DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Nagyon tartalmas és hosszú beszédet kaptunk Lendvai képviselő asszonytól, de hadd egészítsem ki egy kis történelmi áttekintéssel, mert ez valahogy lemaradt, és a történelem az élet tanítómestere, szokták volt mondani. Ez így is van.

Azt szeretném elmondani, hogy az a fajta társadalmi egyenlőtlenség, amiről ön beszélt, ami sajnos ténylegesen létezik, tulajdonképpen 1988-89-től indult el, amikor az önök által háttérből irányított spontán privatizáció eredményeképpen jelentős társadalmi különbségek alakultak ki Magyarországon, mindenféle hozzáadott érték nélkül, mindenféle olyan tevékenység nélkül, ami a társadalom számára hasznos lett volna. Úgy kerültek a magyar termelőeszközök magántulajdonba, főleg szocialista hátterű magántulajdonba, hogy az új tulajdonos semmiféle külön, extra saját tőkét nem tett bele ebbe a dologba. Ezenkívül ezt még megfejelték azzal is, tisztelt képviselő asszony, hogy 2002-2008 között a társadalmi különbségek a duplájára nőttek. Ezt kell nekünk helyre tennünk ezzel a költségvetéssel, és azzal, hogy a munka világába megpróbálunk visszavezetni több mint 200 ezer embert, mert nem az az egyszerű dolog, hogy kérem szépen, odaadjuk a munkát, és menj el dolgozni, vannak olyan társadalmi rétegek, amelyek több nemzedék óta nem vesznek részt a munka világában. A közmunkaprogram arra készíti fel őket majdan, hogy menjenek vissza, tanuljanak meg rendszeresen munkába járni, tanuljanak meg reggel felkelni, szokjanak vissza ahhoz, hogy hogyan kell dolgozni. Ezt eddig csinálhatták különböző nonprofit szervezetek, de nem hatékonyan.

Ezekkel a történelmi visszatekintésekkel, úgy gondolom, talán más szemszögből is el tudta volna mondani a beszédét. Köszönöm a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu