PICHLER IMRE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Sok minden elhangzott most itt ebben a vitatémában, és azt hiszem, hogy azért mégiscsak majd előre fogunk haladni hamarosan, hiszen a törvénytervezet megvalósítása valamennyiünk érdeke lesz, biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb ez így lesz.

A labdarúgó-mérkőzéseken elszaporodott szurkolói rendbontások, nézői sportszerűtlen magatartások, események károsan hatnak egyrészt magára a mérkőzésre, a labdarúgók teljesítményére, másrészt a nézői látogatottságra, nem utolsósorban a mérkőzések bevételére, a csapatok színvonalas működtetésére.

Én is példaként szeretném itt akár a szomszéd országokból hozni azokat a megtörtént eseteket, amelyek a törvény módosításaival elérték a szomszéd országban, hogy normálisan lehet járni mérkőzésekre, családi összejövetelekkel egybekötve.

Így például az angol labdarúgó-szurkolók százezrei békés szándékkal, a játék élvezetére készülve mennek ki a mérkőzésekre, de kellemes szórakozásukat hosszú éveken át szervezett - mindegy, hogy hogy nevezzük - huligánbandák zavarták meg, vagy rendbontók. Ezeknek a tagjai a stadion bizonyos szektorába tömörülve, egymást hergelve szidalmazták az ellenfelet, aprópénzzel vagy éppen palackokkal dobálták a játékosokat. A huligánkodás egyre inkább elfajult. Elkezdődött a pályára való berohangálás és a szektorok közötti dulakodás. Amikor az egyesületek a zöld gyepet körülvevő magas drótkerítéssel próbálták elejét venni a berohangálásnak, heccből ehhez szorították hozzá a nézőket a rendbontók. Súlyos sérüléseket szenvedett jó néhány békés szurkoló, közöttük gyerekek is.

Én még emlékszem, 1985-ben a kirendelt erős rendőri biztosítás követett el hibát a Birmingham-Leeds United-mérkőzésen, ahol a huligánok visszaszorítása közben egy 14 éves fiút a falhoz nyomtak, és meghalt. Margaret Thatcher, az akkori konzervatív miniszterelnök futballhuliganizmus-ügyi vészkabinetet, továbbá egy törvényszéki főbíró által vezetett vizsgálóbizottságot állított fel, és kezdeményezte a törvény megszövegezését a pályák körüli és azokon belüli rendbontás megfékezésére.

A törvény megszületett, és számos eredményt hozott. Lehetővé tette például rendbontást keltő személyek fényképezését és a rendőri fotók alapján notórius balhézással gyanúsíthatók előzetes, ideiglenes őrizetbe vételét. Azt is kimondta a törvény, hogy a stadion rendjéért megnevezett személy legyen a felelős. Csak részben valósult meg a törvényben foglalt elgondolás, hogy minden, rendszeresen mérkőzésekre járó futballszurkoló kapjon az egyesületek által kibocsátott személyi igazolványt. A törvény mindazonáltal hasznosnak bizonyult, és más lépésekkel együtt, mint például a szeszes italok, petárdák, botok nézőtérről való kizárása akár testi motozás útján, minimális arányra csökkentette a stadionokon belüli rendbontást.

De nézzük meg, hogy hogy intézkedett Jadranka Kosor horvát miniszterelnök, aki kijelentette, hogy drasztikus lépésekkel és a törvények szigorításával szeretnék megfékezni a futballhuliganizmust. A kormányfő mindezt azután mondta, hogy 15 rendőr és tucatnyi szurkoló megsérült az egyik Dinamo Zagreb-Hajduk Split bajnoki mérkőzés után kitört összecsapásban. Egy rendőr egyik szemére megvakult, egy drukkert pedig lőtt sebbel vittek kórházba. A hatóság közlése szerint 89 drukkert vettek őrizetbe, és hét rendőrautó, valamint több tömegközlekedési jármű is megrongálódott. A rendőrség a videofelvételek alapján igyekszik azonosítani a tetteseket.

Azt mondja Jadranka Kosor asszony: "drasztikus törvénymódosításokra van szükség, és keményen fel kell lépnünk az erőszak ellen".

(17.40)

A mérkőzés után láthattunk egy apát, aki a kisfiát próbálta kimenekíteni a tömegből. Tragikus következménye lehetett volna, ha egy eldobott tárgy eltalálja őket.

Karamarko belügyminiszter meglátogatta a kórházban a bal szemére megvakult rendőrt, majd nyilatkozatában mélyen elítélte a drukkerek által elkövetett bestiális támadást. A horvát szurkolók az elmúlt években rendszeresen követtek el rendbontásokat, nemzetközi mérkőzéseken is, többször összecsaptak a rendőrséggel, akár hazai pályán, akár idegenben szerepelt a kedvencük.

Más országot mondok most példaként. Michel Platini, az UEFA elnöke közölte Borisz Tadics szerb államfővel: ha a helyi huligánok folytatják erőszakos és bűnöző magatartásukat, a szerb klubok és a válogatott nem vehet részt az európai versenyeken. A találkozót követően kiadott közlemény szerint a köztársasági elnök biztosította Platinit arról, hogy országa végleg leszámol a huligánokkal, ugyanis félbeszakadt a genovai olasz-szerb Eb-selejtező, mert a vendégek drukkerei botrányt okoztak. 16 szerb huligánt összesen - írd és mondd - 240 év börtönbüntetésre ítéltek.

De mondhatnék egy ellenkező példát is - és itt már szinte mindenki elmondta a saját élményeit is -, nekem is volt 2000-ben egy olyan élményem, hogy Brazíliában, Rióban volt szerencsém látni a Manchester United-Vasco da Gama-mérkőzést a Maracana stadionban. 240 ezer néző volt, köztük egy én is, azt szeretném ezzel illusztrálni, hogy a 240 ezer néző élvezte a futballt, és utána csöndben hazament. A góloknál nagyon örült, semmi probléma nem volt, a 240 ezer ember nagyon simán hazament. (Közbeszólások, derültség a Jobbik soraiból.)

Tehát ezzel azt szeretném illusztrálni, hogy ahogy az angolok meg tudták azt oldani - és ez idő kérdése nálunk is -, hogy pontosan azokkal a szankciókkal, amelyeket tartalmaz ez a törvénytervezet, ezeket a rendbontókat kívül tartsa, és ne engedje be a futballmérkőzésekre, biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb - így kezdtem - el fogja érni ez a törvény a célját.

Hazánkban hosszú évek tapasztalatai alapján megállapítható, hogy az ez irányban tett erőfeszítések nem érték el a kívánt célokat és eredményeket. El kell ismerni, hogy a hathatós, átütő javaslatoknak rendszerint az anyagi lehetőségek és a jogszabályok gyakorlati hatályosulásának problémája, a jogalkalmazás során tapasztalható hiányosságok szabtak korlátot. Magyarországon a sport- és ezen belül a futballhuliganizmus megfelelő kezelésének kérdésében elméleti szinten valamennyi érintett részéről történtek intézkedések, de az alapvető probléma mégis megmaradt. A sportbiztonság lényegesen nem javult, mert csak részmegoldások születtek, a hatályos jogi szabályozásban kizárólag egyes elemek váltak érvényesíthetővé, és elmaradt a következetes jogalkalmazás is.

A cél egy szolgáltató szemléletű - és azt hiszem, ezt már Schiffer képviselőtársunk, frakcióvezető úr is elmondta -, családbarát és kulturált szórakozást előtérbe helyező stratégia kialakítása, amelynek első lépcsőben a sportesemények helyszínének infrastrukturális és biztonságtechnikai kérdéseivel kell foglalkoznia, hiszen ez képezi a teljes problémakör alapját, amely egyébként meghatározza azt is, hogy megrendezhető-e egyáltalán egy nemzetközi színvonalú sportesemény egy adott létesítményben.

Befejezésül azt szeretném mondani, hogy a módosítások érintik természetesen a jegyértékesítést, a beléptető rendszereket, a kitiltás intézményét, az ezzel kapcsolatos rendőrségi és szervező általi adatkezelést, a sportrendezvények biztonsági minősítésére vonatkozó új intézményrendszert, az érintett belügyi szerveknek a létesítmények biztonsági ellenőrzésére vonatkozó szabályait, a rendezők és a szövetségek felelősségét, biztonsággal összefüggő feladatait és annak megszegésére vonatkozó bővített szankciórendszert.

Köszönöm a türelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu