DR. ÁNGYÁN JÓZSEF vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselő Úr! Köszönöm, hogy ezt a rendkívül fontos kérdést idehozta a Ház elé, ami a fogyasztóvédelmet érinti. Annyira szerteágazó területről van szó, úgyhogy, ha megengedik, egy területét emelném ki, és ez különösen az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos kérdéseket érinti.

Azt hiszem, hogy azok az élelmiszerbotrányok, amelyek egyre nagyobb gyakorisággal és egyre súlyosabb következményekkel követik egymást kontinensszerte most már, rávilágítanak számos tanulságra. Eszmélés, talán így mondhatnám, egyfajta eszmélés következik be a fogyasztóvédelem, illetve ezen belül az élelmiszer-ellátásunk területén. De először szögezzük le azt, hogy valóban, a magyar hatóságok ennél a legutóbbi Escherichia colifertőzéses élelmiszerbotránynál is nagyon jól működtek. (Zaj. - Az elnök csenget.) Magyarországot nem érte el valóban ez a járvány, és ehhez feltétlenül hozzájárultak azok az intézkedések, amelyeket a hatóságok azonnal megtettek, többek között az, amit Fazekas Sándor miniszter úr elrendelt, hogy azonnali vizsgálatokat indított, nemcsak humán-egészségügyi vizsgálatok zajlottak tehát Magyarországon, amelyek mind negatív eredményt mutattak, hanem ugyanígy a zöldségminták és az élelmiszerminták vizsgálata is rendszeressé vált, és nyugodtan mondhatjuk ma, hogy Magyarországot ez a járvány nem érte el.

Azonban azt is le kell szögeznünk, hogy a járvány maga nagyon súlyos hatásokkal járt. Hogyha a mostani, a mai számadatokat idehozhatom, 3717 fő, aki megbetegedett ebben a járványban, öt országot érintett ez a járvány, közülük számosan nagyon súlyos állapotban vannak, és összesen 43 halottal járt ez a járvány. Magyarország esetében ilyen súlyos következmények nem voltak, a járvány nem ért el bennünket, de a gazdasági hatások, amelyek egy ilyen járvány kapcsán kialakulnak, különösen egy biztonsági, bizalmi piacon, amilyen az élelmiszerpiac, ez csak Magyarország esetében 8-12 milliárd forintot jelentett az adott zöldségágazatnak, amelyben ezek a problémák jelentkeztek.

Azt kell mondjam, hogy mindezek egyfajta eszmélést indítottak el az európai társadalmakban. Arra kell rájönnünk, hogy az élelmiszer-biztonság nagyon közel esik manapság már a nemzetbiztonság kérdéséhez. Ma a nemzetbiztonság nem azoktól a kérdésektől függ alapvetően, amelyek 150-200 évvel ezelőtt meghatározták a nemzet biztonságát, hanem például az élelmezés-, élelmiszer-biztonságtól, a vízellátás biztonságától, az energiaellátás biztonságától és mindazoktól az erőforrásoktól, amelyeken keresztül ezt biztosítani tudjuk.

Fölmerül ebben a közegben az élelmiszer-önrendelkezés kérdése egyre határozottabban, ami azt jelenti, hogy az élelmiszer egy speciális termék, amelynek esetében a nemzetek rendelkezhetnek arról (Zaj. - Az elnök csenget.), hogy milyen élelmiszert és honnan kívánnak fogyasztani. Nagyon komolyan az európai politikában is fölmerülnek most már ezek a kérdések. Akár odáig elmegy ez a kérdés, hogy az élelmiszerek esetében az áruk szabad áramlása kérdése is megkérdőjelezhető, ami szentségtörésnek minősült néhány évvel ezelőtt még az Európai Közösségben.

Milyen eszközeink vannak? Az egyik eszköz természetesen ennek az ellenőrzési rendszernek az erősítése, de itt az egész élelmiszerláncra ki kell hogy terjedjen. Egyre nehezebb és egyre bonyolultabb feladattá válik ez persze, hogyha ezt a világkereskedelmi rendszert, rezsimet vizsgáljuk, amelyben az élelmiszerek ma részt vesznek. Én azt a példát szoktam hozni, amely talán demonstrálja ezt a folyamatot, hogy egy átlag sárgarépa mire a földtől az asztalra kerül a fogyasztóhoz, 1847 kilométert tesz meg, miközben ott a szomszédban előállítható lenne, és nagyobb biztonsággal.

Ez utal már arra, hogy egyfajta gondolkodásbeli, rendszerbeli váltásra lenne szükségünk. Ezért van az, hogy azt mondjuk, belülről kifelé kell megszervezzük az élelmiszer-ellátásunkat, mert így tudjuk leginkább kézben tartani az élelmezés- és élelmiszer-biztonságunkat, mert maga a közeg, a közösség az, aki ellenőrzi az élelmiszer-előállítást.

Furcsa mód nem akkor voltak élelmiszerbotrányok, amikor ez az élelmiszer-ellátási rendszer volt Európában és Magyarországon is, hanem akkor, amikor egyre bonyolultabb rendszerekkel ugyan ellenőrizzük, de egyre ellenőrizhetetlenebbé válik ez az egész folyamat. Ezért van, hogy a nemzeti vidékstratégiában egy másfajta megközelítést javaslunk alapvetően, a helyi termelés, a helyi élelmiszer-feldolgozás, a helyi ellátás, a helyi piacok rendszere, először magunknak és a környezetünknek, aztán az országnak, a régiónak, és ami efölött keletkezik, azt szállítjuk exportra, és ebből exportbevételeink vannak.

Azt javaslom, hogy ezt a paradigmaváltást tegyük alapjává a stratégiánknak (Az elnök csenget.), és egészen más megközelítésbe kerülhet az élelmezési, az élelmiszer-biztonság és a fogyasztóvédelem kérdése is.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu