LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm a szót, alelnök úr. Schiffer képviselő úr érintette már az egyházak intézményfenntartó, illetve gazdálkodási tevékenységét, ehhez a témakörhöz kapcsolódik a mi 54. és 55. ajánlási számon megjelenő indítványunk. Mert ahogy egyetértünk azzal, hogy önmagában bizniszcélból egyházat működtetni visszaélés a jóhiszemű joggyakorlással, olyannyira, vagy ennek arányában még inkább nem értjük, hogy miért nyitja szélesebbre a törvény azoknak a tevékenységeknek a sorát, amelyek, ha egyház végzi azokat, nem minősülnek gazdálkodási-vállalkozási tevékenységnek, tehát hol bizonyos hátrányokkal, hol bizonyos - és ez a több - előnyökkel jár, ha egyház végzi. Ha szélesítjük az ilyen tevékenységeket, amelyek miatt érdemes egyháznak bejelentkezni, akkor szerintem nem befoltozzuk, hanem tágabbra vesszük azt a lukat, ami az eddigi joggyakorlásban a bizniszegyházak esetében mutatkozott.

Az érvényben lévő törvényhez képest az új javaslat rejtélyes módon a teljes tankönyvkiadást - tehát nem csak a hitéleti tárgyak oktatásához fűződő tankönyvek kiadását - nem gazdálkodási-vállalkozási tevékenységnek minősíti, ugyanígy annak minősíti azt, ha egyház által fenntartott sport- vagy kulturális egyesület eladja a készletét, mondjuk, a pingpongasztalát vagy a nem tudom, micsodát. Önmagában sem bírom felfogni, és nem is hiszem, hogy egyház kérte volna, hogy ez miért ne az általános versenyszabályok és adószabályok szerint legyen vállalkozási tevékenység, nem is mondom, hogy mit idézne ez elő a tankönyvpiacon. Azért nem mondom, mert tudom, hogy ez a kérdéskör az oktatási bizottságban szintén a kormánypárti képviselők között is meditációt váltott ki, de ha tényleg a bizniszegyházakat akarjuk kiküszöbölni, akkor, az istenért, ne kenjünk még több mézet a madzagra, ami miatt kizárólag bizniszérdekeltségből valaki egyházként akarná nyilvántartatni magát.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu