VONA GÁBOR (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Orbán
Viktor a múlt héten itt a parlamentben több hozzá intézett kérdésre is
azt válaszolta, akár az egészségügy kapcsán, hogy az egészségügy, az
oktatás vagy a rendvédelem rendbetétele csak akkor jöhet a sorban,
hogyha a két nagy ellenséggel, a munkanélküliséggel és az
államadóssággal leszámoltunk. Aztán a hétvégén az egyik lapban azt
mondta, hogy negyven évre szeretné a gazdaságpolitikát bizonyos
értelemben bebetonozni. Ezzel az a probléma, hogy már a jelenben sem
működik jól, jelen állapotában sem helyes az irány.

Azt elfogadjuk természetesen, hogy az államadósság és a munkanélküliség
fontos prioritások, de hozzá kell tenni másik két prioritást, az egyik a
gazdaság fellendítése, a másik pedig a közszféra rendberakása, gondolok
itt az egészségügy-oktatás-rendvédelem hármasra.

Tudjuk nagyon jól, hogy ehhez források kellenek, de nem szabad, hogy
ezek a források közvetlen megszorításból, ahogy az előző nyolc évben a
kormányok tették, jöjjenek be, de az sem helyes, hogyha közvetett
megszorításokkal élünk, mint ahogy a jelenlegi kormány próbálkozik akár
különadóval, akár bankadóval, akár egykulcsos adóval, ahol végül is a
számlát a számla végén mindig a magyar lakosság, a magyar társadalom
fogja megfizetni. Ezért ha megengedik, akkor négy, forrást teremtő
javaslattal élnék a Jobbik nevében.

Az első az egykulcsos adórendszer eltörlése, illetve leváltása egy
progresszív adórendszerre, és nemcsak azért, mert szociális szempontokat
nem érvényesít, amit a kormány mindig is tagadott, hanem azért, mert a
társadalmi igazságosság és a gazdasági racionalitás próbáját sem állta
ki. Egy progresszív adórendszer helyreállíthatná a társadalmi
igazságosság követelményét, másrészt pedig végre belső fogyasztást tudna
indukálni, pont azoknál hagyna forrásokat, akik jelen pillanatban nem
képesek, nem tudnak megjelenni a magyar piacon, nem pedig azoknál, akik
eddig is jelen voltak és belső fogyasztást tudtak generálni. Nem
beszélve pedig arról, hogy az egykulcsos adó által generált rés a
költségvetésben, ami megszorításokra kényszeríti a kormányt, ezáltal
megszűnne, és nőne a mozgástér abban az értelemben, hogy ne
kényszerüljünk megszorításokra.

A másik ilyen javaslatunk a szociális kártya és az erre épülő szociális
bolthálózat. Ennek dióhéjban az a lényege, hogy a segélyezettek a
szociális támogatásokat, a családtámogatásokat egy plasztikkártyán
kapnák meg, és épülne erre egy szociális bolthálózati rendszer, amelyen
keresztül a kedvezményezettek, a segélyezettek meg tudnák vásárolni a
számukra szükséges termékeket. Négy legyet is ütnénk egy csapásra ezzel a
szociális kártya és szociális bolthálózat rendszerével. Egyrészt a
főképpen a cigánytársadalmat sújtó visszaéléseknek, különösképpen az
uzsorázásnak tudnánk végre megálljt parancsolni, tehát ahogy azt a múlt
héten Sneider Tamás képviselőtársam kifejtette, ezáltal a cigányság
életkörülményein tudnánk érdemben javítani, és meg tudnánk állítani az
itt jelen lévő visszaéléseket, maffiát. Másodsorban pedig a segélyek
felhasználásával kapcsolatban is meg tudnánk szüntetni egy jogos
társadalmi felháborodást azáltal, hogy a jövedéki adó alá tartozó
termékeket kivonnánk a szociális kártya vásárlási lehetősége alól, és
tényleg olyan dolgokra lehetne fordítani, amelyek szükségesek a
mindennapi megélhetéshez. A harmadik légy, amit lecsapnánk ezzel a
szociális kártyával, a piacteremtés volna, hiszen a magyar gazdaság
egyik legsúlyosabb problémája, hogy hiába állunk át termelő gazdaságra,
amit Orbán Viktor minden héten elmond, ha nincs piac, ahol ezt a
megtermelt terméket eladjuk. Ez részben ezt a problémát orvosolhatná. S a
negyedik: munkahelyeket tudnánk teremteni mind a hálózat működtetése,
mind pedig a beszállítók piacszerzése révén.

A harmadik javaslatunk az uniós források újragondolása. Bizonyára nagyon
sok olyan elrémisztő példát tudnánk felsorolni, hogy az Unióból érkező
pályázati pénzek mire kerülnek felhasználásra. Ott van a borsodi falu,
ahol összeomlik az iskola, számtalan dologra lehetne fordítani a
pályázati forrásokat, de ehelyett wifi-elérhetőséget biztosítunk a
buszmegállóban. Ezt a pazarló pályázati rendszert valamilyen módon felül
kell vizsgálni, és igenis el kell érni, még ha most ez lehetetlennek is
hangzik, hogy az Európai Bizottság adjon arra Magyarországnak
lehetőséget, hogy a pályázati források egy részét igenis az állam akár
az állam által működtetett nagyprojektekbe fordítsa, vagy akár bizonyos
társadalmi-gazdasági problémákat orvosoljon belőle, akár a közszféra
bérrendezését az egészségügyben, az oktatásban vagy a rendvédelemben,
vagy pedig a már említett szociális bolthálózat és szociális kártya
felállítását.

A negyedik pedig - tudom, hogy ez a legkomolyabb tabukérdés itt az
Országgyűlésben, egyedül a Jobbik feszegeti - az államadósság
újratárgyalása. Tudom, hogy önök mindig arra hivatkoznak, hogy ezt még
kimondani sem szabad, nem szabad megrémisztenünk a magyar államcsőd
veszélyével a nemzetközi közvéleményt, de hát ez a csőd már bizonyos
értelemben itt van, "infúzión" élünk most már jó ideje. Úgyhogy én azt
szeretném a tisztelt kormány figyelmébe ajánlani, hogy nincs az a magyar
gazdasági csoda, amely ebből az adósságspirálból Magyarországot képes
volna kihozni. Egy lehetőségünk maradt: újra kell tárgyalni az
államadósságot, átütemezni, és néhány évnyi haladékot, moratóriumot
kérni.

Annak idején Mária Terézia azt mondta, hogy etetni kell a juhot, hogyha
nyírni akarjuk. Ez most is aktuális, de még durvább a helyzet: nem csak
etetni kell, hanem lélegzetvételhez kell juttatni a magyar gazdaságot,
jelen pillanatban ugyanis ez a probléma. Mi nem kérjük, hogy etessen
bennünket bárki, annál büszkébbek vagyunk magyar emberek, meg juhok se
vagyunk, de azt igenis követeljük, hogy a magyar gazdaság kapjon időt
arra, hogy talpra álljon, és a problémáit megoldja.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu