DR. TÓTH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én ugyan azt hittem, kétpercest nyomok be, vártam is legalább egy fél órája. Igyekszem rövid lenni, ha már véletlenül megkaptam ezt a lehetőséget.

Látom én azt, hogy a legtöbben nem politikusként igyekeznek megközelíteni ezt a mai témát. Én is legkevésbé politikusként, inkább a szurkoló szemével, sajnos már kevésbé sportolóként, a sportoló szemüvegén keresztül akarom ezt a kérdést megközelíteni. Amióta az eszemet tudom, sportolok, kivétel talán ez a 2011. év, amikor kevesebb időm jutott rá. Szinte az egész életemet a sport köré szerveztem, és azt is mondom, mindent ennek köszönhetek, az eredményeket, a kitartást, a szorgalmat, a hazaszeretetet, a szülők szeretetét, mások tiszteletét, a csapatban való munkát és gondolkodást egyaránt.

A téma kapcsán azt lehet azonban elmondani, hogy nagyot változott a világ, és nagyon sokan, sokféle szempontból megközelítették ezt a törvénymódosító javaslatot. Én is szeretném egyfajta szempontból megközelíteni, mégpedig úgy, hogy valamikor a sport nem más volt, mint játék szabályos keretek között, ma viszont inkább eredmény mindenáron. Különösen vonatkozik ez a labdarúgó-mérkőzésekre. Azt, hogy nagyot változott, és régen a sport játék szabályos keretek között, azzal tudnám alátámasztani, hogy megboldogult testnevelő tanárom, Fekete tanár úr mindig arra tanított bennünket, hogy az első és legfontosabb a fair play, a második az, hogy a játékvezető döntését minden körülmények között el kell fogadni, még akkor is, ha benne van a tévedés lehetősége. Én még olyan csapatban futballoztam, ahol mindenkit kötelező módon becézni kellett, tehát Janika, Tibike, Béluska és így tovább voltak a csapattársaim.

Most, amikor az eredmény mindenáron jellemzi a sportot, eljutottunk odáig, hogy kialakult egy nemkívánatos jelenség, ez nem más, mint a sporthuliganizmus, amelyről ez a törvénymódosító javaslat is szól.

(17.20)

Tulajdonképpen a mai helyzet az, hogy ittasan, felajzott, magukat szurkolónak tituláló huligánok randalíroznak. Sajnos - nem is tudom, melyik képviselőtársam mondta -, jellemző ez néhány mérkőzésre. Sajnos ez nem néhány mérkőzésre jellemző, hanem már vidéken is, a vidéki kisfalvakban is jellemző. A megbotránkoztató cselekedetek eredménye: felszaggatott, összetört, eldobált székek, felhasított ülésű vasúti kocsik, kitört ablakú autóbuszok, felborított személyautók, félelemben tartott, bántalmazott, ártatlan szurkolók, értelmetlenül elgázolt gyerekek, fellökött nők, trágárság, agyontaposott személyek. (Szilágyi György közbeszól.) Meghallgattam képviselőtársamat, én mindig, mindenkinek a véleményét tiszteletben tartom. (Közbeszólások a Jobbik soraiból.) Elnézést kérek! (Az elnök csenget.)

Vannak olyanok, akik direkt a balhé kedvéért mennek a mérkőzésre. Tiszta szégyen! - mondta egyik sportoló barátom. Valamit tenni kell, rendet kell tenni, s talán ezt senki nem vitatja. Olyan helyzet alakult ki, hogy sajnos elrettentő ítéletre van szükség, és ehhez szükséges az elkövetők beazonosítása. Sokan vagyunk, akik valóban a csapatunkért szurkolni, a mérkőzés izgalmát átélni megyünk ki a sporteseményekre. Meg kell tanulni, meg kell tanítani a szurkolás kultúráját. Buzdítsanak, énekeljenek, de fogják vissza magukat, ne ártsanak, ne romboljanak!

Megítélésem szerint az a törvény, amelyről itt Bánki Erik is szólt - és ha jól emlékszem, így jellemezte, hogy néhány száz vandál tönkreteszi ezrek, tízezrek szórakozását -, én úgy gondolom, hogy ez egy irányadó törvény, és vitára alkalmasnak találták a bizottságok. Én abban bízom, hogy az itt elhangzott javaslatokat még egyszer megvitatják, és a módosítókat esetleg befogadják, abban bízom, hogy az általános és részletes vitát követően egy jó törvénymódosítás fog születni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu