HEGEDŰS LORÁNTNÉ, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ceauşescu szelleme visszatért; visszatért, és tollba mondta mindenkori legjobb és legeminensebb tanítványainak az új önkormányzati törvény szövegét. Több mint kétezer magyar település elsorvasztása, a magyar vidék elnéptelenítése, önrendelkezésünk maradékainak is a felszámolása - ennyiben összegezhetjük azokat a következményeket, amelyekkel törvényszerűen együtt járna ennek az előttünk fekvő javaslatnak az elfogadása.

Persze, a kormányzattól, az előterjesztőktől csupán szép szavakat, költői romantikába csomagolt demagógiát hallhattunk az államtitkári expozé során is. Nem csoda, hiszen a törvényjavaslat benyújtását megelőző szakmai vitákon, konferenciákon szintén csak ezzel a retorikával találkozhattunk.

(11.20)

Konkrét, szakmai kérdéseinkre, felvetéseinkre soha érdemi választ nem kaphattunk. Hiába volt tehát formailag lerendezve a jogalkotási törvény szerint is kötelező egyeztetés a társadalmi szervezetekkel, érdekvédelmi szövetségekkel, valójában már a törvénykoncepció megjelenésének pillanatában nyilvánvaló volt, hogy a kormány egy diktátumot hajt végre, és próbálja azt mindenáron áterőltetni a törvényhozáson.

Igen, diktátumról van szó, aminek már a Széll Kálmánról elnevezett megszorító csomagban is megjelentek az alapjai, amely szerint a kormányzat vállalja, hogy a magyar önkormányzati rendszerből és a közigazgatásból a következő évek során több száz milliárd forintot fog kivonni. Nincs pénz - voltaképpen ez az egyetlen rendező elv, vezérmotívum, amit a törvényben felfedezhetünk. Ennyit tehát a szakmai követelményekről.

És igen, diktátumról van szó, hiszen - és tegnap ez mindenki számára egyértelműen kiderülhetett - csak olcsó színjáték volt, amit az IMF-ről szóló szappanopera különböző fordulataiban, úgymint szakítás, aztán könnyes kibékülés, láthattunk. Valójában soha, egy pillanatra sem mondtak le a gyarmatukról, Magyarországról. Valójában bennszülötti létünk megszorításából soha nem engedtek, mert a Világbank pénzügyi diktatúrája határozza meg ma Magyarországon az oktatáspolitikát, lásd a köznevelési törvény, a foglalkoztatáspolitikát, lásd a munka törvénykönyve, az egészségügyet, lásd az egészségügyi intézményeink sorsa, "mert zsarnokság ott van jelenvalóan mindenekben, ahogy a régi istened sem", hogy Illyést idézzük a zsarnokság természetrajzáról.

És igen, az IMF, a Világbank határozza meg azt is, hogy mi lesz önkormányzataink, településeink jövője. Szégyenteljesnek és arcpirítónak tartjuk ezzel együtt azt, ahogyan a kormányzat kiszolgálja ezeket az érdekeket.

Ennek egyik legcsúfosabb példáját kérem, engedjék meg, hogy az önkormányzati törvénnyel összefüggésben felidézzem önöknek.

A megyei önkormányzatok konszolidációjáról szóló T/4659. számú törvényjavaslat zárószavazás előtti egységes javaslatába, amelyet a kormány nyújtott be a múlt héten csütörtökön, a törvény elfogadása előtti utolsó pillanatban a következő került beillesztésre. Idézem a 75. § (7) bekezdését: "Az Országgyűlés jóváhagyja, hogy az államháztartásért felelős miniszter a magyar állam nevében kötelezettséget vállaljon a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank - továbbiakban: a Világbank - 2011. évi 613. számú határozatában szereplő 274 millió dollár összegnek megfelelő alaptőke-emelésre." Illetve tovább így szól a szöveg: "Az Országgyűlés jóváhagyja a Világbank felé Magyarország által a korábbi években nemzeti valutában vállalt kötelezettségek USA-dollár összegre történő átalakítását, amely az állam számára az előbb említetteknek megfelelően fizetési kötelezettséget eredményez", és így tovább, és így tovább.

Lefordítva magyarra tehát: ez a törvény, amely a megyei önkormányzatok sorsáról, vagyonuk elkobzásáról szól, mellesleg tartalmazza azt is, hogy Magyarország körülbelül 275 millió dollárral támogatja a Világbankot, amely pénzt a későbbiek során, jó sok kamatfizetés terhe mellett visszakaphatunk.

Ez tehát az Orbán-kormány településpolitikájának valódi arca, és ez tükröződik vissza az előttünk fekvő törvényjavaslatból is: egyfelől rombolás, falurombolás, az intézményhálózat leépítése, elsorvasztása, tömeges elbocsátások, drasztikus megszorítások, másfelől a gyarmatosítók kritikátlan kiszolgálása, és mindez egy jogi fércmunkába csomagolva.

Ki kell mondani, hogy ez a törvény annyit sem ér, mint a papír, amire nyomtatták. Veszélyes hulladékként kell kezelni, amitől jobb mielőbb megszabadulni. És igen, mi ezt hirdetjük minden fórumon, így itt is, most kimondom: a Jobbik ezt a törvényt, amint teheti, hatályon kívül fogja helyezni. És mielőtt úgy gondolnák, hogy esetleg ezzel a kijelentéssel bárki túlvállalná magát, kérem, engedjék meg, hogy felhívjam a figyelmüket a javaslat 144. §-ára, amely "az alaptörvény sarkalatosságára vonatkozó követelményeknek való megfelelést" tartalmazza. A szakasz felsorol számtalan paragrafust, ami az alaptörvény szerint sarkalatosnak minősül, noha csendben jegyzem meg, hogy az önkormányzatokról szóló törvény egészét sarkalatosnak ítéli meg az alaptörvény, így lakonikus egyszerűséggel, de ilyen kis nüanszokon most ne akadjunk fel, szóval, az előbb említett szakasz felsorolásából kimarad maga a 144. §, amit az imént idéztem, tehát pont az, amely a sarkalatosság szerint osztályozza a törvény paragrafusait.

Igen, ezek alapján - a preambulum 12 sorát leszámítva - egyetlen szó sem igényel kétharmados többséget, és akár a teljes normaszöveget egyszerű többséggel a feledés homályába lehet utalni. Bravó! Ez aztán a forradalmi lendület a kormány részéről, ez aztán a nagystílű, bátor útkeresés, kreatív törvénykezés. Vagy talán a forradalmi kormányzat ezzel a kiskapuval, menekülő pályával próbálja biztosítani a törvény megszavazását saját frakciói részéről?

Tisztelt Képviselőtársaim! A Jobbik frakciója több mint 150 módosító indítványt készített el ez idáig a törvényjavaslattal kapcsolatban, és ezek kapcsán engedjenek meg nekem néhány gondolatot.

Nemcsak a törvény előzetes koncepciójához, de magához a törvénytervezethez sem készült semmiféle gazdaságossági számítás, háttér-hatástanulmány, így aztán joggal megalapozatlannak tarthatjuk az abban foglaltakat, hiszen az átalakítás költségeit felbecsülni sem tudjuk. Rendkívül hiányosak a tervezetben az értelmező rendelkezések, így például az önfenntartó képesség, az öngondoskodás fogalma. Erre majd a későbbiek során szeretnék visszatérni.

A törvénytervezet számtalan, későbbiekben megalkotandó ágazati törvényre utal, így gyakorlatilag sok lényegi kérdésre nem kapunk, nem kaphatunk most választ, hiszen tudjuk, hogy az ördög a részletekben rejlik. A 2 ezer fő alatti településen ezentúl nem lehet majd önálló polgármesteri, önkormányzati hivatal, így az eddig ott ellátott hatósági ügyintézés jó eséllyel csak a járási székhelyen lesz majd elérhető. Ez ügyenként, az állampolgárok számára esetenként többszöri jövés-menést jelenthet település és járásközpont között.

A Ket. vitájában a minap annyi szép szót hallhattunk az ügyfélbarát rendszer kialakításáról, a magas szintű ellátás biztosításáról. Most látjuk, hogy ez milyen valójában az életbe építve. Merthogy ezzel szemben, a szép szavakkal szemben 2 ezer főnként, avagy maximum 7 településenként kötelező lesz a társulás. Igen, államtitkár úr, bármennyire is kampányoltak azzal, hogy a kötelező társulás, mint olyan, kimarad a törvényből, nem, az ilyen értelmű társulás igenis, kötelező lesz a településeink számára. Így a napi hivatali munkavégzés jóval távolabbra kerül majd az emberektől.

Példák arra, hogy mit is jelent majd ez a gyakorlatban: nehezebb lesz majd pályázni, mert egyszerűen nem lesz, aki elvégezze az azzal járó adminisztrációt, a különböző önkormányzati rendeletek - lásd lakókörnyezet rendben tartása - végrehajtását, betartatásukat nem lesz, aki elvégezze, aki ellenőrizze.

Navracsics miniszter úr a helyi hivatali ügyintézésről így nyilatkozott nemrégiben. "Ez történhet - mármint a hivatali ügyintézés helyben - akár mobil gyűjtéssel is, úgy, hogy hetente egyszer-kétszer körbemegy egy autó, akár a postával kötött szerződés keretében." Javasoljuk a tisztelt miniszter úrnak, hogy a cinizmusban ne álljon meg félúton, menjen tovább, legyen ez az autó rögtön egy nagy fekete autó, egy halottaskocsi, és ezzel teljesedik be valójában a törvény igazi értelme és szándéka.

Ugyanakkor félő, hogy ez a 2 ezres határ sem igaz. Tudniillik az állam majd közvetlenül finanszírozza a hivatali működést, és az indoklásban a következőket olvashatjuk ezzel kapcsolatban: "A költségvetés által finanszírozott létszámkerettől csak akkor lehet eltérni, ha ennek fedezetét az önkormányzatok kizárólag saját bevételükből meg tudják oldani." Azaz a hivatal létszámát ugyan a képviselő-testületek állapítják meg, de a kormány a központi költségvetésen keresztül akár évente, kénye-kedve szerint változtathatja ezt a létszámot, elbocsátásokra kényszerítve ezáltal az önkormányzatokat, és veszélybe sodorva ezzel a hivatal működőképességét. Így valljuk, hogy a valódi életképességi határ valószínűleg sokkal magasabb lesz, mint a 2 ezres fő.

(11.30)

És végül még egy kérdés; a törvényjavaslat kifejezetten bünteti az előbb elmondottak szerint a kistelepüléseket, noha - és ez a mostani vitában is többször felmerült - a körülbelül 1600 milliárdos adósságállománynak csak az 5 százalékáért felelősek ezek a települések, és tudjuk, hogy Magyarország felemelkedése, megerősödése csak az önfenntartásra és az önrendelkezésre újra képessé tett falvainktól várható el. És ez az a definíció, ez az az értelmezés, amit végső soron hiányolunk a törvényjavaslatból, mert értelmezésünk szerint az önfenntartás a települések gazdálkodásában alapvető fontosságú, kiváltképp a közösségfejlesztés és identitáserősítés, a környezetvédelem, továbbá a természeti táj jellegzetességei megőrzésének érvényre juttatásában. Így önfenntartó gazdálkodást folytató településnek nevezhetjük azt, amely gyakorolja az önrendelkezést a döntéshozatalban és annak végrehajtásában; birtokolja a lakossági szükségleteket nyújtó közszolgáltatásokhoz szükséges humán és műszaki infrastruktúra-hálózatot, és felügyeli annak működését, illetve üzemeltetését; szervezi és koordinálja a település önellátását biztosító mezőgazdasági és az arra épülő ipari és kereskedelmi tevékenységet, továbbá elősegíti a település épített környezetének a fenntarthatóság elvei szerinti kialakítását; oktatási és nevelési intézményeiben támogatja a helyi hagyományok megismerését, ápolását, valamint az önfenntartó gazdálkodás sajátosságainak megismerését; és mindezen tevékenységének zavartalan biztosítása érdekében a lakosság önszerveződő kezdeményezéseivel együttműködve irányítja a közbiztonsági feladatok megszervezését és ellátását.

Hát pontosan ez az, tisztelt államtitkár úr, tisztelt képviselőtársaim, ami ebből a törvényből hiányzik, és ezért mondjuk, hogy ezt a kormány azonnali hatállyal vonja vissza.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)

Forrás: parlament.hu