SZABÓ TIMEA (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Szakmai vélemények szerint és tapasztalatok alapján is a legkiszolgáltatottabb társadalmi csoportok, többek között a gyerekek és betegek ellátását biztosító iskolai és kórházi menzák reformjára égető szükség van.

Az elmúlt időszakban terjedt el az a gyakorlat, hogy a közétkeztetés feladatát az önkormányzatok pályázati úton, kiszervezéssel oldják meg. Az egymással versengő és emiatt jó áron jó minőségű ételt kínáló cégek piaca helyett ellenkező irányú folyamatok indultak el. Az árak országszerte elszabadultak, jócskán meghaladták az élelmiszer-nyersanyag árának növekedését. Az egyre nehezebb helyzetbe kerülő családok számára igen súlyos terhet jelent az étkezés költségeinek kifizetése. Az ételek minősége is sok esetben komoly kívánnivalót hagy maga után. Az 5-10 évre, de több esetben ennél is hosszabb időre kötött szerződések sokkal inkább az étkeztető cégek kiszámítható és stabil gyarapodását biztosítják, mintsem a minőség javulását vagy az árak csökkenését. Sőt mi több, az utóbbi időben a közétkeztetéssel kapcsolatos botrányoktól volt hangos a sajtó, gondoljunk csak Pest megyére.

Tisztelt Államtitkár Úr! A központi állam felelős a megfelelő működéshez szükséges szakmai, jogi, tárgyi és financiális feltételek kialakításáért. Hol késik a hosszú távú, stabil szabályozási rendszer kialakítása? Lesz-e olyan szabályozás, amely a közétkeztetés különböző területeit egységes elvek alapján, versenysemlegesen szabályozza? Kívánják-e például a Gyulán beinduló, őstermelőket is bevonó mintamenzaprogram országos szintű elterjedését ösztönözni? Mit gondol a kormányzat az utalványozás-rendszer bevezetéséről? Külföldi példák alapján a fogyasztóknak közvetlenül juttatott források javítják a piac hatékonyságát. Érdemes-e visszatérni a helyi megoldásokhoz, a kiszervezések előtti gyakorlathoz?

Várom a válaszát. Köszönöm.

Forrás: parlament.hu