyi vagy -lobbi kérdése az, hogy ezen világörökségi helyszínek sorsa hogyan alakul. Igen, ebben a reményeink szerint elfogadásra kerülő javaslat szerinti miniszteri rendeletben akár tételesen is föl lehetne sorolni, hogy melyek azok, amelyeket nem szívesen látunk, amiket nem tartunk elfogadhatónak beruházásként vagy bármilyen beavatkozásként egy-egy területen.

Ezzel kapcsolatban hadd említsek valamit: sajnálatos módon a törvényjavaslatban a fejlesztés szó meglepően sokszor előfordul. Megítélésünk szerint a világörökséget lehet bemutatni, megőrizni, használni, felújítani, de a fejlesztés szóval, illetve a beruházás szóval tessenek nagyon vigyázni. Ugye tudjuk, hogy sajnálatos módon az ingatlanspekulációnak egyfajta szinonimájává vált ma már Magyarországon a fejlesztés szó, a területfejlesztés, az ingatlanfejlesztés szó, és azt is tudjuk, hogy bizonyos, fejlesztőknek csúfolt ingatlanspekulánsok számára bizony célterület, hogy azt ne mondjam, préda a világörökségi helyszínek különböző ingatlanjai.

A jelenleg előttünk fekvő törvényjavaslat szerint sajnálatos módon a IV. fejezetben, ahol a finanszírozásról van szó, a 10. § 2/d pontja ezt még támogatni is kívánja. Bele sem merek gondolni, hogy mondjuk, egy szalmatüzelésű erőmű, ami ezen a világörökségi területen mint fejlesztés, mint beruházás létrejön, esetleg még támogatásra is méltó. Nagyon örülök, hogy az államtitkár úr csóválja a fejét, ezek szerint ez lehet az élő cáfolata annak, hogy nyilván nem erre gondolt a törvényalkotó, de akkor kérem, hogy ezek alapján fogadják is el majd a javaslatunkat, ahol ezt pontosítani kívánjuk.

Összegzésképpen úgy gondoljuk, hogy ez a törvény nagy lehetőség és hatalmas felelősség is. Nagyon örülünk, hogy létrejön, elfogadásra kerül ez a törvény, számtalan módosító indítványt nyújtunk be a Háznak. Kérjük, hogy fogadják el és támogassák. Úgy gondoljuk, hogy ezzel a törvényt csak erősíteni és még jobban megalapozni kívánjuk.

Éppen ezért is kérem azt, hogy gondolkodjunk együtt ilyen módosító indítványok kapcsán is, hogy ezt a kérdéskört nem lehet egyszerűen formailag letudni, ennél valóban sokkal nagyobb a felelősségünk, tehát ne csak formailag kívánjunk megfelelni a világörökség nemzetközi szervezeteinek, hanem valóban a magyar örökségünköz méltó és meglapozott törvényt hozzunk létre.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu