DR. HOLLÓSI ANTAL GÁBOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A munka törvénykönyvének általános vitájában számomra, aki közel 50 éve vagyok munkavállaló, közalkalmazott, néhány éve munkáltató is, és 1990 után öt éven keresztül érdek-képviseleti vezető is voltam, talán megengedhető, hogy bizonyos fogalmakról ebben a tárgykörben megemlékezzek, természetesen mindenféle minősítés nélkül.

Az elmúlt 60 évben - bizonyára emlékeznek rá - ilyen fogalmakkal is találkoztunk kommunikációkban, hogy nálunk a munka nem szégyen, hanem becsület és dicsőség dolga. Aztán találkoztunk olyannal is - egy negatív fogalom -, amit kmk-nak, közveszélyes munkakerülésnek minősítettünk, néha még egyebeket is társítottunk hozzá, de idesorolható aztán a későbbiekben a gyáron belüli munkanélküliség fogalmának megemlítése.

(13.10)

Tulajdonképpen ezen a nyomvonalon haladva juthattunk el odáig, hogy a rendszerváltás után már a munkahelyek megőrzéséről beszéltünk, a hatékonyabb munkavállalói érdekképviseletet hangsúlyoztuk, és az elmúlt néhány évben már "Út a munkába" program, a "Munka világa" avagy legújabban a Start-munkaprogram is megjelent.

Mindamellett tudjuk, hogy a társadalom az egyik legfontosabb alapértékének tekinti a munkát, és éppen ezért az ahhoz kapcsolódó kötelezettséget és jogot a mindenkori állam lehetőség szerint időtálló törvényben igyekszik rendezni. Ez a jelenleg érvényben lévő, 1992 óta elfogadott törvény ma már túl bürokratikus, és a jelenlegi környezetben nem a munkáltatók és a munkavállalók érdekeinek egyensúlyát elérő szabályozást biztosít, és nem is segíti elő a foglalkoztatás növelését, amire pedig egyébként szükség lenne.

Ez a jelenleg előttünk fekvő új munkatörvénykönyv-tervezet kódexnek tekinthető, általános szabályozásra törekszik, lehetőséget biztosít a tárcánkénti szabályok kialakítására, a későbbiek során való beemelésére. Nem sarkalatos törvényről van szó, és 2012 elején sor fog kerülni az ágazati szabályozás elvégzésére, amely figyelembe tudja venni ezek különálló sajátosságait, és ez például az egészségügyben további finomhangolásra is lehetőséget teremt.

Véleményem szerint megnyugtató, hogy az előttünk fekvő javaslat fenntartja azt a szemléletet, hogy jellemzően csak a munkavállaló javára lehet eltérni a munkaszerződésekben, és a vonatkozó szabályokat ilyen módon lehet csak felülírni. Elfogadható továbbá az is, hogy változatlanul hagyja a szakszervezeteknek a munkahelyi szerveződéshez való jogát, és a kollektív szerződés megkötésének lehetőségét is csak számukra biztosítja.

A pótlékok kérdésében, megmondom őszintén, csak a saját véleményemet kívánom elmondani, mert szerintem csak fenntartásokkal tartható helyesnek a pótlékok alkalmazása a jelenlegi rendszerben. Általában a jelenleginél szűkebb körben gondolom ennek alkalmazását a jövőben, de meg kell mondanom azt is, hogy a pótlékok alapbéresítését nem tartom jó ötletnek.

Most, a vita folyamán már többszörösen, akár a részletes vitában is eltúlzott mértékben való emlegetése a délutáni pótlék vonatkozásában bennem más érzéseket kelt, és azt gondolom, hogy ez a délutáni pótlék más módszerekkel kiváltható, de ugyanakkor azt is el kell mondanom, amit talán tudnak többen is, hogy ma már jelenleg is az ország számos helyén 12 órás műszakban dolgoznak, az egészségügyben például kifejezetten sok helyen van ez így.

A javaslatban a szakszervezeti tisztségviselők jogainak biztosítása megfelel az európai normáknak, de számos fontos részletkérdés alapos megvitatására a továbbiakban bizonyára lesz lehetőség, és szükség is van majd a részletes vitában.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu