TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A demokrácia minimumfeltétele az, hogy egyeztetés és párbeszéd alakuljon ki a társadalom különböző tagjai, csoportjai, képviselői között. Minél erősebb a demokrácia egy országban, annál erősebb a gazdasága, annál erősebb a társadalom szervezeti, szociális és a munka világát érintő szövete.

A Fidesz társadalompolitikája egyértelműen jelzi az elmúlt másfél évben, hogy keveseknek sokat, többektől, a többségtől elvesz azért, hogy keveseknek adjon, és ez most meg is jelenik a munka törvénykönyvében is. Az utolsó olyan társadalmi, relatív biztonsági szövetet szakítja ketté a Fidesz ezzel a munka törvénykönyvével, amely még az elmúlt másfél év dilettáns gazdaságpolitikájának következményeként egyfajta lelkiismeret-furdalásként jelenik meg most itt előttünk. Az első lelkiismeret-furdalási faktor: itt a teremben tessenek végignézni, a kormánypárti képviselők, maga a miniszterelnök úr egy munkaalapú társadalom felépítésére vállalkozott, itt ülnek önök tizenketten ebben a teremben, itt hagynak egy államtitkárt azzal, hogy védje meg a védhetetlent. Hát mi ez, ha nem lelkiismeret-furdalás?

A másik lelkiismeret-furdalási faktor nem más, mint az elmúlt másfél évben a gazdaság megszorítását olyan módon megtevő kormányzati politika, amelynek végkövetkeztetésében az emberek lettek az áldozatai, de mivel ezt a gazdaság is megsínylette, ezért most úgy döntöttek, hogy "rugalmas" jelzővel ellátva a gazdaságnak kompenzációt nyújtanak a munka törvénykönyve által. Nota bene, hogy ez 3,5 millió munkavállalót érint, az már csak hab a tortán, ez már nem is érdekes.

Az emberek kétharmada világosan jelzi, ez nem az, amire ők szavaztak, függetlenül attól, hogy mely politikai pártot preferálták 2010 tavaszán, ők nem ilyen törvényt akartak. Az a szakszervezeti világ, amely az elmúlt 20 évben jól vagy rosszul, hatékonyan vagy kevésbé hatékonyan, de igyekezett képviselni a saját közössége érdekeit a munka világában a munkaadóval szemben, ők tiltakoznak, tisztelt államtitkár úr. Illúzió azt gondolni, hogy ebben a teremben elmondható, hogy az összes létező szervezet, amelyekből éppen csak kettőt köszönthetünk a teremben - köszönöm, hogy legalább ők eljöttek a híres, nagy új kooperációból, mert az összes többi valószínűleg nem ért rá; valószínűleg a munka világát keresi vagy éppen a munkaalapú társadalmat igyekszik megteremteni percenként és óránként egy ilyen törvény tárgyalása közepette, de mégis úgy gondolom, ők azok, akik tiltakoznak, ők azok, akik éppen most 40 napos tüntetésre készülnek.

Vajon miért? Mert mindennel egyetértenek? Vagy még van olyan, ami kimaradt? Azért, mert sem érdemi párbeszéd nem alakult ki, sem pedig az egyeztetés, tudja, államtitkár úr. Tudom, hogy műfajilag ebben a Házban vita volt nemegyszer, nem is először, vélhetőleg nem is utoljára, ami úgy néz ki, hogy az egyeztetés nem úgy van, hogy írunk valamit, és megmondjuk, hogy eszitek, nem eszitek; az úgy van, hogy van egy koncepció, amit megvitatunk, és attól halad előre a világ, ha megtaláljuk benne a kompromisszumokat, azokat, amelyek előrevisznek. Egyetértés van abban, hogy a rossz kompromisszum rossz megoldást szült, a jó kompromisszum viszont előreviszi a társadalmat is, és előrevinné a gazdaságot is. Nem is lepődnék meg, ha a demokrácia karcsúsítása vagy akár megfosztása mellett még azért a szakszervezetek úgy döntenének, hogy egy népszavazást kezdeményeznek ebben az ügyben, őszintén mondom, teljes joggal tehetnék ezt, hiszen olyan pontra érkezett el mindaz, ami ma zajlik Magyarországon, amelynek az utolsó Rubiconján áll ez a munkavállalói világ.

Szeretném mondani, hogy ez a törvényjavaslat, amelynek a magunk részéről csak a visszavonására tudjuk önöket kérni, két dolgot nem tesz meg, és ezek az önök vállalásai voltak. Az első: nem teremti meg a több munkahely lehetőségét. A második: felrúgja a munkabékét, amely az elmúlt 20 évben, még egyszer mondom, változó hatásfokkal, de jelen volt a magyar társadalomban. Önöknek ezentúl nincs joguk munkaalapú társadalomról beszélni, kérem, ezt ne is használják. Önöknek ahhoz van joguk, hogy azt mondják: megteremtették a modern Magyarország modern kori rabszolgatársadalmát.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu