GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Lamperth Mónika a frakciónk álláspontját a törvényjavaslat egészéről elmondta, és már utalt benne bizonyos civil szervezetek véleményére is, és ugyanezt tette Kepli Lajos képviselőtársam is, és azt gondolom, az sem véletlen, hogy én is a vízügyi feladatok ügyéről szeretnék beszélni. Azt gondolom, hogy miután előzetes véleménykérés, úgy látszik, ezektől a civil szervezetektől nem volt, én néhány dolgot idéznék ebből a két levélből, csak azért, hogy legalább az államtitkár asszony akkor itt hallja a véleményüket, amit egyébként nyílt levél formájában juttattak el valamennyi képviselőhöz.

A Magyar Mérnöki Kamara vízgazdálkodási és vízépítési tagozata a következőt írja a levelében: "Súlyosan kifogásolható a törvényjavaslatban megfogalmazott felelősségmegosztás, hogy az eddigi egy felelős helyett kettő lesz (vízgazdálkodásért felelős miniszter és vidékfejlesztési miniszter) és a vízügyi igazgatási szervek irányításáért felelős miniszter" - aki a belügyminiszter. "A felelősségmegosztás az elmúlt évtized szinte évenkénti átgondolatlan átszervezéseit betetőzve a vízügyi szolgálat szétdarabolásával fog megvalósulni, ami vállalhatatlan veszélyeket, biztonságpolitikai kockázatokat rejt az alábbiak okán. A törvényjavaslat közpolitikai célja, hogy a közfoglalkoztatás hatékonysága érdekében a területi vízügyi igazgatóságok felügyelete kerüljön a Start-munkaprogramot irányító minisztériumhoz. A célt helyeseljük, egyetértünk, hogy a vízgazdálkodás irányítása a Vidékfejlesztési Minisztériumból a Belügyminisztériumba kerüljön, ugyanakkor mérnöki felelősséggel állítjuk, hogy ezt a szakma egységének a megőrzése mellett is el lehet érni. Ráadásul a szétválasztás magát a célt is veszélyezteti, hiszen közel 400 fővel csökken az igazgatóságoknál a közfoglalkoztatást irányító személyzet."

És a végén azt írják: "A vízügyi szakma üdvözölte, hogy az új alaptörvényünk kiemelt védelmet biztosít a vízkészleteknek, ezt tükrözte a Magyar Tudományos Akadémiának a vízgazdálkodás egységét szorgalmazó, kétéves munkán alapuló elemzése is, hasonlóképpen nagy örömmel vette a kormányzati tényezők, elsősorban dr. Illés Zoltán államtitkár szavait, hogy erős, tízezres létszámú vízügyet kíván építeni. A tettek nem a szavakat igazolják, amire nem találunk racionális magyarázatot. Amikor minden arról szól, hogy a víz a XXI. század fejlődésének meghatározó természeti eleme, helyesebbnek vélnénk, ha az Országgyűlés kellő társadalmi egyeztetést követően határozná meg a hazai vízgazdálkodás céljait, politikáját, ezt követhetik az intézményi átalakítások. A szervezet nem cél, hanem csupán eszköz."

És akkor egy rövid idézet még a Magyar Hidrológiai Társaság leveléből: "Véleményünk szerint az előirányzott szervezeti változás a vízügyi ágazat működését ellehetetleníti, súlyos veszélyt jelent az ország vízkárokkal szembeni biztonságára, a fenntartható vízkészlet-gazdálkodásra, vállalhatatlan veszélyeket, biztonsági kockázatokat rejt magában."

Azt szeretném ezzel kapcsolatban mondani, hogy az lehet vita tárgya, és ez egy értelmes vita tárgya lehet, erről többen szóltak itt előttem, hogy ezek a feladatok hol legyenek. Én nyilván saját szakmámból kiindulva azt gondolom, hogy inkább a Vidékfejlesztési Minisztériumnál kellene hogy legyenek. De ahogy a két szervezet sem azt kifogásolja, hogy ezek átkerüljenek egy más típusú indok miatt más minisztérium irányítása alá, csak ezt ne szétdarabolva tegyék meg, hanem egységesen.

Önmagában, én azt hiszem, hogy a közmunkaprogram nem indokolná, hogy ekkora gyökeres változás legyen, hiszen nemcsak a vízügyi rendszer foglalkoztat közmunkásokat, mellesleg most is foglalkoztatnak közmunkásokat, és nyilván a finanszírozások okán azért ez nem olyan egyszerű, de nem lehet azt mondani, hogy nem teszik a dolgukat. Tehát attól, hogy máshol irányítják őket, én nem hiszem, hogy sokkal jobb lesz ez a dolog. De ilyen alapon akkor az összes állami erdőgazdaságot is át lehetne tenni a Belügyminisztérium alá vagy a MÁV-ot, mert a másik nagy közfoglalkoztató ágazataink pedig ezek, és nem hiszem, hogy valakinek ez eszébe jutna.

Azt is látjuk, hogy az ilyen típusú kettős irányítás, ami itt kialakult az elmúlt évben a főispánságok vagy más néven kormányhivatalok létrehozásával, óriási problémákat okoz. Emlékezzenek vissza, én többször jeleztem ezt itt, főleg az év elején, hogy az egész történet úgy indult, hogy itt senki nem tudta, hogy most ki a főnöke, utána amikor nagyjából sejtette, akkor kiderült, hogy csökkentik a fizetésüket, ez igaz volt az állatorvosoknál meg a falugazdászoknál, és mondjuk, meghatároznak, például volt olyan megye, ahol az állatorvosi szolgálatnak vagy az élelmiszer-biztonsági szolgálatnak havi 600 kilométer gépkocsifutási keretet.

Amikor ezt az illetékes vezetők jelezték, a területileg felelős vezetők, akiknek igazából a főnökük a szakminiszter volt, hogy ez nem lesz jó, mert a kötelező állami feladatokat nem tudják ellátni, akkor az volt a válasz, hogy majd keresünk a helyetekre olyat, aki ezt el tudja látni, és másnap kirúgták őket. Azt gondolom, hogy az ilyen típusú átszervezésnek azért semmi teteje nincsen, és azt is látjuk, hogy ez a közös ló szindróma itt sem nagyon működik, és én attól tartok, hogy a vízügyi területen is komoly problémákat fog okozni.

A másik, hogy legalább annál a törvényjavaslatnál, ami a megyei kormányhivatalokat létrehozta, arra figyeltek, hogy a költségvetési törvényben azon feladatrendszer még a normál helyén, tehát az eredetileg illetékes helyén volt, ugyanis az a törvényjavaslat később jött be, mint a költségvetési törvény. Most már formákra sem adnak, kedves államtitkár asszony, ugyanis a költségvetési törvényt már eleve úgy nyújtották be, minthogyha az egész szervezet már a Belügyminisztériumnál lenne. Na most, mi van akkor, hogyha mondjuk, ez a törvény nem kerül elfogadásra? Jó, persze, akkor is lehet költségvetési törvényt módosítani, de elegánsabb lett volna az a megoldás, hogy megvárjuk ennek a törvénynek a végét, és akkor azt mondom, hogy egy módosító javaslattal ezeket a sorokat áttesszük akár a Belügyminisztérium fejezetébe; tehát jobb lenne, jobb lett volna ez a technika.

De nem a technikával van a baj. Én a költségvetési törvény vitájában is jeleztem, bizottsági ülésen is jeleztem, fogom még mondani nagyon sokszor, ugyanúgy, mint annak idején az MVH problémáját is, amiről végül is sikerült azért önöket meggyőznöm, hogy nem lehet a kormányhivatal része, mert akkor mondjuk, két évig nem lett volna közvetlen kifizetés Magyarországon, de ezen túl vagyunk, ezt hála istennek, mindenki belátta.

(10.20)

Most azt is jó lenne belátni, hogy ugyan most elég száraz időszak van, és azt is tudom, hogy kétharmados forradalommal talán még az időjárást is lehet befolyásolni, legalábbis önök úgy gondolják; de mi történik, ha mondjuk, januárban, illetve inkább februárra jellemző az, óriási belvíz éri el Magyarországot? Ugyanis ebben a nagy kapkodásban vagy átszervezésben a vízi társulatok finanszírozási sorát egyszerűen kifelejtették a költségvetési törvényjavaslatból.

Nem mindenki tudja, a vízi társulatok úgy működtek korábban, egészen 2011-ig, hogy termelői befizetés biztosította az ő működési alapjaikat. Ez nagyjából 4,5-5 milliárd közötti összeg volt. Akkor a kormányzat úgy döntött korábbi ígéreteit betartva - ritka kivételt jelentett ez az ígéretbetartás, de ezt betartotta -, hogy eltörli az ilyen termelői befizetést, mert a termelők néhány helyen jogosan mondták azt, hogy igazából úgy fizetnek terület után hozzájárulást, hogy nincs érdemi munka mögötte, ami egységesen nem volt igaz, de voltak helyek, ahol valóban nem álltak ezek a szervezetek a helyzetük magaslatán.

Erre nagyjából ugyanezt az összeget betették a 2011-es költségvetésbe támogatási sorra, a Vidékfejlesztési Minisztérium önálló sorára 4,5 milliárd forinttal. Nyilván ez soha nem volt elég, mindig kellett hozzá tenni. Tavaly nem sikerült hozzátenni, sőt vettek el belőle, mert először lezároltak belőle 600 milliót, utána ezt végleg elvonták, tehát magyarul: ez a forrás eltűnt, és nagyon sok terület fog így járni az idei költségvetés okán is, de ez most teljesen más dolog.

Magyarul, azért volt egy nagyjából hozzávetőlegesen 4 milliárdos finanszírozás, ebből úgy-ahogy elboldogultak, de jelezték nekem többször, hogy például a közmunkások felügyeletét nagyon nehezen tudják ellátni, mert nem tudnak kimenni a munkaterületre, mert nincsen üzemanyagra pénzük. Így azért közmunkát szervezni, hogy a hét elején nagyjából megmondjuk a közmunkásoknak, hogy melyik árokszakaszt kell majd tisztítani, és utána feléjük nem nézünk, nem tudom, hogy ez mennyire lesz hatékony, főleg azok után, hogy az idei költségvetésben, még egyszer mondom, 2012-re egyetlenegy fillér támogatás nincsen a vízi társulatok során.

Amikor ezt megkérdeztem a bizottságban, hogy ezt hogyan gondolják, akkor először az volt a válasz, mint mikor valaki önkéntest keres egy bizonyos munkára, és néztek mindenfelé a kormány képviselői, de végül is valamelyik kibökte, hogy azt majd megoldják a közmunka-finanszírozásból. Azt gondolom, hogy ezzel azért probléma lesz, mert hogy gázolajat meg alkatrészt a szivattyúkhoz meg a kotrógépekhez hogyan vesznek majd közmunkapénzből, számomra elég attraktívnak tűnik.

Úgyhogy azt javaslom, államtitkár asszony, de ezt persze inkább a Belügyminisztériumnak mondanám, hogy kezdjék el begyűjteni a régi múzeumokból a kézi tűzoltószivattyúkat, ugyanis azt talán még tudnák működtetni a közmunkások, de azért a hatékonysága eléggé alaposan megkérdőjelezhető.

De félretéve a tréfát, azonnal intézkedni kell ebben az ügyben. Az egész rendszert nem lehet ilyen bizonytalanságban hagyni. Itt nem 50 meg 100 millióról van szó, hanem 4 milliárdról. Tegnap is megkérdeztem itt a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkárát, azt mondta, hogy ez a Belügyminisztérium problémája. A Belügyminisztériumban meg szétteszik a kezüket, hogy nekik sajnos erre belülről forrásuk nem lesz. Nincs is beadva ilyen típusú módosító javaslat, most tárgyaljuk majd a költségvetés módosítóit. Én meg azt gondolom, nem az ellenzék képviselőinek a feladata, hogy ötleteljenek, nekünk az a feladatunk, hogy a problémákra fölhívjuk a figyelmet, de ezt a problémát azonnali hatállyal kezelni kell, hiszen teljes létbizonytalanságban hagynak egy komplett szakágazatot, ami azért elég nagy problémát fog jelenteni. Úgyhogy azt kérem képviselőtársaimtól, hogy vegyék komolyan ezt az ügyet, mert ez nem játék. Bízzunk benne, hogy nem lesz belvíz, de ebben azért olyan nagyon nem lehet bízni. Ez egy kicsit túlmegy azon, hogy ezt a kérdést úgy kezeljék, hogy majd az élet megoldja.

Összességében én is azt gondolom, az lehet egy vita tárgya, hogy ez a szervezeti rendszer hol legyen, ebben észérvekkel mindenkit meg lehet győzni, de szerintem ennyi idő erre nem elég. Erre utaltak itt a képviselőtársaim is az előbb, meg erre utaltak a szakmai szervezetek, hogy azért annál fajsúlyosabb ügy a magyar vízgazdálkodás ügye, mint hogy ezt egy ilyen laza kétparagrafusos módosítással lerendezzük. Mi is készítettünk már módosító javaslatot, hogy ez a két paragrafus kerüljön ki ebből a törvényjavaslatból. Le kell ülni a szakmai szervezetekkel és a köztestületekkel, és megpróbálni egy normális megoldást találni. De továbbra is mondom: ez csak az igazgatási része, ami szerintem majd viszonylag könnyebben megoldható, de a finanszírozási része egyértelműen most a költségvetési vitában el kell hogy dőljön, mert nem lehet ilyen helyzetben hagyni ezt a területet. Nem lehet ilyen helyzetben hagyni a magyar mezőgazdaság szereplőit, hogy nem lesz felelőse annak, hogy majd mi történik az árkokkal, a vízelvezetésekkel, a szivattyútelepekkel. Ne csináljanak ilyen helyzetet, ennél kicsit átgondoltabban kellene ezt a területet működtetni.

Próbáljuk ezt módosítókkal kezelni, de nem lehet kihagyni belőle a szakmai szervezeteket, államtitkár asszony, nem vezet jóra. Köszönöm szépen a figyelmüket.

Forrás: parlament.hu