MANNINGER JENŐ, a vizsgálóbizottság elnöke: Köszönöm szépen. Tekintettel
a késői órára és arra, hogy a bizottsági ülések több óráig tartottak,
és ott ezeket a kérdéseket részletesen megbeszéltük, én ismételten
viszonylag rövid leszek. Természetesen órákat lehetne erről beszélni, és
akkor képviselőtársaim haza is mehetnének, és reggel 8-kor egy másik
napirenddel folytathatnánk. De hadd reagáljak röviden.

Egyrészt sokat lehetne beszélni, a táblázatokat összevetni, és hogy ez
hogyan alakult. Göndör képviselőtársamnak egyet tudok mondani: ha ő azt
mondja, hogy a bevételhez viszonyított közvetlen költségek aránya
csökkent, ez egy sarkalatos kérdés, amiben nem ért egyet a MÁV-val a
bizottság. Nem akarom újra elemezni, de annyit tudok erre röviden
mondani, hogy érdemes megnézni, hogy a MÁV-csoport kialakításával
egymásnak is számláznak a cégek, így ez is hozzájárult ahhoz, hogy a
bevétel növekedett. Tehát hogy ebből mennyi a fiktív bevételnövekedés és
mennyi a valós, azt érdemes elemezni.

A bizottságnak tényleg nem lehetett mindent megvizsgálnia. A közlekedési
stratégia megalkotása nem volt feladata a bizottságnak, annál is
inkább, mert egyébként van ilyen, az egységes közlekedési stratégiával
rendelkezik Magyarország, hiszen ezt a közúti operatív programhoz el
kellett fogadni, az Unió elfogadta. Szerintem a kormányzatnak is van
közlekedési stratégiája, ezért nem akarok erről beszélni. Azt gondolom,
hogy szerintem lényegében egyetértünk azzal, amit akár LMP-s alelnök
képviselőtársam is elmondott, a Széll Kálmán-tervben erre készültek is
olyan tervezetek, amelyeket majd nyilván joggal kérnek számon, ha majd
megvalósul, akkor elégedetten nyugtázhatják, hogy nagy lépést tettünk
ebe az irányba, hogy valóban, a vasút versenyképesebb legyen.

Jó vasúti társaságot tudnék mondani Józsa képviselőtársamnak, ha ilyen
szépen megszólított, de rövid leszek. Tehát azért ott is felmerül, hogy
mennyi pénzt és hogyan töltenek bele. De ha mondjuk, Németországba
elmegy, ott egy mintaszerű vasúti társaságot fog látni, mégis az
árufuvarozás visszaesett abban is, sőt azt hiszem, nálunk még magasabb
is az árufuvarozási szint. Tehát rendkívül összetettek ezek a kérdések.

Azt el szeretném mondani még itt, hogy amikor azt mondtam, hogy az
utazási igényekhez kellene igazítani a szolgáltatást, úgy gondolom,
Józsa képviselő úr arra próbált célozni, hogy a mellékvonalak kérdésében
hogyan foglaltunk állást. Nem ennek a revideálása történt meg, hanem
úgy általában azt lehet mondani, hogy az egész vasút-üzemeltetésre ez
jellemző, hogy pontosan hozzá kéne igazítani az igényekhez a vonalakon
lévő forgalmat, a kocsik számát és így tovább. Tehát ez bizony várat
magára. Tettünk is megállapításokat, hogy ezt hogyan lehetne meglépni;
megrendelői helyzetbe kéne hozni például a MÁV-on belül azokat, akik
ezeket a szolgáltatásokat megrendelik.

(2.20)

Akkor itt mondanék egy érdekes dolgot, hogy a legrosszabb kormánynak is
vannak jó intézkedései, tehát például még az előző kormányzatnak is volt
jó intézkedése, amikor az ütemes menetrendet próbálta bevezetni, aztán
sajnos el is halt, mert pontosan nem tudták a megrendelői oldalról
megfelelően megerősíteni a megrendelői oldalt.

Egyetlenegy gondolattal fejezném be, hogy nagyon sok mindenre nem tudott
válaszolni a bizottság, de nem is nagyon volt feladata, hiszen, mint
mondtam, az Országgyűlés által megszavazott határozati javaslatok
megszabták azt a keretet, amiben dolgozhatott. De én azt gondolom, hogy
nagyon fontos feladat volt mégis, biztos vagyok benne, hogy nagyon
fontos feladat volt, hogy rendet tegyünk bizonyos dolgokban. Úgy, ahogy a
Fidesz-kormány intézkedései kapcsán is megtapasztalhatták, hogy az
álpiaci megoldásokat, azokat a megoldásokat, amikor a közműcégek
privatizációjáról van szó, és mégsem lehet beszélni itt valós
privatizációról, mert nincs piaci helyzet, hanem monopolhelyzet van
például, és egészen máshogy kéne megoldani a szituációkat, ehhez
hasonlatos volt a vasút helyzete is. Tehát jöttek a szocialisták, az
SZDSZ-esek, és azt mondták, hogy ők értenek a legjobban a piachoz, és
ezért piacosítani kell a MÁV szolgáltatását. Ebből adódott minden
probléma.

Én azt gondolom, hogy ezt nagyon jól lehetett végigkísérni ez alatt a
nyolc év alatt, és a bizottsági vizsgálatokból egyértelműen kiderült,
hogy ezek az álpiaci megoldások valójában bizonyos érdekeket szolgáltak,
és nem tették versenyképesebbé, hatékonyabbá a vasúti társaságot,
azzal, hogy persze nem kell azt mondani, hogy bizonyos piaci elemeknek
helyük van, és maga az egész cég működtetésénél nagyon fontos az, hogy
olyan menedzsment legyen, amelyik ismeri a piac működését is. Én azt
gondolom, nagyon fontos, hogy ezt tisztázzuk, és akkor nem fordulhat
olyan elő, mint a MÁV-Cargo eladása, nem fordulhatnak elő olyanok, hogy
kiszerveznek bizonyos tevékenységeket, és drágább lesz a szolgáltatás.

Gyakorlatilag ez is a rend irányába tartó intézkedésnek tekinthető, és
azt gondolom, ezt egyszer és mindenkorra fontos volt elmondani, hisz ezt
az irányt meg kellett állítani, és 2010-től ilyen szempontból új
időszámítás következhet be.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Forrás: parlament.hu