DR. HOPPÁL PÉTER (Fidesz): Tisztelt Lendvai Ildikó Képviselő Asszony! Nyilvánvaló, hogy én az 1948-as akkori államosítás időszakát nem az önök személyéhez kötöttem, azt mondtam, hogy az önök jogelődje, hagyományelődje követte el azt az akkori történelmi - nevezzük így - hibát. Azt tettem még mellé, hogy a mai napon arról polemizálni, hogy ez valamiféle hatalmas veszély, és ilyen kifejezéseket használni, hogy XXI. századi kényszerhittérítés zajlik, bocsássanak meg, de a számok tükrében ez nyilvánvalóan nem indokolt, legalábbis nem indokolt.

Készséggel elfogadom azt, hogy a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény kötelékében, az önök gondolkodásában az indirekt megközelítés egy fontos szempont. Mit értek ez alatt, hogy indirekt megközelítés? Azt értem ez alatt, hogy elsősorban, nyilvánvalóan a finanszírozás és az egyházak által fenntartott intézmények működtetése irányából nézik meg, hogy nem sérül-e valamiféle alkotmányos jog vagy európai szabadságjog - nem sérül, higgyék el -, és direkt formában kell nézni, hogy az a káosz, ami fönnáll ma a több száz bejegyzett egyház vonatkozásában Magyarországon, és azt a káoszt, amelyben egyébként az önök kormánya is próbálkozott rendet tenni, mert hangsúlyozom, hogy nem 200-300 egyház jogosult ma sem Magyarországon az önök által módosított törvény értelmében a normatív kiegészítésre, hanem például a közoktatásban mindössze két tucat egyházzal kötött az önök kormánya szerződést, akik igényesek erre, jogosultak erre.

Tegyünk már rendet! Ez a törvény arra próbál figyelmeztetni, hogy rendre van szükség, hogy determinálhatóak legyenek azok a szervezetek, amelyek jogosultak, és társadalmi felelősséggel végzik az ez irányú tevékenységüket.

Forrás: parlament.hu