FEJÉR ANDOR (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egyetértek azokkal a képviselőtársaimmal, akik úgy gondolják, hogy a költségvetés összeállítása és annak vitája értékek, annak hiánya esetén érdekek mentén történik. Ilyenkor kiderül, hogy azért szólalunk fel, mert a politikai versenypályán bizonytalanul mozgó szurkolókat kívánjuk a saját csapatunk mögé állítani, vagy az ország ügyeiért felelősséget érző döntéshozóként tudunk viselkedni.

Kérem, engedjék meg, hogy egy nemrégen elhangzott példát hozzak fel itt önöknek. Ezelőtt pár perccel hallhattuk, hogy a kormányváltáskor az államadósság 18 ezer milliárd forint volt, Józsa képviselő úr említette. (Dr. Józsa István: 20 600 milliárd.) Nos, a 2010. február 16-án kiadott MNB-nyilatkozat szerint az államadósság 20 400 milliárd forint volt, tisztelt képviselőtársam. (Dr. Józsa István: A nettót kell nézni.) Ha minden megnyilvánulása ennyire hiteles, mint ennek az adatnak a bemondása, akkor tényleg komoly kétségeket ébreszt bennem az ön nyilatkozata.

Kétségkívül az öltözőből vagy a pálya széléről könnyű bekiabálni, okos tanácsokkal ellátni a játékostársakat. Az, hogy valóban mit is érünk, majd akkor derül ki, ha bejutunk a játéktérre. Más a helyzet, ha már lefociztak bennünket a pályáról. Ilyenkor hamis minden bekiabálás, úgyis tudja mindenki rólunk, hogy velünk nem lehet nyerő csapatot összeállítani. (Dr. Józsa István: Ez a parlament, nem focipálya.) Éppen ezért, tisztelt képviselőtársaim, nem feltétlenül tartom követendő magatartásnak azt a megnyilvánulási formát, amely abból indul ki, hogy egy adott évhez képest egy másik évben mennyivel több vagy kevesebb forrás jut egy központi költségvetésből finanszírozott feladatra. Sokkal inkább szerencsésnek tartom, ha a feladatokról és az ahhoz társított pénzeszközökről beszélünk. Ha csak bázisévekben és ahhoz viszonyított növekedésben vagy csökkenésben tudunk gondolkodni, akkor megítélésem szerint rossz úton járunk. Éppen ezért a magam részéről nem is kívánok olyan vitába beszállni, amely arról szól, hogy hol van kevesebb vagy több pénz az előző évhez, évekhez képest.

Azzal tisztában vagyok, hogy egy teljesen új, feladatszemléletű költségvetés elfogadásához új jogszabályi környezetre van szükség. Ennek a környezetnek az átalakítását éljük napjainkban, ehhez kell még számos törvényt elfogadnunk ahhoz, hogy a mindannyiunk által oly nagyon áhított fenntartható költségvetést tudjunk elfogadni, amely azt a társadalmi stabilitást lesz hivatott szolgálni, amelyet Lendvai Ildikó képviselőtársunk említett.

Tisztelt Képviselőtársaim! Két dolgot nem lehet figyelmen kívül hagyni, ha az ország költségvetésének elfogadásáról beszélünk. Az egyik az ország pénzügyi helyzete, illetve gazdasági teljesítőképessége. Számtalanszor elhangzott szocialista képviselőtársaim megfogalmazásában, hogy abba kellene hagyni a visszafelé mutogatást. Szívesen megtennénk, ha nem hagyták volna ránk örökség gyanánt a 21 ezer milliárd forintos adósság visszafizetésének terhét, az éves 1150 milliárd forintos kamattörlesztéssel együtt. Önök mentek, a teher és a kötelezettség maradt. Bizony, az 1150 milliárd forint része annak a 2012-es költségvetésnek, amelyet képviselőtársuk, Herczog Edit említett, hogy a 2012-es költségvetésről beszéljünk.

Természetesen hiányzik valamennyiünk zsebéből az a pénz, ebből számos jóléti, gazdaságfejlesztési vagy egyéb tevékenység finanszírozására lehetne forrásokat biztosítani.

Már meg sem lepődöm, hogy az euró erősödéséből származó adósságnövekedést a polgári kormány nyakába varrnák. Ha nem lett volna eladósodás, nem lenne árfolyamveszteségből származó többletadósság. Azt gondolom, ez ennyire egyszerű. (Dr. Józsa István: Nem annyira.)

Volner képviselőtársam említette, hogy nem érti, miért 268 forint/euró árfolyamon készült a költségvetés számítása. Ennek a magyarázata nagyon egyszerű: a költségvetés előkészítése június végén kezdődött el, tisztelt képviselőtársaim, és akkor az árfolyam ennyi volt. A költségvetés előkészítését nem lehet minden hónapban újra és újra kezdeni, de azt a célt szolgálja a tartalék, hogy az esetleges árfolyam-különbözetet finanszírozni tudjuk. Éppen ezért tartom nagyon fontosnak az államadósság csökkenését. Hiszek ennek az intézkedésnek a helyességében, akkor is, ha ezt képviselőtársaim - különböző szándékoktól vezérelve - bírálják.

Természetesen kedvezőbb gazdasági környezetben, gyorsuló gazdasági növekedés mellett elegendő lenne az adósság nominális szinten tartása ahhoz, hogy az eladósodottsági szint csökkenjen. Sajnos ez a nagyarányú gazdasági növekedési ütem nincs benne Európa és Magyarország gazdaságában sem, ezért kell meggyőződésem szerint minden lehetőséget kihasználni az adósságbéklyótól való megszabaduláshoz.

Gyakran hallani olyan kritikát, amely szerint a parlament által tárgyalt költségvetési tervezet számos kockázatot rejt magában. Kérdezem én, mikor nem rejtett a költségvetési tervezet kockázatot magában. Ez mindig kockázatot rejt, és kérdezem tisztelt képviselőtársaimat, akik 8 évig kormányozták az országot, hányszor sikerült az önök kormányzása idején eltalálni a tervezett makrogazdasági mutatókat. Megválaszolom önök helyett, képviselőtársaim: egyszer sem.

Éppen ezért támogatandónak tartok minden olyan döntést, amely szakít az MSZP-kormányzás gyakorlatának 8 esztendejével, amelynek eredményeként Magyarország ellen túlzottdeficit-eljárás van folyamatban. Fontosnak tartom, hogy a kormány kitart a nyugdíjak reálértékének a kormányprogramban vállalt megőrzése mellett. Támogatom az ágazati jogszabályok minél gyorsabb elfogadását annak érdekében, hogy az ország megújultan és felkészülten álljon a globalizált világ kihívásai előtt, a gazdasági világválság újabb hullámainak elmúlását követően. Helyesnek vélem a jövedelempótló támogatásban részesülők visszavezetését a munka világába a Start-közmunkaprogram keretében. Célunk, hogy a dolgozni képes polgárok az elsődleges munkaerőpiacon helyezkedhessenek majdan el. Elő kell teremtenünk a szükséges forrásokat az egészségügyi ellátórendszer finanszírozásához is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Meggyőződésem, hogy szakítanunk kell azzal a gyakorlattal, amely a ma terheit a jövő generációinak vállára helyezi. Ha nem így teszünk, cselekedeteink öncélúak lesznek.

Köszönöm, hogy megtiszteltek figyelmükkel, köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(16.20)

Forrás: parlament.hu