NOVÁK ELŐD (Jobbik): Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Hogy megértsék, miért akarunk az előadó-művészet területén is radikális változást, kérem, vessünk először egy pillantást a Horthy-korszak két évtizedére, és hasonlítsuk össze az úgynevezett legutóbbi rendszerváltás óta elmúlt két évtizeddel. Ha megnézzük azt, hogy Trianon, az ország megcsonkítása és a csonka ország kirablása, több százezer menekült Magyarországra való telepedése és azok ellátása után, gazdasági világválság és különböző járványok közepette milyen óriási gazdasági növekedésnek tudott indulni és talpra tudott állni a csonka ország is, s még emellett milyen kulturális virágzásnak indult az ország Klebelsberg Kunó kultuszminisztersége és irányítása alatt, akkor ezek után érthető, hogy egyáltalán nem vagyunk elégedettek az elmúlt húsz év rombolásával, hiszen sokkal inkább visszalépés történt az elmúlt húsz évben. Ezért szeretnénk mi valamiféle gyökeres változásokat.

Ezzel szemben azt látjuk, hogy újabb maszatolás történik egy ilyen átfogó törvényjavaslat esetében is. Meggyőződésünk, hogy ezt a szívük mélyén önök is látják. Az origo.hu-nak név nélkül nyilatkozó fideszes politikusok épp a napokban mondták, hogy a kormányfő nem tud érdemi változásokat felmutatni. Többen szóvá tették, hogy a kultúra területén például nem történt semmi a kormányváltás óta. Mások a beígért elszámoltatást hiányolták a legolvasottabb magyarországi hírportál tudósítása szerint, mondván, hogy Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos semmilyen konkrét eredményt nem mutatott fel, egyetlen volt szocialista vezető kezén sem kattant bilincs az elmúlt egy évben, mondják önök névtelenül, amikor el merik mondani a valódi véleményüket. És ha már az elszámoltatásról beszélünk és arról, hogy a kultúra területén sem történt semmi, ennek a legszimbolikusabb példájaként - nem kerülhetjük meg a kérdést az előadó-művészeti törvény vitájában - bizony Alföldi Róbertről kell megint beszélni. Ez nagyon fájó, hiszen már több mint egy éve Réthelyi Miklós miniszterjelölti meghallgatásán is feltettem a kérdést, hogy milyen határidőt tud adni erre, hiszen meggyőződésünk szerint a Fidesz saját szavazói is elvárják, a saját programjukból is levezethető, azokból az alapelvekből csak, amiket olvashattunk persze, hogy le kellene váltani, de egy éve csak maszatol, mígnem eljutottunk oda, hogy egy ígéretet tett arra, hogy leváltja. S nagyon fájó kimondani, hogy egy miniszter is megteheti, hogy a képünkbe hazudik, hiszen országunk és hazánk legnagyobb gyalázatára mégsem történt meg Alföldi Róbert leváltása.

Persze mit várunk akkor, amikor az Országgyűlés kulturális bizottságának elnöke lehet egy olyan személy, aki meggyőződésem szerint, vagy hát vélhetően pornófilmeken szocializálódott, de legalábbis a Medgyessy-kormány idején állami támogatással adhattak ki közpénzből olyan trágár, öncélúan obszcén verseskötetet, amit művészetnek nevezni nagyon nehéz volna, inkább csak valami halandzsának lehet azt tekinteni. Amikor ilyen személyek vannak a magyar kultúra élén, akkor mit is várhatunk Magyarországon?

Puskás Imre, a másik előterjesztő büszkélkedett azzal, hogy már nyújtottak be egy törvénymódosítást a tavalyi évben, amit el is fogadott az Országgyűlés. Kezdjük azzal, hogy milyen irányba mozdultunk el eddig. A tavalyi rendkívüli nyári ülésszakban egy olyan szakmailag teljesen nívótlan előterjesztést nyújtottak be, amely két területre összpontosított.

(23.30)

Az egyiknek végül, ha jól emlékszem, bizottsági módosító javaslattal az egyik felét vissza is vontuk, mert rájöttek, hogy valójában az, ami a vidéki színházakon segítene - az a szabályozásátcsoportosítás, az a könnyítés -, arról végül kiderült, hogy az a megfogalmazás, és az, amit önök benyújtottak, egyetlen színházat sem érint.

Bár a Házszabály 97. § (2) bekezdése szerint a törvényjavaslat és a módosító javaslat indokolásában meg kell jelölni az elfogadása esetén várható társadalmi és gazdasági, lehetőség szerint számszerűsített becsült gazdasági hatásokat, ennek ellenére nemhogy ilyeneket nem nyújtottak be, vagy társadalmi vitára nem bocsátották természetesen, de odáig is eljutottak, hogy vissza kellett vonják, mert kiderült, hogy egyetlenegy színházat sem érint.

Na igen, a javaslat másik fele, ez a bizonyos, általam csak rasszistának nevezett javaslat érintett, amivel most is büszkélkedett, hogy a kisebbségeket többlettámogatás illesse meg, csak azért, mert kisebbség. Semmilyen plusz művészeti értéket nem hordoz, de csak azért, mert mondjuk, a cigányság tartja azt fönn, vagy épp - hát nem véletlen, hogy az előterjesztő ön, képviselő úr, hiszen épp az ön által, természetesen álláshalmozással vezetett Tolna megyei közgyűlés elnökeként - az ön által vezetett közgyűlés által fenntartott színházról van szó. Mert kiderült, hogy a javaslat másik fele pedig egyetlenegy magyarországi színházat érint. Így működik Magyarországon a személyre vagy épp egy darab intézményre szabott törvényhozás. Kiderült, hogy egyetlenegy színházat érint, de azt sem tavaly, hanem csak az idén, bár nem tudom, hogy sikerült-e már önkormányzati fenntartású színházból átminősíttetnie magát kisebbségi színházzá. Természetesen egy kis etnobiznisz belefért önöknek.

Na, ez volt önöknek - és amire most ön olyan büszke volt - a legfontosabb a tavalyi nyári ülésszakban. A javaslat egyik felét visszavonták, a másik fele egy színházat érintett, de az sem tavaly, csak idén, ha átminősíttette magát. No, hát ilyen kapkodások után nyújtották be ezt a javaslatot, ami megítélésem szerint ugyanígy igenis előkészítetlen.

A harmadik előterjesztő - őt se hagyjam ki a sorból -, Németh Zoltán azt mondta a bizottságban, hogy példaértékű egyeztetések folytak le - és persze ezt sorra minden képviselőtársa megismételte - különböző szakmai szervezetekkel. Hát, kérem szépen, ez nem egy példaértékű előterjesztés, ugyanis van egy jogalkotási törvény, amely előírná, hogy hogyan kellene ilyen átfogó szabályozásokat az Országgyűlés elé beterjeszteni, természetesen kormány-előterjesztésként. Önök, hogy kijátsszák, és ne vonatkozzanak önökre ezek a törvényi előírások, ezért ezzel a nem éppen példaértékű kiskapuval élve, egyéni képviselői indítványként hozzák be azt, ami az egész országot átfogóan érinti, és normális esetben kormányzati előterjesztésként kellene hogy itt legyen, a jogalkotási törvény szabályait betartva.

Persze önök ezt nem kívánják betartani, így játsszák ezt ki, de semmiképp sem tartom példaértékűnek. Különösen azok után nem, hogy ezeknek a jegyzőkönyveit önök nem voltak hajlandók nyilvánosságra hozni. Azzal érvelt a bizottság elnöke is, hogy ezek az önök pártjának megbeszélései, mi sem hozzuk nyilvánosságra, hogy valamelyik szakértőnkkel mi mit beszélünk meg. De hát nem egészen így van, hiszen ország-világ látja, hogy az ilyen átfogó törvényjavaslatokat is, amelyeket az egész kormányoldal támogat, valójában fideszes önálló képviselői indítványként nyújtják be. Tehát önök mégiscsak úgy tárgyalnak a szakmai szervezetekkel, mint a kormány képviselői, ami, azt gondolom, a hatalmi ágak szétválasztásának elvét is sérti, és nagyon rossz, hogy ilyen pártok lekenyerezettjeivé teszik tulajdonképpen a szakmai szervezeteket, és rákényszerítik a szakmai szervezeteket, a független szakmai szervezeteket, hogy rendszeresen megalázkodva, akár Fidesz-irodában tárgyaljanak, nem pedig kormányzati szervekkel. Tehát ezzel semmiképpen sem tudunk természetesen azonosulni.

Nos, a hatályos törvénnyel szemben ez az új törvényjavaslat különösen magas piedesztálra emeli a művészi szabadság kérdését. Erről már beszéltem a kisebbségi vélemény keretében, ami számunkra a legfájóbb ebben az egész javaslatban, főként az igazgatók visszahívhatóságát illetően, itt ismét gondolhatunk Alföldi Róbertre. Persze, ha a szándék nincs meg önökben, hogy az ilyen gyalázatoknak véget vessenek, akkor mindegy is a szabályozás. De gondoljunk arra, hogy véget ér egyszer ez a narancsuralom, eljön egy radikális változás, és a jelenlegi nemzeti ellenzék végre leválthatná ezeket az igazgatókat. Nos, az önök jelenlegi javaslata alapján a fenntartók gyakorlatilag visszavonhatatlan biankó csekket kell hogy kiállítsanak az igazgatói mandátum teljes időtartamára. Tehát a művészi szabadságnak ezt a fajta korlátlan, szélsőséges értelmezését mindenképpen visszautasítjuk.

A jelen törvénymódosítás a szakmai művészeti érvek mögé bújva a közpénzek átláthatatlan és ellenőrizhetetlen szétosztásának különböző lehetőségeit teremti meg. Az új színházművészeti törvény nem határoz meg morális, etikai kódexet sem, valamint olyan egységes gazdasági szerkezetet, amely szabályozhatná az adott produkciók létrehozásának költségeit, határait. Gondoljunk csak akár a drogbűnöző Stohl András havi kétmilliós jövedelmére, amely kapcsán most panaszkodik, hogy a várható börtönbüntetése kapcsán ettől fog elesni. Vagy akár az afféle művészeti álláshalmozásra, mert nemcsak politikusi álláshalmozás van itt, tisztelt kormánypárti képviselők, hanem ha az egész országra ezt a normát vetítik ki, akkor ne csodálkozzunk, hogy a művészetek terén is teljesen általános az, amikor egy kinevezett igazgató a saját munkahelyén eltöltött munkaideje helyett más színházakban rendez például, persze pluszpénzért.

A kormánypárti javaslat, ami előttünk fekszik, szinte elbagatellizálja a közönség, a néző normális esetben meghatározó szerepét. Az új törvény továbbra sem határozza meg, és nem preferálja, hogy az adott területen működő színháznak igenis a saját közösségének művészi ellátása a célja, nem pedig különböző fesztiválokon való, általában öncélú részvétel, egymás vállveregetésével kölcsönösen juttatott díjak megszerzése, amelyet a liberális értelmiség folytat maga között. Sokszor a helyi közönség által elutasított, bukott vagy akár harmadházak előtt játszott előadásokat a fenntartók előtt azzal védenek meg, hogy művészileg előtte járnak a saját közönségüknek, és lám csak, hozzáértő körökben milyen díjazott produkciókat hoznak létre. Alföldi Róbert persze rendszerint azzal érvel, hogy hát teltházak előtt játszik, persze ilyen botrányos, bulvárdarabokat nem nehéz akár teltházak előtt is bemutatni, különösen egy olyan kisméretű, talán 619 fős színház esetében, mint a Nemzeti Színház. Tehát ez a minimum, hogy teltház előtt játsszon nyilvánvalóan egy ilyen relatíve kis befogadóképességű Nemzeti Színház. Ebben a törvényjavaslatban szó sem esik arról a különbségről, ami egy nagy befogadóképességű, sikerdarabokat játszó színházépület, mint például a Madách Színház, Vígszínház vagy Operettszínház bevételi lehetőségei és a kamara- vagy kisebb befogadóképességű színházak, művészszínházak adottságai között húzódik.

A részletes vitában nyilvánvalóan elmerülhetünk majd néhány szakmai részletkérdésben, de általánosságban megállapítható, hogy a színházi szakmában dolgozó személyekben egy nagyon nagy megfelelési kényszer alakult ki egy szűk liberális klikkel szemben. Ennek áttörését a törvény nemhogy nem segíti, hanem egyenesen lehetetlenné teszi. A Jobbik szerint az új előadó-művészeti törvény nem szolgálja az ország megújulását, elfogadása esetén a színházi rendszerváltás, a színházi nevelés fülkeforradalma sajnos elmarad.

Ceterum censeo: Alföldi Róbertet le kell váltani! Köszönöm a figyelmüket néhányuknak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu