DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem hittem volna öt évvel később, hogy annak idején ilyen komoly sebet ütöttem Lamperth képviselő asszony szívén a móri gyilkosság ügyében. Nem volt szándékom, főleg úgy nem, hogy ez öt évvel később úgy kerül elő, hogy az a bizonyos megemlítése a móri gyilkosság felderítésének és nem a gyilkosság bekövetkeztének nincs összefüggésben azzal, amit 2006. október 8-a jelentett mindannyiunk, de főleg a megyék, a területfejlesztés számára.

De engedje meg, hogy előbb Kiss Sándor képviselő úrnak válaszoljak. Én egy olyan megyéből jöttem - büszke vagyok a második hazámra -, amely először kapott pecsétjogot magyar királytól. Koppány földje olyan hűséges és becsületes társaság volt, hogy kapott ilyet. Vagy azért kapott pecsétjogot, mert annyira kellett rá vigyázni és olyan központi hatalomra volt szükség, amely a vármegyerendszert tudta erősíteni azáltal, hogy a pecsétjog által hatáskörök kerültek le a megyéhez. Nos, ez a hatáskör most ott van a kormánymegbízott helyén, és ha a helyi képviselő úgy gondolja, hogy gondja van, akkor a legjobb, ha a kormánymegbízottal tárgyal - ez a rendszer már működik -, hiszen ez olyan, mintha a kormánnyal tárgyalna, ugyanis a kormánymegbízott a kormány kinyújtott keze az adott megyeszékhelyen, illetve megyében. Szerintem ez egyértelmű a törvényből.

De visszatérve a "tudjuk a dolgunkat" című mondathoz: azért arra nem kaptam választ, csak Mórra, hogy mi lett a pólusprogramokra szánt központi forrásokkal, amelyeket valóban nem biztosítottak a megyék számára. Mi lett a normatívával, amely valóban nem fedezte a 23 ezer somogyi ellátott ellátását, sem az ott dolgozó 4 ezer dolgozó bérét. Ezek azok, amelyek összességében - még egyszer mondom - hitelfelvételt, eladósodást, illetve célszerű és kötelező központosítást kívánnak a jövőben.

Köszönöm.

Forrás: parlament.hu