DR. APÁTI ISTVÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Kétségtelenül nagyon vártuk az új közbeszerzési törvényjavaslat benyújtását, vártuk az új közbeszerzési törvény megszületését, de immáron sokadszor nem azt kaptuk, amit vártunk, ugyanis már tavaly nyáron, a tavaly júliusi vitában beígérték, hogy ősszel vagy legkésőbb december tájékán az Országgyűlés elé kerül egy vadonatúj közbeszerzési törvényjavaslat. Aztán ezt elhalasztották tavaszra. A tavaszból nyár lett, most nagy nehezen csak sikerült benyújtani ezt a javaslatot. Naivan azt gondoltam én magam is, szerintem több ellenzéki képviselőtársammal együtt, hogy ez azt jelenti, hogy egy minden pontjában kiérlelt, alaposan kimunkált törvényjavaslat tárgyalását kell most megkezdenünk. Hát ehhez képest azt látjuk, hogy számos sebből vérzik ez a javaslat.

Őszintén sajnálom, hogy Fónagy államtitkár urat ilyen kellemetlen helyzetbe hozta a saját minisztériuma, hogy ilyen nehéz küzdelembe küldte be, azzal együtt, hogy jól tudom én is, hogy nem tartozik államtitkár úr közvetlen szakterületéhez a közbeszerzések kérdésköre, és ahogy a jó kereskedő megpróbálja eladni a silány minőségű portékát, úgy rárótták azt a nem túl kellemes kötelezettséget, hogy egy több sebből vérző törvényjavaslatot próbáljon elfogadhatóvá vagy emészthetővé tenni a számunkra.

Kétségtelen, hogy szükséges volt több ponton változtatni. Azzal is egyetértünk, hogy a 2004. május 1-jén hatályba léptetett közbeszerzési törvényt nem lehetett tovább toldozgatni-foldozgatni, úgy, ahogy van, ki kell dobni a kukába, és egy vadonatúj törvényt kell megalkotni. Ezzel idáig tehát rendben volnánk. Csak az a helyzet, hogy ne tévesszük már össze azokat a fogalmakat, hogy ha egy törvényjavaslat elolvasásához kevesebb idő szükséges, akkor egyben azt is hisszük, hogy már rögtön egyszerűbb is lesz minden.

Ha megnézzük, ennek a törvényjavaslatnak a terjedelme indokolással együtt 244 oldalt tesz ki. Ezt mindennek nevezném, csak rövidnek nem meg könnyen emészthetőnek nem. Az oda-vissza hivatkozások ugyanúgy megmaradtak benne, lehet, hogy egy kicsivel kevesebb vagy csökkentett mennyiségben, de ugyanúgy megmaradtak. Erősen vitatkoznék azzal is, hogy közvetlen közbeszerzési szakértelem nélkül is megérthetőek a törvény különböző rendelkezései. Amikor az előbb a 244 oldalt jeleztem az indokolással együtt, akkor a pdf-formában letölthető mennyiségre vagy oldalszámra gondoltam egyébként.

Az egyszerűsítés azért ne azt jelentse, hogy a végletekig leegyszerűsítjük. Azért messze nem olyan egyszerű egy közbeszerzési eljárás, legalábbis azok számára, akik a gyakorlatban is foglalkoztak már ezzel, és nem csak elméleti szinten ismerkednek az anyaggal. Aki legalább egyszer bonyolított már le eljárást életében a piackutatástól, piacfelméréstől, becsültérték-megállapítástól kezdődően a bírálóbizottság megalakulásáig, az eljárás több tucatnyi fázisáig, a szerződéskötésig, illetve a szerződéskötésről szóló tájékoztató közzétételéig, az tudja, hogy nagyon-nagyon nehéz eligazodni a közbeszerzési törvény rendelkezéseiben. Valóban többször nekem is az volt az érzésem jogalkalmazóként még évekkel ezelőtt, hogy kvázi az Amazonas őserdeivel kell szembenéznem akkor, amikor megpróbálok valahogy eligazodni a közbeszerzési eljárásokban.

Véletlenül se merném ahhoz venni magamnak a bátorságot, hogy a közbeszerzések avatott szakértőjeként tüntessem fel magam, de azt igenis el merem mondani itt a tisztelt Ház előtt is, hogy kettő-három tucat eljárást bonyolítottam már életemben, akár kompletten, első lépéstől az utolsóig, akár különböző mértékben közreműködtem közbeszerzési eljárások lebonyolításában, akár önkormányzati ajánlatkérők, akár önkormányzati társulások vagy önkormányzati költségvetési szervek vonatkozásában. Ezzel a tevékenységemmel tavaly áprilisban hagytam fel, ugyanis a képviselői mandátum megszerzésekor egy korábban magamnak és választóimnak tett ígéretet váltottam be azzal, hogy mandátumszerzés esetén semmi mással nem foglalkozom, sem más politikai tisztséget, sem egyéb munkakört nem töltök be, minden erőmet és energiámat a képviselői munkámnak szentelem.

Viszont elevenen él az emlékezetemben a 2004 nyarától 2010 tavaszáig terjedő időszak, amikor is közbeszerzési referens képesítést szerezve rögtön a mély vízbe dobott be az akkori munkáltatóm, és több eljárást elsőtől az utolsó fázisig nekem kellett lebonyolítani, illetőleg néhány munkatársam ebben segítségemre volt.

Ezért most engedjék meg, hogy kicsit talán az általánosságon túl, némileg a részletes vita szintjén is említsek néhány olyan feltűnő hiányosságot, hangsúlyozottan a teljesség igénye nélkül, amit feltétlenül orvosolni kellene.

Egyrészt találunk ebben a törvényjavaslatban bőven stilisztikai, nyelvhelyességi, nyelvtani hibákat. Olyan gumifogalmakat építenek be, amivel megint nem lehet majd mit kezdeni. Ezeket nagyon sürgősen száműzni kellene. Csak néhányat említenék most önöknek: az alapos okkal feltételezheti, akik érdeklődésüket vagy érdeklődési szándékukat kifejezték, nem jelentős, egyedi részletkérdésre vonatkozó hiba, nagyobb módosítás - sem értelmező rendelkezések szintjén, sem az indokolás szövegében nem találunk arra útmutatást, hogy mely esetek, mely cselekmények esnek ebbe a fogalomkörbe. Ezt rögtön előrebocsátom, a jogorvoslatok során nagyon nehezen kibogozhatóvá teszi azt, hogy mi történt az eljárás során, és gyakorlatilag a "ha akarom, vemhes, ha akarom, nem vemhes" esetkörével fogunk találkozni akár a Közbeszerzési Döntőbizottság eljárásában, akár később a bírósági szakaszban.

A teljesség igénye nélkül említenék néhány olyan pontot, amely alapvetően ellentmond az önök kincstári optimizmusának vagy hurráoptimizmusának, nem is tudom, hogy mi a megfelelő kifejezés erre, amely szerint itt most már eljön a közbeszerzési időszak Kánaánja, és minden egy csapásra megoldódik. Hát messze nem ilyen rózsás a kép, ugyanis ha már azt akarjuk alapul venni, hogy próbálnánk segíteni, mondjuk, a nem klasszikus ajánlatkérőknek, tehát akik általában költségvetési tételekkel akkor találkoznak, ha hazai vagy uniós forrásokat elnyernek, akkor úgy gondolom, hogy alkalmazható lenne az a szabály, amely az utóbbi években megkönnyítette ezen gazdálkodó szervezetek életét, nevezetesen, hogy ne kössük ezt a többségi mértékű támogatáshoz, hanem csak akkor kelljen ilyen gazdálkodó szervezeteknek közbeszerzési eljárásokat lefolytatniuk, ha a 75 százalékot elérő vagy meghaladó mértékű uniós vagy hazai támogatásokban részesülnek.

Nyilvánvaló, hogy ilyen esetekben jelentősen le fog csökkenni a lefolytatandó közbeszerzési eljárások száma, de tekintettel arra, hogy egy magyar kis- és középvállalkozás, pláne mikrovállalkozás nem feltétlenül arra van kalibrálva, hogy közbeszerzési szakembereket foglalkoztasson, számukra jóval könnyebb lesz a gazdasági szférában való eligazodás, ha a lehető legkevesebb alkalommal tesszük ki őket a közbeszerzés okozta követelmények teljesítésének.

Vagy említek két példát önöknek az uniós értékhatárt elérő eljárások kivételi körének meghatározásakor. Rögtön mondanék kettőt, amit feltétlenül száműzni kellene, törölni kellene a kivételi körből. Az egyik - amelyet egyébként a még hatályban lévő közbeszerzési törvénnyel kapcsolatban pontosan tegnap fogadott el a tisztelt Ház - a közoktatási intézményekkel, közoktatási intézményfenntartói joggal kapcsolatos. Továbbra is tartjuk azon álláspontunkat, hogy ez egy közbeszerzési oldalról történő durva beavatkozás az önkormányzatok önállóságába, és a kis önkormányzatok, az alacsony lélekszámú települések ellen intézett, majd ősszel az önkormányzati törvény koncepciójában testet öltő támadás egyik közbeszerzési oldalról történő megalapozása. Tehát ezt egyrészt törölni javasoljuk.

Másrészt pedig jogi szolgáltatások esetében még uniós értékhatár esetén is csak közzétételi kötelezettsége van az ajánlatkérőnek. Persze, meg lehet közelíteni úgy is, hogy bizalmi kapcsolat az ajánlatkérő és a jogi szolgáltatást végző ügyvédi iroda, egyéni ügyvéd, jogi tanácsadó vagy különböző szintű szakértők, vagy szaktanácsadók viszonya. Na de hát ne keverjük össze a dolgokat: nem ugyanaz, amikor egy magánszemély vagy egy vállalkozó a saját magánpénzét, magánforrásait fordítja ilyen szolgáltatások igénybevételére, és teljesen más, amikor ezt közpénzből teszi. A közbeszerzési kötelezettséget itt is elő kellene írni.

(13.00)

Azok a rossz emlékek idéződnek fel bennünk, amikor azt láttuk, hogy ciklusokon átívelően - teljesen mindegy, hogy ki van kormányon, hol a szocialisták, hol a Fidesz - ilyen és ehhez hasonló rendelkezésekkel a saját ügyvédjüket, a saját tanácsadó köreiket igyekeztek nem teljesen korrekt módon helyzetbe hozni, és vég nélkül, akár több tíz vagy több száz milliós megrendeléseket is lehetett adni olyan ügyekben vagy olyan jellegű munkák elvégzésére, amelyekre egyébként egy minisztériumi szakapparátus tökéletesen alkalmas lenne, de könnyebb esetleg a haveri vagy baráti köröknek ilyen juttatásokat biztosítani, és aztán ellenőrizetlenül az ilyen és ehhez hasonló összegek, mondjuk, a pártkasszák feltöltésére vagy illegális kampányfinanszírozásra is fordíthatók.

Tehát kicsit - sőt nem is kicsit - mosolyt csalt az arcomra a szocialista képviselőtársam előző felszólalása, mert amikor a szocialisták meg a Fidesz egymást támadják korrupciógyanúval meg haveri, baráti körben végrehajtott mutyikkal, akkor a bagoly mondja verébnek közmondás jut eszembe. Igaz, hogy különböző mértékben, különböző szinten és természetesen nem általánosítva, nem mindenkire kiterjedő módon, de azért azt megállapíthatjuk, hogy az elmúlt nem nyolc évben, hanem az elmúlt húsz vagy huszonegy esztendőben korrupció terén a kormányok az elsíbolt összegeket tekintve nem győzték egymást felül-, erkölcsileg pedig alulmúlni, illetőleg a különböző kormányokhoz köthető, különböző szintű politikusok. Tehát itt azért egy nagyon éles és nagyon tisztességtelen verseny rajzolódott ki az elmúlt húsz esztendőben.

Nagyon érdekes, hogy egyszerűsítésről beszélnek, és közben az ajánlatkérők számára olyan bejelentési, tájékoztatási vagy értesítési kötelezettséget írnak elő, amely jórészt indokolatlan. Éppen ezért lesz olyan módosító javaslatunk is, amely úgy fogalmaz, hogy a törvény hatálybalépésének időpontjában már nyilvántartásban lévő ajánlatkérőket nem kell még egyszer nyilvántartásba vételre kötelezni. Elképzelhető, hogy ez volt a jogalkotó szándéka eredetileg is, de nem árt egy pontosító mondatot majd beszúrni a normaszövegbe a hiányosság, illetőleg a félreértések elkerülése végett.

Nagy érdeklődéssel vártam a közbeszerzési eljárások előkészítő szakasza szabályainak megreformálását. Vártam, és gyakorlatilag e téren szinte semmit nem kaptam, a bírálóbizottságokkal kapcsolatban szinte semmi újat nem mond a törvény, holott aki a gyakorlatban foglalkozott közbeszerzésekkel, az nagyon jól tudja, hogy nem feltétlenül a szorosabb értelemben vett közbeszerzési eljárásban dőlnek el a lényeges kérdések, hanem leginkább az előkészítő szakaszban. Tehát amíg mindenki a közbeszerzési eljárás során elkövetett esetleges korrupciós cselekményekre koncentrál, addig a dolgok már sokkal korábban eldőlnek. Itt egészen pontosan arra gondolok, hogy a költségvetés tervezésénél kellene jobban észnél lenni mindenkinek, akár áru-, akár szolgáltatásmegrendelések, különösen építési beruházások vagy különböző koncessziók esetében, a túlárazás, túlköltségelés a korrupció melegágya, tehát ha itt ágazati szinten kimunkált keretek közé szorítanánk és maximálnánk a költségelhető kölcsönöket és a beépíthető tételeket, meghúznánk egy felső határt, akkor ezen túlmenően nem lehetne semmilyen tételt beépíteni. Megszüntetnénk azokat a forrásokat, mintegy elvágnánk ezeket az utánpótlásvonalakat a korrupció vonatkozásában, tehát be sem kerülhetnek már az eljárásba olyan tételek, amelyek később a korrupció kiindulópontjai - amíg ezt a kérdést nem rendezzük, addig alkothatunk mi rövid vagy hosszabb közbeszerzési törvényeket is, a világon semmit nem fogunk tudni elérni.

Ráadásul régóta rendezetlen témakör vagy régóta megoldatlan probléma a döntés-előkészítés és a döntéshozatal folyamatának egyértelmű, meredek különválasztása. Ezt ahhoz tudnám hasonlítani, egy kicsit talán durva a példa, amikor az állam- és jogelmélet tantárgy keretében a jogi egyetemen oktatják az államhatalmi ágak különválasztását, ahogy minden normálisan működő rendszerben alapvető elvárás a törvényhozói, a bírói és a végrehajtó hatalom különválasztása, úgy a közbeszerzési eljárások kapcsán is külön kell választani a döntéshozatal és a döntés-előkészítés folyamatát. Aprópénzre váltva elmondom, hogy mire gondolok.

Amikor közbeszerzési szabályzatot készítettem évekkel ezelőtt, akkor mindig különös figyelmet fordítottam arra, és általában közelharcot kellett vívnom a polgármesterekkel, alpolgármesterekkel és helyi képviselőkkel, de kivétel nélkül mindenki megértette ennek a lényegét, hogy a bírálóbizottságnak nem lehet tagja olyan személy, aki a döntéshozatalban később részt vesz. Nyilván az összes képviselő-testületi tag ebből ki volt zárva, érthető módon ez sokaknak nem tetszett, mert én azt tapasztaltam - tisztelet a kivételnek egyébként -, hogy amíg nincs olyan szakember, vagy az eljárásban nem vesz részt olyan személy, aki megérteti a politikusokkal, akár a helyi politikusokkal, hogy semmi keresnivalójuk a bírálóbizottság munkájában, addig ők leküzdhetetlen vágyat éreznek arra, hogy mindenképpen ott sertepertéljenek a bírálóbizottság háza tájékán, holott ezzel több kárt okoznak, mint hasznot.

Volt szerencsém olyan építési beruházással kapcsolatos beszerzéshez is, amikor az MVH egyik akkori illetékese, közbeszerzési referense hosszan arról panaszkodott nekem, hogy milyen áldatlan állapotokkal kell szembesülni akkor, amikor az eljárások több mint 90 százalékában ugyanazok hozzák meg a döntéseket is, mint akik a döntés-előkészítésben részt vesznek. Éppen ezért egyértelműen ki kell mondani, hogy a közbeszerzési eljárásban részt vevő személyek, szervezetek esetében nem vehetnek részt a döntéshozatalban azok a személyek vagy szervezetek, akik vagy amelyek már a döntés-előkészítés fázisában részt vettek. Hiszen ha egy képviselő-testület szintjére képezzük le a döntéshozatal és a döntés-előkészítés folyamatát, akkor azért mégiscsak nonszensz, hogy mondjuk, helyi képviselők, esetleg polgármesterrel, alpolgármesterrel a soraikban, előkészítenek bírálóbizottsági tagként döntéseket délután 2 órakor, és az este 6-kor kezdődő képviselő-testületi ülésen részben vagy egészben ugyanazok a személyek majd meg is fogják szavazni azt, amit ugyanők előkészítettek. Higgyek el, ez nem valamifajta rémtörténet vagy a képzelet szüleménye, hanem egy gyakori probléma, amelyet nemcsak az MVH, hanem egyéb közreműködő szervezetek vagy támogató hatóságok is folyamatosan szajkóztak a szakma, illetve a politikum irányába, csak ez mindeddig süket fülekre talált.

Ugyanígy jó lenne, ha nem az ajánlatkérőket terhelnék azzal, hogy nagy nehezen találják ki a bírálóbizottságra vonatkozó szabályokat, hanem segítséget, eligazodást adnánk nekik. Éppen ezért kérjük módosító indítvány formájában, hogy kapjon helyet a normaszövegben az, hogy a bírálóbizottságnak - amellett, hogy legalább három tagból kell állnia - minden esetben páratlan számú tagsága kell hogy legyen, és abban kapjon helyet legalább egy közbeszerzési, legalább egy pénzügyi és legalább egy, a közbeszerzés tárgya szerinti szakértelemmel rendelkező személy, pontosan annak érdekében, hogy a megfelelő szakértelem biztosítva legyen.

Ha már itt tartunk, akkor ki kell térni a központosított közbeszerzések rendszerére is. Itt is az önkormányzati önállóság sérelmét látom, amikor az ezer fő lélekszám alatti települések esetében a kormány elrendelheti a központosított közbeszerzési rendszerhez való kötelező csatlakozást. Erre a mi álláspontunk szerint csak akkor lenne lehetőség, ha ehhez az adott, ezer fő alatti település képviselő-testülete hozzájárul; az ő hozzájárulásuk hiányában ne kényszerítsük őket arra, hogy a központosított közbeszerzés rendszerén keresztül szerezzenek be árukat és szolgáltatásokat. Ráadásul itt is van egy konkrét, öt évvel ezelőtti tapasztalatom, amikor is informatikai eszközöket kellett beszerezni, jól emlékszem egyébként még a becsült érték nagyságára is, ez egy 20-21 millió forint körüli összeg volt, és a központosított közbeszerzési rendszeren keresztül gondoltuk volna beszerezni egészen addig, amíg az ügyintéző nem vette el a kedvemet egy életre ennek a rendszernek a használatától vagy alkalmazásától. Ugyanis amikor némileg feltártam neki, hogy milyen informatikai eszközöket szereznénk be, akkor közölte, hogy bár két évvel ezelőtt készült a költségvetés, és az eltelt időszakban meredeken estek az informatikai eszközök beszerzési árai, de valószínűleg ez nemhogy csökkenést, hanem óriási emelkedést idéz elő, tehát a 20-21 milliós eszközöket, mondjuk, 25-30 millió forintért szerezhettük volna be. Mi lefolytattunk egy saját közbeszerzési eljárást, amelynek az lett az eredménye, kérem tisztelettel, hogy 10 millió forintot, 10 millió magyar forintot takarítottunk meg ezen az informatikai eszközbeszerzésen, amely egyébként egy 15-20 milliós árrést mutatott a központosított közbeszerzés értékeihez képest. Innentől kezdve arról beszélni, hogy a központosított közbeszerzés rendszere nem veti fel a korrupció gyanúját, nem veti fel a kormány közeli cégeknek való megrendelés lehetőségének megteremtését, legalábbis vagy szűklátókörűség, vagy esetleg annak, aki ezt mondja a tények ellenére, egyéb érdeke fűződik ehhez.

A határidők számításával is, úgy látom, hadilábon állunk. Ha egyszer már a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás szabályairól szóló törvényben, nagyon helyesen, visszatértünk a naptári napokban történő határidő-számításhoz, akkor mi motiválta a törvényjavaslat elkészítőit abban, hogy egy óriási káoszt idézzenek elő, és hol munkanapokban, hol naptári napokban határozzák meg a határidőket? Egyértelmű javaslatunk, hogy térjünk vissza a naptári napokban való határidő-számításra, természetesen a határidő ésszerű meghatározásának keretein belül.

Szeretném azt is jelezni az önök irányába, hogy nem feltétlenül attól lesz jó egy vadonatúj törvény, ha olyan jogintézményeket, kifejezéseket is száműzünk az előző törvényhez képest, amelyek egyébként jól működtek. Erre egy konkrét példa a közbeszerzési terv esete: jól bejáratott, mindenki által megszokott és követhető határidő volt, hogy éves összesített közbeszerzési tervet április 15-éig kell készíteni. Ehhez képest önök úgy gondolták, hogy most ezt előrehozzák március 31-ére; jelzem, hogy pláne a kistelepülések esetében ezt indokolt április 15-ében megtartani a jövőben is.

(13.10)

Másrészt egy sokkal lényegesebb szempontrendszer: nagyon jól működött a "műszaki-szakmai alkalmasság", "pénzügyi-gazdasági alkalmasság" szakkifejezések használata, ehhez képest önök a két fogalomból csináltak, ha jól emlékszem, négyet, és gyakorlatilag ezzel sem egyszerűsítették, hanem épp ellenkezőleg, bonyolultabbá és ködösebbé tették a törvény szövegét.

Arra is felhívnám a figyelmüket, hogy a támogatásban megvalósuló közbeszerzések esetében a támogatási igény elutasítása vagy kisebb mértékben történő elfogadása már rögtön szerződéskötésre való alkalmatlanságot jelent. Ezt alapvetően gondoljuk végig, hiszen ez azt is jelenti, hogy ha akár ezer-kétezer forinttal vagy jelentéktelen, csekélyebb összeggel kevesebbet kap a támogatási igényt benyújtó ajánlatkérő, akkor rögtön alkalmatlanná válik a szerződés megkötésére, és ez esetleg az uniós forrás felhasználását akadályozza. Ezt is ésszerűbben és sokkal precízebben kellene megfogalmazni; természetesen a Jobbik egyik módosító javaslata e tárgyban is segítséget, illetőleg eligazodást fog jelenteni.

Úgy látom, hogy az igen-igen rövid, 20 perces időkeret végére értem, ezért most itt be is fejezném mondandóm első részét, a többi gondolatomat pedig vagy normál vagy kétperces hozzászólások keretében kívánom elmondani. Summa summarum, jelen állapotában ez a törvényjavaslat ezer sebből vérzik, így ebben a formában elfogadhatatlan. Vagy módosító javaslatokkal próbáljuk feljavítani, kijavítani a meglévő hibákat, vagy pedig akkor nullázzuk le a számlálókat, vonják ezt vissza, kezdjünk újra egy valós egyeztetést, és annak megfelelően nyújtsunk be egy olyan törvényjavaslatot, amely valóban megfelel azoknak az egyébként teljesen nemes céloknak és jogos elvárásoknak, amelyet államtitkár úr is az expozéjában megfogalmazott.

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu