LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Ha Varga képviselő úr megengedi, vele folytatnám, most nem is a polémiát, inkább a beszélgetést, így a nyilvánosság előtt.

A képviselő úrnak igaza van a példájában, amikor azt mondja, hogy a lelkiismeretet is épp olyan sokféleképpen lehetne definiálni, mint a vallást. Igen, éppen ezért a lelkiismereti szabadságról szóló jogszabályok sehol nem is tesznek kísérletet, hogy a lelkiismeretet definiálják, körülbelül elmondják, milyen követelményeket kell érvényesíteni érdekében, és mégis működik a dolog.

A másik, amit szeretnék mondani, csak a félreértések tisztázása érdekében: mi nem kifogásoljuk a negatív körülírást a törvényben. Tehát teljesen egyetértünk azzal, hogy legyen felsorolva, önmagában milyen tevékenység nem minősül vallási tevékenységnek a szociálistól az egészségügyiig és így tovább, ezzel nincs bajunk, ellenkezőleg, ezt az irányt szeretnénk folytatni.

Azt mondjuk, hogy elegendő ez, nincs szükség egy másik definícióra, mert ugyan a képviselő úrnak igaza van abban első megközelítésre, hogy a konkrét hittételeket nem a törvény határozza meg, hanem a bejegyzendő egyháztól várja ezt, de ha a bejegyzendő egyháztól vár hittételeket, akkor ezzel más teendő nem lehet, mint hogy összevessék a törvényben lévő vallás definíciójával. Ilyen módon tehát a definíció segítségével az állam, pontosabban a bíróság mégis beleavatkozik valami olyanba, ami, meggyőződésem, a törvényalkotóknak sem lehetett szándéka. Még egyszer mondom: ha csak a meglétét akarná ellenőrizni ezeknek a hittételeknek, akkor bárki visszaélésszerűen ezt produkálni tudja. Nyilván nem ezt akarja, különben miért kellene szakértőket felkérnie ezekre a komoly és kényes munkákra. Itt válik tehát veszélyessé, ha a törvény a vallás definícióját megadja.

Megmondom őszintén, nem ez a legsúlyosabb kifogásunk, de mutatja a veszélyes tünetet a beleszólás lehetőségére.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu