KISS PÉTER (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Felvetődik a vitában - az alapján, amit itt hallunk -, hogy kell-e egyáltalán a munka törvénykönyvét módosítani. Ha korrektek akarunk lenni - és majd a részletekről nyilván a szakmai részkérdésekről szóló részletes vitában fogunk beszélni -, akkor úgy fogalmazhatnánk, hogy általában a világ változásai okán van mit módosítani a munka törvénykönyvén, és helyénvaló volna a munkaidőalapot másképp felosztva több embernek foglalkoztatást biztosítani a mai szabályrendszer megváltoztatásával. De ha azt a javaslatot tekintjük, amit önök az asztalra tettek, akkor pedig nagyon világos a válaszunk, hogy általában volna igény az előbb említett irányokban új megoldást találni, de ez az irány, amit önök választottak, nem adekvát sem a mai helyzettel, sem a befoglaló gazdasági környezettel, sem pedig a munkavállalók jogos igényeivel. Tehát ilyen munka törvénykönyvére nincsen szükség.

Gondolkoztam azon is, a vitából talán érzékelhető volt, hogy miért is lehet, hogy nem találunk közös megoldásokat. Talán azért, mert a kiindulópontok között olyannyira kiáltó az értékkülönbség, olyannyira kiáltóan másképp gondolkozunk ezekről a kérdésekről, mint ahogy az egyik hozzászóló úgy fogalmazott: "rendet akarunk és fogunk tenni, ezt tesszük, ha tetszik, ha nem". Ilyen alapon nem lehet munka törvénykönyvét csinálni. Vagy: "pluszjogokat majd akkor fognak kapni, ha jól mennek dolgok". Addig nincsenek pluszjogok, sőt az eddigiek sincsenek. Megjegyzem, a helyzet és a jogok úgy függnek össze véleményem szerint, hogy akkor van jó helyzet, ha vannak jogok, és akkor van rossz helyzet, ha nincsenek jogok. Ezt másképp csinálni semmiképp nem lehet, és munka törvénykönyvét sem.

Ezt megkoronázta Czomba államtitkár úr, amikor azt mondta, hogy mi vagyunk magunk a nagy magyar valóság. Így munka törvénykönyvét csinálni, ezen alapállással semmiképpen nem szabad. (Dr. Czomba Sándor körbemutat: Mi vagyunk a magyar valóság.)

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu