LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Államtitkár úrhoz kapcsolódnék, de engedje meg, hogy előbb egy elmulasztott kötelességemnek tegyek eleget. Bocsánatot kérek, államtitkár úr, én tudtam rosszul tankönyvügyben, mert nem néztem utána, ezért az ön idézetét elfogadom. De ez csak azt jelenti, hogy már 1997-ben elrontottuk a helyzetet. Ilyen van, akármilyen meglepő is. S ha jól tudom, éppen azért van előttünk az új törvény, mert a korábbi, az 1990-es és az 1997-es szabályozás érdekeltté tett egyeseket bizniszegyházak bejegyeztetésében. Pont ezért akarunk szűkíteni ezen a lehetőségen. Ezért tartanám fenn, hogy nem indokolt az általános tankönyvkiadás, no pláne a készletek - sport- és kulturális készletek - eladását besorolni ide, de készséggel elismerem, hogy 1997-ben az akkori országgyűlés itt túl szélesre tárta a kaput. Itt az ideje, hogy ezt most egy kicsit vegyük szűkebbre.

Ami viszont az utóbbi felszólalását illeti - az előbbiben ezek szerint teljesen igaza volt -, mégiscsak van itt valamilyen átvitt értelmű visszamenőleges hatály. Ha nem automatikusan a miniszter jegyezteti be, mint bizonyos mellékletek esetében, akkor mégiscsak az történik, hogy egy szervezet, amely eddig egyházként működött, most újból nyilvántartásba vételre jelentkezik, pontosabban nem jelentkezhet, mert nem ezer fője van - korábban csak száz kellett -, és nem húsz éve van meg, hanem csak tizenkét éve. Tehát mégiscsak arról van szó, hogy valami, ami eddig neki szerzett joga volt, most visszavétetik. Ahogy Nyakó képviselő úr mondta, ezt el tudjuk fogadni az új egyházak vonatkozásában, de a már bejegyzetteknél, illetve nyilvántartásba vetteknél ez mégiscsak egy szerzett jog elvételét jelenti. Ha ők visszaéltek a helyzettel, arra valóban bíróság kell és ellenőrzés, de nem a jog visszamenőleges hatályú elvétele.

Köszönöm szíves figyelmét. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu