DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szeretném kiegészíteni a vezérszónoki felszólalásom, és a kevésbé lényeges elemtől haladnék a lényegesebbek felé, hiszen szilárd meggyőződésem, hogy ugyanolyan szavak ismételgetésével, mantrázással, belemagyarázással, belebeszéléssel nem lehet jó közbeszerzési törvényt alkotni, ez csak akkor sikerülhet, ha felfedjük a hibákat, és próbálunk rájuk megoldást is ajánlani.

Rögtön kezdeném a dokumentáció ellenértéke tárgykörével. Ez talán kevésbé tűnik izgalmasnak, ugyanakkor az ajánlatkérők számára már régóta problémát okoz, hogy milyen mértékű dokumentációs díjat merjenek kérni, és milyen költségeket jeleníthessenek meg. Régóta vallom azt az elképzelést, hogy a dokumentáció előállításával kapcsolatos tanácsadói, szakértői költségeknek részben vagy egészben meg kellene jelenniük, hiszen rendkívül hátrányos az ajánlatkérők, különösen az önkormányzati ajánlatkérők számára az a megoldás, amely szerint csak a fizikai előállítással, a nyersanyagokkal, a sokszorosítással, a fénymásolással kapcsolatos költségeket érvényesíthetik, holott jól tudjuk, hogy egy dokumentáció előállításában a különböző tanácsadóknak kifizetett munkadíj vagy megbízási díj nagyon jelentős mértékű. Célszerű lenne tehát megteremteni annak lehetőségét, hogy a dokumentációs díjba - a dokumentációs díjak nyilván jóval drágábbak lennének így - az ajánlatkérők a tanácsadói költséget is beleszámolhassák.

Az ellenőrzési, hirdetmény-ellenőrzési díjak témakörét már a tavaly nyári átfogó Kbt.-módosítás kapcsán is érintettük, és akkor nagy örömömre szolgált, hogy jobbikos javaslatot fogadtak el, amely szerint a külön jogszabályban meghatározott kedvezményezett kistérségekben található, 10 ezer lélekszámnál kevesebb lakosú települések esetében az ellenőrzési díj alól 50 százalékos kedvezmény illette meg az önkormányzatokat, önkormányzati költségvetési szerveket és önkormányzati társulásokat, ugyanakkor döbbenten tapasztaltam, hogy az új törvényjavaslatból kimaradt ez a megfogalmazás. Ezért módosító javaslat formájában szeretnénk ezt visszaemelni, és természetesen nemcsak az uniós, hanem a nemzeti eljárási rendben is megjeleníteni.

Többször elhangzott itt az anyagi fedezet kérdésköre, amely szerint az ajánlatkérőnek a bontás előtt fel kellene fednie a lapjait, és el kellene mondania, hogy milyen anyagi fedezet áll rendelkezésére. Jó szívvel csak azt tudom ajánlani, amit magam is alkalmaztam annak idején több alkalommal, ezt célszerűbb megtenni talán már az ajánlati felhívás egyéb információk részében, ugyanis a saját tapasztalataim - Ipkovich képviselőtársam tapasztalataival ellentétben - pont abba az irányba mutatnak, hogy ez nem gyengíti a versenyt, és nem jelent problémát az, ha az ajánlatkérő rendelkezésére álló anyagi fedezet felső határát megjelöljük, amely olyan megfogalmazásban is szerepelt, hogy az ezt meghaladó mértékű ajánlatokat érvénytelennek tekinti az ajánlatkérő. Ezért kivétel nélkül minden esetben átmentek a hirdetmény-ellenőrzés próbáján, ráadásul az anyagi fedezetre való tekintettel nagyban elősegítették azt, hogy a szükséges direkt költségvetési forrásból vagy uniós hazai forrásból rendelkezésre álló kereten belül maradjon az összes ajánlat. Aki pedig ennek nem tudott megfelelni, aki ennél drágábbat adott, az el sem indult, az nem vásárolta meg a dokumentációt sem, így nem verjük felesleges költségbe az ajánlattevőket sem. De ha mindezt csak közvetlenül a bontás megkezdése előtt kell egy ajánlatkérőnek nyilvánosságra hozni, akkor az azt jelenti, hogy addig zsákbamacskát árul, és az ajánlattevők többsége számára akkor derül ki, hogy ha ezt előbb tudták volna, akkor el sem indulnak a pályázaton vagy a közbeszerzési eljárásban. Sokkal korrektebb lenne ennek a lehetőségét már a felhívásban, akár kötelező jelleggel is előírni.

Ugyanakkor értjük és egyetértünk azzal, hogy a mikro-, kis- és középvállalkozókat kell helyzetbe hozni. Természetesen egyetértünk a verseny tisztaságával, a nyilvánosság szempontjainak erősítésével, a közpénzek ésszerű, tiszta és hatékony felhasználásával. Nincs olyan ember az országban, nincs olyan képviselő ebben a Házban, aki ezekkel ne értene egyet, csak az a helyzet, hogy sok esetben ezzel ellenkező tartalom jelenik meg a normaszövegben. De azért a ló másik oldalára se kellene átesni, hiszen a nemzeti eljárási rendben olyat alkalmazni, azt lehetővé tenni, hogy az ajánlatkérő saját magának önállóan alakítsa ki a szabályokat, ez megint azt a problémát veti fel, hogy a szabadságot a szabadossággal keverjük össze, illetve ha lazítunk bizonyos szabályokon, akkor az ne jelentse azt, hogy szétengedjük a ménest, bedobjuk a gyeplőt a lovak közé, és mindenki csinálhat, amit akar, hiszen ennek számos hátulütője lesz majd a jogorvoslati eljárások során, akár a döntőbizottság szintjén, akár a bírósági jogorvoslatok folyamán.

Ezt jó lenne végiggondolni, azzal együtt, hogy a hirdetmény nélküli eljárások körének bővítését önmagában én sem tartom ördögtől valónak, viszont hogy 150 millió forintos szintre emeljük, az egy építési beruházás esetében talán túlzottnak tűnik. S ha valóban a korrupció elleni harcot tűzzük a zászlónkra, akkor az egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb a közbeszerzéssel kapcsolatban a korrupció visszaszorítása, a korrupció csökkentése, és legalább öt ajánlattevő számára kellene hozzáférhetővé tenni a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás lehetőségét is.

(15.40)

Hiszen minél több ajánlattevő tehet ajánlatot egy eljárásban, minél több ajánlattevőnek adatik meg ez a lehetőség, minél többnek adjuk meg az esélyt, annál inkább csökken a korrupció előfordulásának valószínűsége.

Ugyanakkor az irreális ajánlati elemről is kell néhány szót szólni, hiszen a Jobbik is döbbenten állt azon megfogalmazás előtt, és teljesen indokolatlannak tartjuk ezt a bekezdést, amely szerint az irreális ajánlati elem vizsgálatánál az ajánlatkérő a többi ajánlattevőtől is kérhet összehasonlítás céljából adatokat. Nem igazán értjük, hogy mi szükség van erre. Egyrészt mintegy olyanokat is bizonyításra kényszerítünk, akik egyébként reális ajánlati elemmel rukkoltak elő az eljárásban, másrészt a bontási jegyzőkönyvön, felolvasólapon láthatóak azok az adatok - jelesül: ajánlati ár és egyéb bírálati szempontok -, amelyek alapján az ajánlatkérő már el tud igazodni. S végül, de nem utolsósorban az ajánlatnak szerves részét képezi a beárazott költségvetés, legyen szó bármilyen beszerzési tárgyról. Tehát onnantól kezdve az ajánlatkérő végignézi, nem csak végignézheti, végig is kell néznie, elemezni, ellenőrizni kell, ha másért nem, a számítási hibák kijavítása miatt is, hogy milyen a beárazott költségvetés, hogy néz ez ki részleteiben. Innentől kezdve teljesen értelmetlen olyan ajánlattevőket pluszigazolásra meg összehasonlító adatok beküldésére kényszeríteni vagy kötelezni, akik egyébként minden szempontból törvényesen jártak el, reális, arányos és korrekt ajánlatot készítettek el.

További probléma a kizáró okokkal kapcsolatban, hogy az adó- és vámtartozások esetében célszerű lenne végre pontosabban fogalmazni, hiszen a jelenlegi javaslatban szereplő "fizetési halasztást kapott" kifejezés azt a véleményem szerint hamis látszatot kelti, amely szerint arra nem vonatkozik a kizáró ok egyéb része, aki fizetési haladékot, fizetési halasztást kapott az adott tartozás megfizetésére. Célszerűbb lenne itt a fizetési halasztást vagy részletfizetési kedvezményt kapott, vagy ilyen kedvezményben részesült kifejezést használni, hiszen így mind a kettő fizetési könnyítési módra kiterjesztenénk a kizáró ok alóli kivétel lehetőségét.

Üdvözöljük, hogy bizonyos bűncselekmények elkövetése is ismételten bekerült a javaslatba, ugyanakkor indokoltnak látjuk ezt kiterjeszteni vagy kiegészíteni a hűtlen kezeléssel, a hanyag kezeléssel és a költségvetési csalás tényállásával is.

Végezetül essen néhány szó a rendeleti szintű szabályozásról is. Akár még alkotmányossági vagy jogelvi szinteken is, alapelvi szinteken is problémákat okozhat, hogy egy ilyen nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű törvényt vagy törvény egyes rendelkezéseit rendeleti szinten szabályozzuk. Itt elsősorban a legtöbb problémát okozó és a korrupció szempontjából a legveszélyesebb területnek minősülő építési beruházásokra gondolok. Hiányolom azt az alapkoncepcióból és a konkrét javaslat jelenlegi szövegéből is, hogy nem szünteti meg azt a furcsa kettősséget, hogy az építési beruházások közbeszerzési szabályaira külön kormányrendeletet hoznak. Célszerű lenne a kormányrendelet szabályait egy külön fejezetben beemelni a közbeszerzési törvénybe.

Ugyanakkor annak is örülünk, szóban hangzott el a tavalyi átfogó módosítás során, amely szerint különösen a leghátrányosabb helyzetű térségekben a tartósan munkanélküliek és munkanélküliek foglalkoztatását elő kellene segíteni, ez szerepel a jelenlegi javaslatban a bírálati szempontok között. Ugyanakkor kormányrendeletben van rögzítve, amely szerint az építési beruházások esetén nem lehet csak az ajánlati ár alapján bírálni, hanem egyéb szempontokat is figyelembe kell venni. Ki merem jelenteni, hogy akár bizonyos beruházási típusoknál, például nagy állami beruházásoknál, vasútépítéseknél, autópálya-építéseknél, gyorsforgalmi utak építésénél, különböző egyéb, akár mély-, akár magasépítésű beruházásoknál egyenesen kötelező szemponttá kellene tenni, hogy több pontot szerez az az ajánlattevő, nagyobb előnyöket élvez, nagyobb eséllyel nyerheti meg az adott munkát, aki több tartósan munkanélküli vagy egyáltalán simán munkanélküli személyt foglalkoztat az adott beruházás megvalósítása kapcsán.

Nem elég csak lehetőségként beletenni, akár az építési beruházások esetében jól körülbástyázott, megfelelően körülírt módon kötelezővé is kellene tenni ennek a bírálati szempontnak az alkalmazását. Egyébként ez különösen a roma lakosság érdekeit szolgálná, hiszen természetesen - illetve sajnos, nem természetes, de sajnos ez a helyzet - egyre nagyobb a magyar lakosság elszegényedési aránya is, egyre többen vannak olyan nehéz helyzetben a magyar emberek közül is, de ráadásul a segédmunkás, betanított munkás, kisebb részben a szakmunkás munkakörben jellemzően a cigány lakosság körében óriási a munkanélküliség. Most végre ők is esélyt kapnának, végre nem panaszkodhatnának arra, hogy nem adatik meg nekik az esély, és tanúbizonyságát adhatják annak, hogy ha van lehetőség, akkor megfogják a munka nehezebbik végét is, és igenis, kemény, ha kell, kemény fizikai munkát végeznek ilyen, akár mély-, akár magasépítési beruházások alkalmával.

Tehát nem látom annak értelmét, hogy pontosan az építési beruházások kapcsán egy kettősséget alakítsunk ki. Célszerűbb lenne azt, ami most kormányrendeletben van, megjeleníteni a törvény szövegében. Ráadásul egyéb helyeken is hivatkozik arra a törvényjavaslat, hogy majd a kormány rendeletben fog szabályozni. Ez a jelenlegi ellenzék amúgy sem túl erős pozícióját még tovább gyengíti, hiszen még annyi ráhatása sem lesz az ellenzéki frakcióknak ezen szabályok megalkotására, mint amennyi legalább egy parlamenti vita alkalmával talán lehetségessé válik.

Ha ezeket a javaslatokat megfontolják, és hajlandóak elfogadni, akkor úgy hiszem, hogy sokat tudnánk javítani a törvényjavaslat jelenlegi minőségén vagy jelenlegi színvonalán. Nagyon remélem, hogy akár bizottsági szinten, akár pedig majd a részletes vita, illetőleg a záróvita, zárószavazás szintjén nem a szakmai vagy a politikai presztízs vagy rosszabb esetben hiúság fogja a kormánypárti képviselőket jellemezni, hanem valóban a józan megfontolás, és nyitottak lesznek arra, sőt nemcsak nyitottak, befogadóak lesznek minden olyan javaslatra, amely ennek a törvénynek a színvonalát emelni akarja. Vannak kétségeink ez irányban, hiszen megtapasztaltuk a tavaly nyári vita alkalmával is, hogy olyan módosító javaslatok sorát szavazták le, amellyel egyébként egy-egy kormánypárti képviselő - négyszemközti beszélgetés keretében kiderült - egyet is értett, csak különböző irányvonalakra hivatkozva nem lehetett ezeket a lépéseket megtenni.

Ha már a korrupciónál tartunk, Lenhardt Balázs képviselőtársam az előbb említette, valóban azért vannak kétségeink a jelenlegi kormányzat korrupció elleni harcban tanúsított aktivitásával kapcsolatban. Ugyanis valóban ez a közgépes közbeszerzési eljárás elég sok gyanúra ad okot. Hirtelen olyan ínséges időkben, amikor az önök kormánya azt hirdeti, hogy minden forintra oda kell figyelni, azért 24 milliárd többletforrás mégiscsak valahogy jut egy vasútvonal megépítésére, akkor az finoman szólva is bicskanyitogató, és elég komoly gyanúkat ébreszt.

Természetesen olyat soha nem fognak leírni, most nyilván ironizálni is fogok, egy közbeszerzési törvényjavaslatban, hogy alkalmatlan az ajánlattevő, ha a cég elnevezésében nem a Közgép kifejezés szerepel. Tehát nyilvánvalóan ilyen kitételek soha nem fognak belekerülni, de amíg ilyen és ehhez hasonló esetek előfordulhatnak a gyakorlatban, addig egyrészt nem aludhatunk nyugodtan, másrészt pedig hiteltelenek a mikro-, kis- és középvállalkozók helyzetbe hozásával kapcsolatban mondott szavaik is, hiszen azért a Közgép finoman szólva sem a mikrovállalkozások körét gyarapítja.

Erre is tekintettel kérem, hogy számos módosító javaslatunkat fontolják meg, és a lehető legtöbbet ezek közül elfogadni szíveskedjenek.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu