BERTHA SZILVIA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Én az ajánlás 14., 18., 19. és 29. pontjához szeretnék hozzáfűzni magyarázatot.

Az egyik, ami nagyon fontos, hogy az álláskeresési járadékra való jogosultságot kiveszi az alól a kötelezettség alól, hogy csak akkor jár, amennyiben az álláskereső elfogadja a felkínált közmunkát. Ennek az az indoka, hogy a munkahely elvesztése utáni hónapok a legsikeresebbek és a leginkább sikerrel kecsegető időszak az új munkahely találása szempontjából, és hogy ha ebben az időszakban kiközvetítik közmunkára az álláskeresőt adott esetben az ország másik felére, akkor nem lesz ideje és lehetősége munkát keresni, tehát pont a legreménytelibb időszaktól fosztjuk meg.

(15.30)

Továbbá az álláskeresési járadék nem szociális segély, hanem az egy járulékkal alátámasztott jogos járandóság, egyfajta biztosítás, így jogilag is egyszerűen indokolatlan, hogy ezt még pluszmunkához kössék, hiszen ez egy jogos járandóság.

A másik, ami szintén indokolatlan, ugyanígy az álláskeresési járadékkal kapcsolatban, ez az, hogy radikálisan csökkentik az összegét, illetve az időtartamot is, ameddig folyósítják. Figyelembe kell venni azt, hogy Magyarországon mennyi az átlagos álláskeresési idő. Még hogyha a hosszú időn keresztül állástalanokat kivesszük, akkor sem lehet 3 hónap alatt munkát találni ma Magyarországon, és egyszerűen nem fogja megvalósítani ezzel a csökkentéssel a célját ez az álláskeresési járadék, hiszen tulajdonképpen az lenne a lényeg, hogy az átmeneti, nehéz időszakban egy létminimumot biztosítson a munka nélkül maradt embernek és családjának.

Ez az összeg, amit szándékoznak adni a munka nélkül maradtaknak, arra sem elég, hogy egy családos ember, mondjuk, élelmiszerrel ellássa a családját, nem beszélve a rezsiről, illetve a hiteltartozásokról. Tudjuk, hogy 60 napos rezsitartozás után kikapcsolják a közüzemet a szolgáltatók, illetve akinek 90 napon túli hiteltartozása van, az önök devizahiteles mentőcsomagjának köszönhetően az már esélytelen arra, hogy ezt a mentőcsomagot igénybe vegye. Látszik, hogy egypár hónapig tartó munkanélküliség miatt egy teljes család tud összeomlani, és gyakorlatilag utcára kerülhet, mert a mai bérszínvonalat figyelembe véve esélye nem lesz arra, hogy utána pár hónap alatt rendbe jöjjön, és rendezze az életét. A tartalékaikat az emberek fölélték, tehát arra sem lehet számítani, hogy a félretett tartalékukból ki tudják pótolni, hiszen az elmúlt évek alatt a gazdasági válságban az emberek mindenüket felélték, és egyik napról a másikra élnek gyakorlatilag.

A 3. módosító javaslatunk, amit benyújtottunk, azzal kapcsolatos, hogy a működési bizonyítvány kiadása törlésre került a munka törvénykönyve alkalmazásából. Tehát önkormányzati vagy akármilyen állami foglalkoztató, aki közmunka keretében foglalkoztat egy munkanélkülit, az nem adhat ki működési bizonyítványt ennek az embernek, holott különösen a tartós munkanélkülieknél ez egy nagyon jó referencia lenne, amit felhasználhatna a további álláskeresés során, bizonyíthatná, amennyiben ő valóban használható munkaerő, akkor ez egyfajta ajánlásként működhetne. Teljesen érthetetlen, hogy ezt miért vették ki, és ezt miért nem lehet alkalmazni a közmunkaprogram keretében. Ez a módosítónk azt indítványozza, hogy ezt vegyük ki a kormány által benyújtott törvénymódosító javaslatból.

Nagyon fontos és lényeges módosító a differenciálás, mivel a legnagyobb probléma a közmunkaprogram-javaslattal az, hogy nem tesz különbséget munkanélküli és munkanélküli között, holott két jól elszeparálható csoportra lehet bontani a munkanélkülieket. A mi javaslatunk értelmében azok nem kötelesek elfogadni a közfoglalkoztatási munkahelyet, amit felajánlottak, akik minimum érettségivel rendelkeznek, vagy a munkaerőpiacon töltött idő minimum 80 százalékát munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló más jogviszonyban töltötték. Ők végzettségük, illetve képzettségük szintjének megfelelő vagy attól legfeljebb eggyel alacsonyabb végzettséget igénylő közmunkát kötelesek elfogadni.

Ez egyszerűen azt hivatott kiküszöbölni, hogy azok, akik évtizedeken keresztül tisztességgel dolgoznak, ne kerüljenek olyan méltatlan és emberileg megalázó helyzetbe, hogy egy kalap alá kerüljenek az évtizedeken keresztül krónikusan munkát kerülő, és valóban a munka világába visszaszoktatni szükséges emberekkel, hogy ne kelljen az ország másik felében konténerben lakniuk ugyanúgy a családjuktól elszakítva, hiszen őket nem a munka világába kell visszavezetni, hanem ők pontosan tudják, mit jelent az, hogy dolgozni, és ők szeretnének is dolgozni. Az ilyen embereknek azért meg kell hagyni a méltóságot, mert ők már bizonyították, hogy amennyiben van rá lehetőségük, akkor dolgoznak.

Ehhez kapcsolódik az is, hogy amennyiben a közfoglalkoztatás a lakóhelytől távol, elszállásolás mellett történik, akkor indokolatlan, hogy 4 órás vagy 6 órás foglalkoztatás legyen, hiszen nem viszi el az időt az utazás, nem tudnak a családjukkal sem foglalkozni. Ha már egyszer az ország másik felébe áttelepítik őket, akkor minimum napi 8 órás foglalkoztatás lenne az indokolt, hogy teljen le hamarabb a heti munkaidő inkább, és kerüljön vissza a családjához, vagy pedig a munkavégzés időtartama, tehát az időintervallum rövidüljön meg. De az, hogy 4 órát dolgozzon valaki, és utána szabadidős foglalkozásként ki tudja, mit csináljon az ország másik felében, egy idegen környezetben, az igazából közbiztonsági okokból sem mindegy, hiszen nyilvánvalóan, ha már egyszer konténerekben vagy barakkokban kívánják elszállásolni (Az elnök csenget.) a közmunkásokat, ezek nem szögesdróttal körülkerített és őrzött egységek lesznek. De várom államtitkár úr válaszát, ami esetleg megcáfolja ezt.

Köszönöm a szót. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu