DR. KOVÁCS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy egy nagyon jó és nagyon aktív általános vitanapon, ha még nem is vagyunk túl, de közeledünk a végéhez, nagyon sok minden elhangzott itt a mai napon. Sajnálom, hogy az MSZP-s képviselőtársaim közül senki nem tartózkodik a teremben, mert nagyon sokszor elhangzott itt a mai napon az, hogy a múlt évben, amikor a Fidesz-KDNP átveszi a kormányzást, rövidesen megérkezik a Kánaán az egészségügyben, és ez nem így lett.

Bizonyos tényekről azonban nem esett szó, amelyekkel nem lehet vitába szállni akkor sem, ha itt vannak, és akkor sem, ha nincsenek itt, nevezetesen, hogy a kormányváltás idejére az évi költségvetésnek 84 százaléka el volt költve, 16 százalék maradékból meg kellett oldani a 2010-es évet. A NEFMI keretében a tárca átvette az egészségügy irányítását, és tulajdonképpen megpróbált adatok alapján, valós, valid adatok alapján annak nekiindulni, hogy hogyan is lehetne végigvinni ezt az évet, mit lehetne tenni a 2010-es évvel. Azt tudjuk, hogy mi történt. Megtörtént az adósságfelmérés, bizonyos értelemben egy részének a konszolidációja, és nagyon sok minden, amit részleteiben nyilvánvalóan nem fogok felsorolni. Megtörtént a múlt év végigvitele, és szerencsésen meg tudta alkotni az Országgyűlés a 2011-es költségvetést, és indult az év, amelynek első felét, az év első felét nagymértékben terhelte, a mi munkánkat is - hogy pozitív vagy negatív értelemben, ebben nem kívánok állást foglalni -, az uniós elnökségből fakadó feladatok sokasága, amely időrendben következett, és ennek a feltételnek is eleget kellett hogy tegyünk.

Mindenesetre mi történt? Mindenki számon kéri az eltelt egy évet, hogy mi történt valóban az eltelt egy év alatt. Úgy gondolom, hogy nagyon sok minden, amiből persze én el tudom fogadni azt, hogy lehet, hogy nagyon kevés látható. Amikor a bizottság vezetését rám bízták Mikola elnök úr távozását követően, mi a bizottság részéről nagyon-nagyon igyekeztünk a munkánkat kiterjeszteni. Éppen Horváth Zsolt elnök úr vezetésével az ellenőrző albizottság elkezdte a munkáját, amely a holnapi napon sokadik alkalommal tartja már éppen soros ülését, és mindig olyan fontos témákat tárgyalt, amelyekre az egészségügyi bizottság tárgyalásának keretében nem tudtunk sort keríteni, amelynek igen nagy a publicitása, igen nagy a részvétele, és ez részben arra is lehet válasz, noha senki nem kért arra, hogy erre válaszoljak, hogy igenis a Nemzeti Egészségügyi Tanács tevékenységét nagyon sokféle formában ki lehet egészíteni, ki lehet terjeszteni, Házszabály szerint működik, és teljességében organikusan kapcsolódik ez a munka a parlament munkájának egészéhez.

(15.10)

Két héttel ezelőtt az OEP főigazgatójának a beszámolóját hallgathatta meg az egészségügyi bizottság, és nagyon nagy tisztelettel közölném a jelenlévőkkel, hogy az egészségbiztosítási kassza költségvetése egyensúlyban van. Erre is lehet, hogy mondanák sokan azt, hogy ez nem nagyon értelmezhető fogalom, hogy mi az, hogy egyensúlyban van. Igen, ez azt jelenti, hogy a finanszírozás az elvégzett teljesítmény után hónapról hónapra halasztás nélkül és a korábban szokásos visszavonások nélkül kifizetésre kerül egyébként mindenki számára, aki elvégzi - természetesen a teljesítményvolumennel egyelőre még terhelt tevékenység formájában - a teljesítményét. A teljesítményvolumenek vonatkozásában történt egy igazságosság irányába történő elmozdulás - ebben is nagyon komoly anomáliák voltak - éppen azért, hogy próbáljuk az ország egész területén mindenféle ellátásnak a lehetőségét megfelelő körülmények között biztosítani és megteremteni a lakosság számára.

Nagyon szorosan kapcsolódik ehhez a területi ellátás kérdése, amiről ma itt nem sok szó esett. Néhány évnek az adatát próbáltam kivenni, és volt olyan év, itt csak a 2009-es évet jelöltem meg magamnak, amikor az intézmények területi ellátása egy év alatt 23-szor változott. Képzeljék el azt, hogy hogyan lehet egy intézménynek úgy működnie, dolgoznia, hogy egyszerűen évről évre, hónapról hónapra nem tudja, hogy pontosan milyen területet kellene ellátnia, és ennek keretében szakszerűen kellene a hozzá forduló betegeket, igénybevevőket irányítani. Mindenféleképpen korrigálandó ez a tevékenység.

A járóbeteg-ellátás kérdését nem tudom megkerülni. Egyébként 21 zöldmezős járóbeteg-rendelő építése történt, ezen túlmenően legalább még 9-nek a felújítása megtörtént, hála istennek. Ennek nagyon örülünk, ezt Szilágyi képviselő úrnak mondanám, mert valóban a lakossághoz közelebb lesz vive ez a megoldás; de azért azt mindenféleképpen látni kell és tudni kell a jelenlévőknek, hogy ez a fajta beruházás valóban elsősorban infrastruktúra-építés, tehát épület, ha úgy tetszik, téglák beépítése történt az épületbe. Mert azért azt senki nem látta pontosan, hogy ennek a tevékenysége hogyan, milyen formában, ki által, milyen tulajdoni viszonyok keretében fog majd működni. Most nagyon-nagyon fontos, hogy erre a kérdésre az új rendszerben, az új Semmelweis-tervben mindenféleképpen nagyon hathatósan oda kell figyelni mind humán erőforrás vonatkozásában, mind területi ellátásban, mert ha ez a kettő nincs hozzá biztosítva, akkor ennek a működése komolyan veszélybe kerülhet.

Egy másik nagyon fontos kérdés, ami mellett nem mehetünk el ebben a tervben sem, ez pedig a tulajdonosi viszonyoknak, a tulajdonlásnak a kérdése. Részletekbe nem fogok természetesen belemenni, de azt mindenki tudja, hogy a tulajdonosi kérdés egy nagyon-nagyon fontos kérdés az egészségügy vonatkozásában. Általában a tulajdonosok, kivétel nélkül minden tulajdonos magát általában jó tulajdonosnak próbálja nyilvánvalóan feltüntetni. Véleményem szerint az is, mert a szándéka mindenképpen megvan. A források tekintetében már nem ennyire harmonikus és egyértelmű a kérdés, hogy mit tud valóban az intézmények számára biztosítani.

Ebben a kérdésben is el kellett mozdulni, és a szándék mindenképpen az, hogy az egészségügyi intézmények lehetőleg olyan tulajdonosi szerkezetben és formában működjenek, amely a legjobban, a leghatékonyabban, az intézmény és a tulajdonos harmonikus együttműködésében tudja az egészségügyi ellátást biztosítani reményeink szerint a közeljövőben és mielőbb.

Kialakult az új minisztériumi rendszer, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium, amelynek keretében valóban az egésznek az összetétele szerencsés, és tulajdonképpen ebben a Semmelweis-tervben mind az öt tárcának, ha úgy tetszik, ötvöződik a tevékenysége, még a kultúráé is természetesen, az is hozzátartozik az ember kikapcsolódásához, rekreációjához, regenerálódásához. Természetesen azért egy ilyen nagy tárcában a szoros, harmonikus és mindenben tökéletes együttműködés megtalálása valóban, gondolom, hogy művészet lehet.

Jelesül azért két tárcának az együttműködése kiemelten is megjelent az elmúlt időszakban, mégpedig a szociális és egészségügyi tárcának az együttműködése, amelyben a két bizottsággal, a kabinettel nagyon sok együttes ülést, együttes tárgyalást tartottunk abban a tekintetben, hogy hogyan tudnánk legjobban, főleg a határterületi kérdéseket megoldani.

Jelen pillanatban az az anomália még mindig tetten érhető sajnos, hogy egészségügyi intézmények nagyon sok területen látnak el egyértelműen szociális feladatokat, és fordítva is: a szociális ellátás területén bizony van olyan súlyosságú betegségformáknak, fogyatékossági és egyéb problémáknak az ellátása, ami bizony messzemenően túlmutatna a szociális feladatok vagy éppen a tárca hatáskörén. Tehát itt a határterületeken mindenképpen sok teendőnk lesz a jövőben, és meg kellene találni azokat a lehetőségeket, hogy mindenki az állapotának megfelelő, legmegfelelőbb ellátást kapja.

Itt elsősorban a Semmelweis-tervről van szó, de nem egyedül a Semmelweis-terv, ami érinti a mindennapjainkat. Az Új Széchenyi-tervben a beruházások tekintetében - itt nem hangzott még ma el, államtitkár úr biztosan fogja említeni - körülbelül 100 milliárd forintban tervezhető, gondolható az az összeg, amelyben az egészségügy fejlesztése a közeljövőben egy-két éven belül várható. Természetesen nem mehetünk el amellett, hogy a Széll Kálmán-terv feladatainak is nyilvánvalóan meg kell felelni.

Az teljesen nyilvánvaló és teljesen egyértelmű, hogy a források kérdése mellett sem mehetünk el. Abban meg lehet állapodni, hogy forrást kivonni - ezt nagyon sokan elmondták - ebből az ágazatból nem nagyon lehet, nincs mit kivonni. De ha mégis van olyan terület, itt a gyógyszerellátás kérdése, amire nagyon sokan próbáltak már a mai napon rávilágítani, nagyon helyesen, és nagyon aktív volt ez a vita. Nyilvánvalóan a kormányzati szándék abban is megnyilvánult, hogy bizonyos értelemben a nehézségek ellenére, mert az ország nehézsége a mi nehézségünk közösen, nekünk is valamivel ezzel együtt hozzá kellene járulni a kérdések megoldásához.

Az a kérdés pedig, amikor az ellátáson belül bizonyos rétegeket kiemelünk, preferálunk, vagy legalábbis próbálunk kedvezményezett helyzetbe hozni, ez kétségtelenül lelkileg mindenkihez nagyon közel áll, azt viszont mindenkinek tudnia kell, amikor a felelős döntést meg kell hozni, hogy ezek a kérdések mindig éket verhetnek az ellátásában részt vevők közé, és nagyon-nagyon komolyan mérlegelni kell azt a hatást, hogy ennek mi lesz a végeredménye. Én nagyon támogatom, és nagyon-nagyon át tudom érezni a pályakezdők, a rezidensek kérdését, és mindent meg kell tennünk, amikor forrást találunk, hogy ezt a kérdést oldjuk meg, de ugyanígy a szakdolgozók kérdése is fontos, amire éppen Nagy Kálmán professzor úr többször interpellációk és kérdések formájában próbált már visszatérni.

Rendkívül nehéz helyzetben vannak az egészségügyi dolgozók, és ezt a helyzetet még nagyon sok esetben az is generálja, a problémákat felülírja, amikor tulajdonképpen bizonyos elégedetlenségi, érdek-képviseleti és egyéb hangok megjelennek, amelyek bennünket egészében nem a munkabéke és nem a mindennapok kérdésének a megoldása irányába vezetnek, hanem abba, hogy bizonyos értelemben éket próbáljanak közénk verni.

Úgy gondolom, hogy a tárca az elmúlt egy évben nagyon sokat dolgozott, hogy idáig eljutottunk, a törvényalkotásban mindenképpen előre kell lépni, és ha ezek a törvények megszületnek, akkor úgy gondolom, hogy mindannyiunknak az lesz a közös felelőssége, hogy a lehető legtöbbet próbáljuk kihozni ebből. A magam részéről a tárca elmúlt egyéves munkájáért igenis szeretnék itt, a parlament soraiban is köszönetet mondani.

A képviselőtársaimtól pedig azt kérem, hogy az itt elhangzottakat, kiegészítve a módosításokkal - amelyből eddig a mai napon 15 módosító indítvány benyújtására már múlt időben sor került, többre fog még sor kerülni -, a módosítókkal együtt felelősséggel, holnap a bizottságban is fogunk erről tárgyalni, alkossunk, próbáljunk egy olyan törvénytervezetet elfogadni, amely igenis tud ennek az ágazatnak a jövőjén és a munkáján segíteni.

Köszönöm, hogy meghallgattak és megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu