DR. FELLEGI TAMÁS nemzeti fejlesztési miniszter: Köszönöm szépen, elnök
úr. Néhány dologra reagálnék csak. Azokkal a nyilvánvaló
nézetkülönbségeket mutató dolgokkal, amikről én azt gondolom, hogy
megválaszoltam, önök azt gondolják, hogy nem válaszoltam meg, most nem
rabolnám az időt, nem térek ki újból azokra a kérdésekre. Például
időzítés, miért pont most, miért vettük meg, ezzel nem foglalkoznék.
Megjegyzem azonban azt, hogy ennyire vehető komolyan az LMP véleménye,
hogy Scheiring Gábor képviselő úr föltett három kérdéscsokrot, majd
csomagolt és hazament. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Így szokott.)
Ez egy nagyon bravúros megoldás, gratulálok a képviselő úrnak, hogy
nagyszerűen lehet válaszolni az ő kérdésére. Majd ha legközelebb
találkozom vele, akkor válaszolok a kérdésére.

Hadd térjek át képviselő asszony felvetéseire. Az az érzésem, hogy
árnyékbokszolást csinálok vagy csinálunk. Mindenki külön valahol,
valamelyik sarokban árnyékbokszol. Teljesen egymás mellett elbeszélünk.
Szeretném még egyszer teljes felelősségem tudatában nyilvánosan,
sajtónyilvánosan, képviselőházi nyilvánosan elmondani: nincs jutalék, a
minisztérium vett részt a tárgyalásokban.

A titoktartás egy teljesen sztenderd, nemzetközileg sztenderd adásvételi
szerződésben foglalt megfogalmazás volt. Ennek alapjában, hogy ez ilyen
formában került be, több oka volt. Az egyik, hogy ez megfelel a
nemzetközi gyakorlatnak. Tehát bárki, aki már ilyet aláírt, felteszem,
hogy Veres képviselő úr egykori miniszteri pozíciójában mint állami
vagyonért felelős ember írt alá szerződéseket, vagy látott ilyet
legalább, ha már elkerülte az aláírást, látott ilyet közelről.

Szeretném jelezni, hogy a MOL tőzsdén jegyzett vállalat. Tehát addig a
pontig, amíg a kormánydöntés nem volt meg - ez nagyon fontos, tehát ez
volt a legfontosabb szempont -, a saját érdekünkben mindenféle,
részvényekkel való manipulációs lehetőséget ki kellett zárni, tehát
teljesen titokban tudtuk tartani a folyamatot egészen addig a pontig,
míg a kormánydöntés nem volt meg. Ez nagyon fontos volt. Bennfentes
kereskedelem elkerülése, a MOL-részvények összezuhantatása, bármi, tehát
bármilyen pozitív-negatív manipuláció elkerülése fontos volt. Egyébként
pedig normális körülmények között a nemzetközi üzleti gyakorlatban ez a
szokás, hogy ezt titoktartással védik, még magukat a tárgyalásokat is
titoktartás védte. Ez teljesen normális dolog.

Azt gondolom - lehet, hogy ez arrogánsan fog hangzani -, hogy szerintem a
szerződés elég információt ad magáról a folyamatról is. Nincs szükség
több információra. Tehát ha egyszer nincs jutalék, nincs közvetítő... -
nem tudom, milyen kérdés volt. A nyelvi verzióba be lehet tekinteni,
ugyanolyan nyilvános, mint a magyar. Természetesen képviselő asszony
betekintést nyerhet akár az orosz verzióba, ha azt a nyelvet bírja, akár
az angol verzióba, ha azt bírja. (Dr. Vadai Ágnes: Mind a kettőt.) Semmi akadálya nincs a dolognak.

Tehát szeretném még egyszer tényleg újból megerősíteni, hogy az
adásvételi szerződésben foglalt kitételek jutalékra, költségekre, banki
költségekre, tranzakciós költségekre a teljesen sztenderd, szokásos
eljárást követik. Nem volt közvetítő, én magam tárgyaltam, a
minisztériumi apparátus tárgyalt, és egy ügyvédi iroda bevonásával
végeztük a végső szövegezést természetesen, hiszen egy 2 milliárd
eurónyi tranzakciót... Lehet ezen mosolyogni és bólogatni, hogy na, most
megfogtuk a kormányt. Bizony egy 2 milliárd eurónyi tranzakció esetében
egy nemzetközileg jártas ügyvédi irodára szükség van. Óriási
felelőtlenség lett volna, hogyha úgy megyünk bele egy adásvételi
szerződésbe, hogy ennek nincs meg a megfelelő jogi háttere, fedezete,
olyan, ami teljesen nyilvánvaló, hogy a magyar közigazgatásban nem
feltétlenül kell hogy meglegyen.

Nem hirtelen felindulásból vettük meg. Ez elhangzott Scheiring képviselő
úr szájából, hogy most hirtelen miért határozott így az állam. Nem, ezt
elmondtam, elmondtuk sokszor, hogy kezdettől fogva kormányváltás után,
amikor terítékre kerültek az orosz-magyar kapcsolatok, ez az egyik első
pont volt, amit fölvetettünk. Elindultunk ezen az úton, nem tértünk le
erről az útról, és sikerült megvásárolni a részvényeket.

Nem vállaltunk semmi mást. Belátom, hogy a Le Monde ezt írta, olvastam
én magam is. Az a helyzet, hogy a Le Monde nem azt írta, hogy van ilyen.
Azt írta, és ezt ön is beidézte, hogy budapesti üzleti körökre
hivatkozva. Tehát ott tartunk, hogy valójában ugyanazokról a
hírforrásokról van szó, csak hol a New York Timesban jelenik meg, hol a
Le Monde-ban, hol pedig az index.hu-n jelenik meg ugyanannak a
hírforrásnak az információja arról, hogy valami sundám-bundám van a
dolog mögött, mert másként az oroszok nem adhatták el. Már miért ne
adhatták volna el? Az a helyzet, hogy azt elfelejtették felidézni, hogy
az oroszok miért nem tudtak bejönni a MOL-ba, miért nem került
regisztrálásra a Szurgutnyeftyegaz. Azért, mert tisztázatlan tulajdonosi
háttere miatt nem felelt meg a magyar jogi előírásoknak. Ez egy olyan
dolog, amit egyébként elméletileg bármikor megváltoztathattak volna, és
eladhatták volna bárkinek, akár Oroszországon belül olyan partnernek,
akinek látható, felismerhető tulajdonosi háttere van.

Azt is fontosnak tartom, és azzal se tudok mit kezdeni, ez is az
árnyékbokszolás kategóriája, amit szintén talán Scheiring képviselő úr
mondott, elkezdte fölsorolni, hogy mi minden vonatkozásban állunk
kapcsolatban az oroszokkal.

(0.40)

Hát persze! Hát ennek hosszú, több évtizedes háttere van, története van.
Nagy ország, folyamatos kapcsolatban vagyunk. Azért, mert ennyi szállal
kötődünk az orosz gazdasághoz, nem jelenti azt, hogy csomag van, nem
jelenti azt, hogy ennek valamilyen csúnya, akármilyen titkos záradékos
háttere van. Azt mondta, hogy választ szeretne kapni, miért homályos a
magyar-orosz gazdasági kapcsolatrendszer. Ez miért homályosabb, mint a
magyar-francia vagy a magyar-amerikai, vagy a magyar-olasz? Tudnak több
intim részletet a magyar-francia gazdasági kapcsolatról, mint a
magyar-orosz gazdasági kapcsolatról? Ebben a MOL-tranzakció
összefüggésben ez miért kérdés egyáltalán? Hogy ezer szállal
kapcsolódunk az orosz gazdasághoz? Ez így van. Azok a nagy projektek,
azok a nagy gazdasági összekapcsolódások, amikről képviselő úr beszélt,
valós történetek. Van, ami 40 évre megy vissza, van, ami még régebbre,
van, amelyik 10 évre. Azt gondolom, hogy ez egy teljesen normális része
az életünknek, reméljük, hogy még sok olyan lesz, amivel kapcsolódunk az
orosz gazdasághoz is, a kínaihoz is, az indiaihoz is meg a franciához
is. Nyilvánvalóan a megfelelő hangsúlyokkal a gazdaságpolitikában.

Szerintem a szerződés teljesen egyértelmű, teljesen nyilvános, teljesen
világos. Nem arról szól, hogy egy olyan együttműködési megállapodást
kötött a magyar állam és a Szurgutnyeftyegaz, aminek önmagában ennek a
dolognak jövője van. Ennek vége. Valamit eladtak, valamit veszünk. Ha
kifizetjük, odaadják. Ők szavatosságot vállaltak arra, hogy az
ilyen-amolyan tehermentes, ilyen-olyan-amolyan, mi meg arra vállaltunk
kötelezettséget, hogy kifizetjük. Tehát nem egy bonyolult dolog, nincs
szindikátusi szerződés mögötte, nem arról szól, hogy ja, és majd
egyébként a MOL-ban együtt fogunk működni. Ez egy teljesen egyértelmű,
tiszta, pofonegyszerű üzleti megoldás, aminek a szerződéses megfelelőjét
tartják a kezükben. Jelen pillanatban magyar nyelven, belátom, és azt
is belátom, hogy ebben benne van, hogy bizony a magyar mellett az orosz
és az angol is hivatalosnak tekinthető. De hát ez már csak ilyen, meg
lehet nézni.

Tehát összefoglalóan azt gondolom, hogy valójában az az igazi kérdés,
amit Veres képviselő úr mondott a költségvetési kérdés kapcsán, hogy ami
vitás kérdés volt, az vitás kérdésként fennmarad. Ez szemmel láthatóan
így van. Az a kérdés, hogy önmagában ezt a tényt önök a saját fejükben a
tranzakcióval szembefordítják vagy sem. Ha igen, akkor azt fogják
mondani, hogy hú, ezt a tranzakciót nem lehet támogatni, mert
tisztázatlan, bizonytalan, nem egyértelmű, nem látható. Én meg azt
gondolom, hogy ez teljesen egyértelmű, teljesen világos, nagyon szimpla
adásvételi szerződés, aminek a tétje nem szimpla, a hatásai nem
szimplák, de maga a tranzakció nem egy rendkívüli, bonyolult dolog.

És még egyszer visszatérve arra, amit Veres úr mondott, azt nagyon
fontos kérdésnek tekintem. Bocsánat, kettőre is hadd reagáljak. Az
egyik, hogy 22 400 forintos árfolyamon vettük, így jött ki az a három
hónap. Abban a pillanatban, amikor az adásvételben megállapodtunk, az
árban megállapodtunk, a napi árfolyam 22 900 forint volt. De ahogy ez
elhangzott valamelyik képviselő úr szájából, 23 ezer és 26 ezer forint
között ingadozik normál tőzsdei menetben a MOL árfolyama. Tehát azt
gondolom, hogy az előrejelzések a fontosak, hogy mennyire volt
megalapozott az az elképzelés, hogy okkal lehet arra számítani, hogy a
MOL árfolyama beteljesíti azokat az előrejelzéseket, amelyeket az összes
lényeges európai és angolszász befektetési bank és piacelemző állandóan
publikál, hétről hétre, hónapról hónapra, ami mindenki által
publikusan, akár az interneten keresztül elérhető.

És még egy dologra szeretnék reagálni, amit említett, mert azt gondolom,
ez egy rendkívül fontos kérdése a közeljövőnek, és a közeljövő alatt
most a következő 4-6 évet értem. Mert energiapiaci közeljövőről,
infrastruktúra-fejlesztésről beszélve az, hogy a Déli Áramlatnak hány
változata lesz valójában, önmagában nem befolyásolja a MOL-vásárlást,
illetve a MOL-vásárlás ezt nem fogja befolyásolni. Ma már az oroszoknak
külön egyedi megállapodásaik vannak, velünk is megvan a Déli Áramlatra a
külön megállapodásuk, közös vállalatunk van a Gazprommal a Déli Áramlat
kérdésében. Az oroszok most tárgyaltak nemrég Szlovéniában,
Horvátországban, külön megállapodásuk van az olaszokkal és a görögökkel a
Déli Áramlat infrastruktúrájára. Tehát azt gondolom, hogy a közeljövő
várható infrastrukturális fejlesztése Európában pontosan ezeket a
pókhálószerűen mozgó vezetékeket fogja mutatni, ami önmagában nem
bizonyít semmit, nem támaszt alá semmit.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu