SESZTÁK OSZKÁR (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Hogy honnan indultunk el a közfoglalkoztatásban, fontos arról beszélnünk, hogy 2002-t követően egy olyan segélyezési rendszert szabadítottak rá az országra, amely valóban úgy, ahogy a képviselő asszony elmondta, nagyon széles társadalmi rétegeket tétlenségre kárhoztatatott, és megfosztotta őket a valódi tevékenységtől, az önbecsülésüktől és a munka lehetőségétől. Valamikor 2007, 2008 táján kezdték kapiskálni gyakorló szocialista polgármesterek, hogy ez a rendszer nincs így jól, a javukra legyen mondva, és akkor valamikor a volt miniszterelnökükkel találkozva sikerült bevinni a haj alá, hogy valamilyen munkát kellene elvárni ezektől a társadalmi csoportoktól, elsősorban a saját érdekükben. Azt követően és a választásokra való felkészülés jegyében alakították ki azt a rendszert, amelyről a másik képviselő asszony beszélt, jelesül, hogy teljesen ki voltak szolgáltatva ezek az emberek annak az adott polgármesternek és településvezetésnek, amelynek a kegyelemkenyerén éltek.

Ehhez képest - ne nevessen, képviselőtársam, pontosan tudja, hogy így volt - egy jól átlátható, az állam által szervezett valódi munkalehetőséget kívánunk adni ezeknek a társadalmi csoportoknak, és a mentális rehabilitációját is, mert valóban, a munka szokás dolga, és ha valaki úgy nőtt fel, úgy kényszerült az önök áldásos vagy áldatlan tevékenysége folytán felnőni, hogy nem találkozott ennek a lehetőségével, akkor nagyon nehéz őt a munka világába vezetni. Az a kultúrantropológiai pesszimizmus, amit pedig ön képvisel, hogy jelesül ezek az emberek így fognak meghalni, felháborító, különösen egy magát baloldali párthoz tartozónak valló ember szájából. Azt mondta, hogy ezek az emberek soha nem fognak aktív és normális munkát végezni. De igen, fognak. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Forrás: parlament.hu