DÚRÓ DÓRA (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én az oktatás helyzetéről szeretnék beszélni, illetve a költségvetésnek az oktatást érintő fejezetéről, amely egy kissé sajátos helyzetben van most, hiszen, mint tudjuk, a költségvetési és a tanév nem esik egybe, sőt, pont félbemetszik egymást.

Tehát a 2012-es költségvetési évben egy olyan fél tanévet fogunk finanszírozni, amire a jelenleg hatályos közoktatási és felsőoktatási törvény vonatkozik, míg a tervek szerint szeptembertől már új törvény fog életbe lépni mind a közoktatásban, mind a felsőoktatásban, mind a szakképzésben, bár ezeknek a tartalmát még nem ismerjük, illetve a Ház nem fogadta el őket, és úgy kell megalkotni ezt a költségvetést, hogy nem tudjuk pontosan, milyen szabályozások fognak vonatkozni konkrétan a közoktatási és a felsőoktatási intézményekre vagy éppen a szakképzés intézményeire. Ez nem egy mellékes dolog, hiszen a finanszírozásnak nagyon komoly átalakítását tervezi a kormányzat mind a közoktatásban, mind a felsőoktatásban, és ezért nagyon fontos lenne ezeknek a törvényeknek a konkrét, pontos és már elfogadott változatait ismerni ahhoz, hogy a költségvetésről érdemben vitatkozni és nyilatkozni tudjunk. Mindenesetre az egybeesik az új oktatási törvények és a költségvetés kapcsán, hogy mindegyikben forráskivonásokról, iskolabezárásokról, pedagóguselbocsátásokról lehet hallani.

(Nyakó Istvánt a jegyzői székben Szilágyi Péter
váltja fel.)

Ha csak a tegnapi napot vesszük figyelembe, hogy mi történt tegnap az oktatás tekintetében, akkor elmondhatjuk azt, hogy a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának szervezésében egy tüntetés zajlott le az új felsőoktatási törvény ellen, amely többek között a tandíj bevezetését is tervezi, amit egyébként tegnap már az önök képviselői is majdhogynem, indirekt módon elismertek, hogy valóban ez meg fog történni.

Nyilvánosságra került egy háttéranyag a köznevelési törvényhez, amely azt irányozza elő, hogy az új köznevelési törvénynek köszönhetően 633 iskolát fognak bezárni és nyolcezer pedagógust fognak elbocsátani. Ehhez még hozzájön az, ami szintén a szakképzési tervezet kapcsán került nyilvánosságra, hogy a szakképzésben dolgozó huszonhétezer-néhányszáz pedagógus helyett csak 20 ezer lesz az, aki megtarthatja az állását, tehát egy körülbelül 7-8 ezres létszám az, amelyet el kell bocsátani, miközben a pedagógus-életpályamodell bevezetését eleve csak 2013-tól tervezik, és akkor is csak úgy, ha az ország gazdasági teljesítménye lehetővé teszi. Tehát az elbocsátásokat már szinte biztosra veszik, míg a pedagógusbér-emeléssel járó pedagógus-életpályamodell bevezetését csak a gazdasági helyzettől teszik függővé.

Láthatjuk az oktatás tekintetében is, hogy ez a költségvetés sajnos megszorítást jelent már önmagában is a tavalyi évhez képest, ugyanis csökken a ráfordítás, és ez még csak az elfogadott költségvetés, nem tudhatjuk, hogy jövőre év közben milyen további megszorítások várhatnak erre a területre is. A tavalyi költségvetéshez benyújtott jobbikos módosító javaslatok is sajnos elvéreztek a Széll Kálmán-tervben, például a kisiskolák újraindítására tervezett pályázatos programokra fordított összeget a költségvetésben sikerült növelnünk 46 millió forinttal, de már a télen a Széll Kálmán-terv zárolta ezt az összeget, és így nem is került elköltésre, így hát ki tudja, hogy jövőre is milyen tervekkel, csomagokkal állnak elő, illetve hogy hányszor lesz szükség ennek a költségvetésnek a módosítására.

Van azonban pozitívum is természetesen ebben a költségvetésben, és erre nagyon gyakran és büszkén hivatkoznak is, ez pedig például az, hogy a nemzeti tehetségprogramot a tavalyi 850 milliós összegről megemelik, és most 1,3 milliárdot fognak elkölteni a tehetséges magyar gyermekekre, ez mindenképpen becsülendő és elismerésre méltó. Tavaly egyébként a Jobbik is a tavalyi összeg növelése érdekében adott be módosító javaslatot, amit szintén el is fogadtak. De ezt az 1,3 milliárdos összeget szeretném egy kicsit másokhoz viszonyítva megvilágítani, hogy ennek mennyi is a jelentősége.

Balog Zoltán, a társadalmi felzárkóztatásért felelős államtitkár úr ugyanis bejelentette, hogy az esélyegyenlőséget célzó oktatási programokra és a halmozottan hátrányos helyzetű, kiemelten a cigány diákok tanulásának támogatására 10 milliárd forintot fognak elkölteni, és ez csak az az összeg, amit az oktatási támogatásokban. Az államtitkár úr azt is bejelentette, hogy ebben a programban a kedvezményezetteknek legalább a fele cigány származású gyerek kell hogy legyen, tehát legalább 5 milliárd forintot költenek el ugyanazzal a szemlélettel egyébként, ami az elmúlt 21 évet is jellemezte, cigányfelzárkóztatást célzó oktatási programokra, ami, sajnos félő, hogy ha a szemléletmódon nem változtatunk, akkor ugyanolyan kidobott pénz lesz, mint ahogy azt a szocialisták tették az elmúlt nyolc évben.

Természetesen fontos a felzárkóztatás is, de a szemléletmódon változtatni kellene. Illetve van egy másik probléma is ezzel a programmal, mégpedig az, hogy a gyerekre vonatkozóan ki az, aki meg fogja mondani, hogy ő cigány, és ki az, aki meg fogja mondani, hogy ő nem cigány. Ha különbséget teszünk a gyerekek között a támogatások kiosztásánál aszerint, hogy ő cigány vagy nem cigány, akkor tegyünk különbséget minden területen, és mérjük fel azt, hogy a cigányok aránya például a büntetés-végrehajtási intézetekben mekkora. Ne csak akkor állapítsuk meg, hogy valaki cigány, ha ez támogatásra jogosultságot jelent a számára, ne alkalmazzuk továbbra is ezt a kettős mércét.

(14.00)

Vagy mindenhol legyünk színvakok, vagy pedig mindenhol mérjük fel, hogy a cigányságnak milyen a helyzete. Ezt nem lehet így csak a támogatásokhoz kötve megállapítani.

A költségvetésben egy másik fontos elvárás is sérül, ez pedig az áttekinthetőség. A Nemzeti Erőforrás Minisztériumnál több mint 350 olyan sor szerepel a költségvetésben, amely csak tavaly szerepelt, és 90 olyan sor van, amely viszont tavaly nem szerepelt és idén szerepel, bár az egyezések mind a kettőnél magasabb számban találhatók. Például az áttekinthetőséget nehezíti, hogy az oktatási alapítványok támogatásánál tavaly 18 alapítványt nevesítettek, és ezeknek a támogatását részletesen tartalmazta a költségvetés, a 2012. évi költségvetésben pedig már csak három ilyen alapítványt találunk. Tehát 15 alapítvány támogatását nem részletezi, nem bontja ki a költségvetés. Több olyan tétel is eltűnt, ami nagyon fontos lenne, hogy szerepeljen, például a szakkollégiumok támogatása, a gyakorló iskolák normatív támogatása vagy maga a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság támogatása, amely tavaly 210 millió forintot kapott a költségvetésből, most egyszerűen nem találjuk benne ezt a sort, illetve azt, hogy ez a bizottság milyen mértékű támogatást fog kapni. De ugyanígy a közoktatás hatékonyságát javító mérés-értékelés tavaly 646 millió forinttal szerepelt a költségvetésben, és idén egyáltalán nem találjuk meg, hogy ez hol van.

Ilyen nehéz időszakokban valóban az oktatás kellene hogy legyen az, amelyik a legnagyobb mértékű befektetést igényli, és a legnagyobb mértékű befektetést meg is kapja. Ehhez képest reálértéken több mint 10 százalékot csökken az a ráfordítás, amelyet a tavalyi évhez képest, tehát az Orbán-kormány első évéhez képest el kell szenvednie ennek a területnek. Az áttekinthetőség csorbításával hiába próbálják tehát eltüntetni, sajnos az oktatás szereplői a saját bőrükön fogják érezni, hogy ez milyen megszorító költségvetés.

A felszólalásom végén pedig szeretném idézni Orbán Viktor miniszterelnök urat, aki azt mondta a piarista gimnáziumban tartott tanévnyitón, hogy "az idő hamar eltemeti a percembereket, az iskolabezáratókat és a hatalmaskodókat". Nagyon kérem, hogy fontolják meg Orbán Viktor miniszterelnök úr szavait. Ha ezt a költségvetést elfogadják ebben a formában, akkor sajnos önökre is ez a sors vár.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu