T/4864 A helyi önkormányzatokról

KÓSA LAJOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Az önkormányzati rendszer - nyugodtan mondhatom - a rendszerváltás egyik sikertörténete. A korábbi tanácsi rendszerből kialakuló, az új parlament által létrehozott önkormányzati rendszer az akkori tudás legjavát összegyűjtve alakította ki azt az ismeretlen működést, amiről senkinek semmilyen tapasztalata nem volt, mert a párttitkáros, tanácselnökös, vb-titkáros tanácsrendszer más, nagyon más, mint az önkormányzati.

Az önkormányzati rendszer húsz éve azonban egy sor olyan tapasztalatot hozott a felszínre, ami miatt tulajdonképpen már nem most, hanem jóval korábban, már a 2002-es évektől kezdődően folyamatosan azt az igényt fogalmazta meg, hogy újra kellene gondolni az önkormányzati rendszert, nézzük meg, hogy hol vannak működési hiányok, hol van defektus, mit változott a világ.

Ebben a változásban egyébként az egyik legmarkánsabb változás az volt, hogy ha az önkormányzati rendszer létrehozásakor az állam által az önkormányzatoknak adott feladatok költségeit nézzük, akkor az állam által adott eszközök a költségek durván 80 százalékát fedezték, 2010-re ez 50 százalék alá csökkent. Tehát egyre száradt ki az önkormányzati rendszer a finanszírozás szempontjából. Az igazi dráma egyébként 2002-től következett be, amikor - még emlékszünk rá, hiszen ne legyünk annyira feledékenyek - a szocialisták, Lamperth Mónikával az élen "több pénzt az embereknek, több pénzt az önkormányzatoknak", hazudták egyébként mindenkinek a szemébe (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van!), majd egy olyan rendszert működtettek, amelyben 2010-ben elmondható volt, hogy több száz új feladat jött, több száz új hatáskör, csak 2006 és 2010 között 260-nál több ilyen új feladat jött, csak hatra adott az állam bármilyen finanszírozást. Eközben 2010-re az önkormányzati rendszert arányosítva a támogatása a 2002-es szint alá csökkent. Tehát ez lett a "több pénzt az embereknek, több pénzt az önkormányzatoknak" szocialista hazugságkampányból. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van!)

Aztán arra is emlékezhetünk, hogy amikor az önkormányzati rendszer átalakításáról beszéltünk, mert még egyszer mondom, nagyon sokan elismerték azt, hogy az önkormányzati rendszer átalakításra szorul, én magam ültem végig azt a Megyei Jogú Városok Szövetsége közgyűlést Szolnokon, ahol Lamperth Mónika, illetőleg az ő helyettes államtitkára, Bujdosó Sándor előadta azt a reformjavaslatot, hogy térjünk vissza a tanácsi rendszerhez, és egyébként a közigazgatási hivatalok rendeleteket hozhassanak az önkormányzatok helyett. Továbbá ott volt az a javaslat, amikor azt javasolták a szocialisták, hogy a települések ne mindegyike tarthasson önkormányzatot, választhasson vezetőt magának, hanem lélekszámhoz kössük ezt, és az alatt egyáltalán ne működhessen önkormányzat. (Dr. Lamperth Mónika: Hazudsz!) Akkor azt mondtuk - mert azért annyira nem vagyunk feledékenyek -, hogy értjük a szocialisták nosztalgiáját a tanácsi rendszer iránt, hiszen például az akkori önkormányzati miniszter is a tanácsi világból jött, és ott fiatalodott meg, és szerezte az első néhány tucat év tapasztalatát, de nem kellene ennyire visszaforgatni az idő kerekét, és elutasítottuk az önkormányzati rendszernek ezt a szocialista verzióját, amit egyébként a szocialisták úgy interpretáltak, hogy mi ellenezzük a változásokat. Mondtuk, hogy nem, de ezeknek keretet kell adni.

Aztán az egészből végül is az lett, ami az egyik legnagyobb kárt okozta a rendszernek, hogy a szocialisták végezetül addig-addig variáltak a törvényalkotásban, míg megszűnt az önkormányzatok törvényességi ellenőrzése is. És azt lehet tudni, hogy amikor az ellenőrzést is megszüntetjük, ez körülbelül az a bölcsesség, mintha lenne egyébként KRESZ-szabály, de hogy, hogy nem, a közlekedési rendőr mint státus megszűnne, és egyébként mindenki azt csinál, amit akar, bár táblák vannak, a lámpák működnek, de azt el lehet képzelni, hogy mekkora káosz alakul ki az országban.

Ez történt az önkormányzati rendszerben is, egyértelműen a szocialisták bűne. Megmondtuk előre, hogy az a machináció, aminek az eredményeképpen ők ugyan politikai okok miatt ki akarták nyírni a megyei rendszert, de ennek az egyetlen eredménye az lett, hogy a közigazgatási hivataloknak a törvényességi ellenőrzési lehetősége megszűnt, hát ez óriási káoszhoz vezetett. 2006-tól kezdődően pedig az a hozzáállás az államháztartásban, hogy minden pénzt vonjuk ki az önkormányzatokból, és mindenki úgy látja el a feladatát, ahogy akarja megyéktől, városoktól, falvaktól, odavezetett, hogy egyébként az önkormányzatok eladósodása megduplázódott ez alatt a négy év alatt. Nem azért, mert az önkormányzati vezetők hirtelen elveszítették a vezetői képességeiket - a szocialisták éppúgy, mint a fideszesek -, hanem mert a központi költségvetés úgy döntött, hogy innentől kezdve, ha valakinek eszébe jut valamire forrást találni, vegyük el az önkormányzatoktól.

(10.10)

Nyilván ez a politika nem tartható. Én azt gondolom, hogy akkor, amikor a helyi önkormányzatokról szóló törvényt tárgyaljuk, akkor azért, mielőtt még sírva fakadnánk Lamperth Mónika és Kovács képviselőtársam érzelmes felszólalásán, hogy itt bárki is a tanácsi rendszert vezetné be, emlékezzünk már vissza rá. (Dr. Lamperth Mónika: Lajoska, valami értelmeset is tudsz mondani?) Emlékezzünk már vissza rá, hogy egyébként kik gondolkoztak tanácsi rendszerben néhány évvel ezelőtt! (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Így van.)

Amikor ezt a törvényjavaslatot tesszük, akkor nekem az a véleményem, persze a részletekről majd a részletes vitában beszélni kell, hogy három nagyon fontos, egyébként a rendszer működésében döntő változást hozó intézkedést kell kiemelnünk. Az első: Magyarországon az államgépezet úgy működik, hogy durván 8 ezer hatáskört, nagy hatásköri csoportot lát el az állam - a születéstől a halálig - az állampolgárok számára. Ebből a 8 ezer hatáskörből a központi állam a saját szervezetein keresztül ellát durván 4500-at, és 3500-at ellát az önkormányzati rendszer. Ezt az ágazati törvények, az önkormányzati törvény, az alaptörvény adják az önkormányzatoknak feladatul. A rendszer úgy működött az elmúlt 20 év alatt, hogy ugyan a parlament adhatott feladatot az önkormányzatnak, a kormány adhatott feladatot az önkormányzatnak, de igazából nem volt rendszer arra, hogy ezt a feladatot ne csak ellenőrizze, hanem adott esetben számon is kérje, és amennyiben az önkormányzat nem teljesíti, akkor a visszacsatoláson kívül legyen valami eszköz a kezében, amivel kikényszeríti, hogy az önkormányzatok egyébként hajtsák végre a törvényeket, függetlenül attól, hogy ott, helyben egyébként egyetértenek vele, vagy sem. Mert azért azt beláthatjuk, hogy lehet, hogy valakinek nem tetszik az, hogy mondjuk, a belterületi sebességkorlátozás 50 kilométer, de ez nem jelenti azt, hogy ha valaki kinyilvánítja, hogy neki ez nem tetszik, akkor ő mehet 70-nel.

A helyzet az, hogy ha megnézzük az összes 3500 hatáskört, amit az önkormányzati rendszer ellát, azt kell mondjam, hogy ebből az önkormányzatok, különböző okok miatt, és itt tényleg nagyon különböző okok vannak, durván olyan 70 százalékát látták el. 30-at különböző okok miatt nem - forráshiány, meggyőződésbeli hiány, a rendszer hiányosságaival való élés, adott esetben visszaélés. Gondoljuk csak meg, az önkormányzati rendelet esetében az Alkotmánybírósághoz lehet fordulni. Az Alkotmánybíróság 10 ezer beadványt kezel - a mostani rendszer működését mondom. Ha az Alkotmánybíróság véletlenül elő is veszi az önkormányzati rendeletet, az önkormányzat erről értesül, az önkormányzat azonnal visszavonja a rendeletét, az Alkotmánybíróság megörül, nem kell foglalkozni vele, elmúlt, majd a következő önkormányzati ülésen hasonló tartalmú másik rendeletet fogad el, megy a dolog elölről. Építéshatósági ügyek, szabályozási rendeletek, számtalan tény bizonyítja, hogy egy állam így nem tud működni, rosszul működik ez a rendszer.

A szocialisták erre úgy reagáltak, hogy akkor csinálja a közigazgatási hivatal, adjunk oda neki rendeletalkotási jogokat meg határozathozatali jogokat is. Ez a tanácsi rendszerhez való visszalépés nem jó. Mi azt mondjuk, hogy nézzük meg, hogy létezik-e az, egyébként az állampolgárok és az önkormányzatok számára is jogbiztonságot adó keretrendszer, amiben egyébként azért mégiscsak rá tudjuk venni a rendszert, hogy jogkövető legyen. A törvény ezt fogalmazza meg, és ez igazán előremutató. Ez nem a Bujdosó Sándor-féle tanácsi rendszer, amit annak idején megtárgyaltunk, mert azt mondjuk ebben a törvényben, hogy a kormányhivatal vezetője, ha törvényességi problémát vagy egyéb problémát lát a rendelettel, akkor bírósághoz fordulhat, és a bíróság mondja majd ki jogerősen azt, hogy egyébként az a rendelet megfelelő-e, végrehajtotta-e az önkormányzat a rendeletalkotási kötelemből fakadó feladatait, és ha nem, és nem hajlandó erre, akkor tudja ezt a bírósági felhatalmazás alapján helyette az állam pótolni. Értik, hogy mi a különbség?

A szocialisták javaslata annak idején egy helyettes államtitkári szinthez, meg közighivatal-vezetéshez, bírósági fórumok nélkül rendelte oda ezt a jogot. Mi jogbiztonságban gondolkodunk, súlyokban és ellensúlyokban gondolkodunk, akármit mondanak a szocialisták, jogállamban és demokráciában gondolkodunk. (Derültség az MSZP padsoraiból.)

Ezért mondjuk azt, hogy egyébként az a törekvés helyes, és arra teszünk javaslatot, hogy egyébként ez a rend működjön. Nem jó az önkormányzati rendelet, a kormányhivatal vezetője bírósághoz fordul. A bíróság jogerősen mond valamit, és ez alapján a bírósági felhatalmazás alapján lehet csak korrigálni.

Ugyanezt a javaslatot tesszük egyébként az önkormányzati határozatok és a normatív határozatok esetén is. Ezen a ponton szeretnénk egy picit javítani a mostani előterjesztést, hogy ugyanaz a rend legyen a határozatok esetében is. Onnantól kezdve, kedves parlament, ha a szocialisták a magyar bíróságok joghatóságát is vitatják, meg azt is vitatják, hogy a bíróságok nem lennének a demokráciában az ellensúly szerkezetében, az alkotmányosság működésében kulcsszereplők, akkor nem tudom, hogy mit gondolnak egyébként a demokráciáról. Akkor igazából tényleg nem értik a rendszer működését, és mégiscsak a tanácsi rendszer áll a szívükhöz közelebb - hát mit lehet csinálni? -, és mindent ebből az aspektusból ítélnek meg.

Az a javaslat, amit a törvény megfogalmaz, és amin még egyébként lehet javítani, minden szempontból helyes, és azt gondolom, hogy ennek a rendszernek így kell működni.

A másik kulcskérdés az önkormányzatok eladósodásának a kérdése. Teljesen világos, hogy miután kimondva-kimondatlanul, mert sajnos az önkormányzati rendszerben nagyon sok minden szokásjog alapján működik, és nem mondja ki taxatíve és expressis verbis jogszabály, de mégis, kimondva-kimondatlanul az önkormányzatok ha csődbe mennek, ha összeomlanak, ha válságba kerülnek, mögöttes felelősségvállalóként az állam áll, miközben voltak törekvések arra nézve, ezt észlelték több kormányzatban is, hogy itt valamilyen korlátot kell szabni, csak nem találták meg a megfelelő eszközrendszert, mert számunkra az nem volt biztosíték, hogy azt mondták a szocialisták, hogy majd Veres János szabályozza ezt a kérdést egyszer magában.

Ezért ez a törvény letesz egy javaslatot arra vonatkozóan, hogy milyen önkormányzati hitelfelvétel, tartós fizetési kötelezettséget keletkeztető jogviszony, adósságfaktorálás, lízing, részletfizetés és a többi esetében, az élet normális működéséhez szükséges mértékben hagyjuk meg az önkormányzatok szabad döntési kompetenciáját, de amikor látjuk, hogy baj van, amikor lehet ezt látni az adatokból, akkor legyen lehetősége az államnak azt mondani, hogy: gyerekek, ez így nincs jól.

Lehet azt mondani természetesen, és bele is mehetünk majd a részletes vitában, hogy nem jól van így, mert akkor jobban szabályozzuk az éven belüli hitelfelvétel nagyságrendjét meg a felhasználása célját, és hogy a szabad kompetenciája az önkormányzatoknak abban meddig terjed. Természetesen meg kell vitatni, rengeteg javaslatot kaptunk, és nyitottak vagyunk egyébként ezeknek a javaslatoknak az értelmezésére, megvitatására, beszéljünk róla.

Teljesen természetes, hogy azt gondoljuk, jogos az a felvetés, hogy adott esetben fontolja meg a kormány, hogy ha az önkormányzat korábbi tartós pénzügyi kötelezettséget keletkeztető jogviszonyban próbál helytállni, magyarul, az adósságszolgálatának próbál eleget tenni, csak nincsen kellő pénze, mert egyébként a szocialisták kiszárították a rendszert, akkor ennek a nagyságrendjéig vehessen fel engedély nélkül hitelt. Teljesen rendben van. (Kovács Tibor közbeszól.) Állítom, hogy a kormány nyitott ebben.

Azt mondom, viszont nem lehet elvitatni azt, hogy az önkormányzati eladósodásnak valamilyen mértékben korlátot kell szabni, mert mögöttes felelősségvállalóként ott van mindig a központi költségvetés és a kormány.

A harmadik nagy kérdés a hatáskörök kérdése. Korábban az önkormányzati rendszer, illetőleg a hatályban lévő önkormányzati rendszer meglehetősen dodonai volt a hatáskörök tekintetében, és csak nagyon kevés hatáskört szabályozott. Most azért ez a törvény részletesebb, és világosan rögzíti, hogy melyek azok a hatáskörök, és ez nagyon fontos, amelyeket az önkormányzatok nagyságához, gazdasági teljesítőképességéhez mérten el kell látni. A korábbi rendszerben ez nem volt bent, tehát furcsa módon a most hatályos törvény azt mondja, hogy: a közösségi közlekedés fenntartása Szamosangyaloson, meg a fővárosban éppúgy. És nem tette azt hozzá, hogy a gazdasági teljesítőképességnek és a lélekszámnak megfelelően, arányosan és ilyen jogszabályokat kell hozni egyébként.

Ezért volt az, hogy az elmúlt időszakban számtalan olyan jogszabályt hoztak ágazati törvényekben az önkormányzatok számára, amelyek egyébként nyilvánvalóan abszurdak, hiszen mondjuk, egy kisebb település esetén érthető azt előírni, hogy 3 évre előre részletes közalkalmazotti létszám-gazdálkodási tervet kell csinálni, de egy nagyváros esetén, ahol 8-10 ezer közalkalmazott van, ott ezt egyszerűen nem lehet megcsinálni, mert ott a belső mozgás olyan nagyságrendű, amit nem tud az önkormányzat befolyásolni, ami illuzórikussá teszi a 3 éves, ilyen tervszerű létszám-gazdálkodási feltételezéseket.

(10.20)

Ne felejtsük el, hogy ez a szabály azt is értelmessé teheti - önkormányzati vezetők talán emlékeznek rá -, aminek az abszurditását ott lehet tetten érni, amikor azt kérdezem, hogy emlékeznek-e még Szetei bosszújára. Szetei államtitkár úrra? A TEUEV rendszer meg a teljesítményértékelési rendszer mizériájára? Amiben csak gyártjuk köbméterre a papírt, értelme semmi, mindenki visszaismétli az előző időkben leadott anyagokat, és kétszáz közalkalmazottanként kell egy adminisztrátort alkalmazni azért, hogy ezeket a mondvacsinált és látszólag nagyon korszerű, de semmire sem jó rendszereket csináljuk. Ez a tervszerű előzetes-utólagos vezetői ellenőrzési rendszer, a minden egyes munkatársra megszabott és évenként értékelni hivatott teljesítmény-ellenőrzési rendszer. Mindenki tudja, hogy ez teljesen értelmetlen. Van, ahol meg lehet csinálni, van, ahol nem. Most az ilyen anomáliákat letudjuk ezzel, mert azt mondjuk, hogy a kormány felelőssége - és ez komoly feladatvállalás -, hogy az ágazati törvényekben az önkormányzatok nagysága és teljesítőképessége szempontjából tudjon majd differenciálni az adott feladatokban. Korábban ez nem volt benne a rendszerben, ami meghökkentő, mert ez annyira egyszeregy.

Elég, ha azt a vitát hozom ide, amire egyébként szoktak hivatkozni, hogy az önkormányzatok a mai szabály szerint mindenütt tarthatnak hivatalt. De azt mindenki tudja, hogy Magyarországon több száz olyan önkormányzat van, amelyek esetében ez teljességgel értelmetlen, mert Borsod megyében, Simán 12 állandó lakosra, akikből életvitelszerűen csak hárman laknak a faluban, nem szabad hivatalt tartani. Hozzáteszem egyébként, hogy tarthatnak és volt is hivatal, mert erre volt normatíva, már amikor a költségvetésben volt, akkor mindenki hivatalt szervezett. Magyarországon a száz fő alatti települések száma több mint kétszáz. Teljesen nyilvánvaló tehát, hogy itt valamilyen ésszerűsítést kell csinálni. Egyébként ez fontos. Amikor az egyeztetések voltak, végigültem azokat. Az érintettek sem azt vitatták, hogy értelmes-e, vagy sem, mert nem volt olyan önkormányzati vezető, aki verte volna az asztalt, hogy márpedig az ő falujában ötvenhatan laknak, és neki kell. Arról vitatkoztunk, hogy hol húzzuk meg a határt, s a 3000 és az 1000 között mindenféle szám elhangzott. Ezt a vitát egyébként a kormány önmagában nem tudja eldönteni, ezért nagyon helyesen azt mondta, hogy tesz egy induktív javaslatot, azt mondja, hogy 2000 fő, és kedves parlament, azért van az általános és a részletes vita, hogy ezt értékeljük ki. Vannak a szövetségek, az önkormányzati rendszer emberei egyébként figyelik ezt a vitát, és valahogy el fogjuk dönteni. Félreértés ne essék, nem lesz olyan szám, amit ne lehetne igazságtalannak beállítani, mert ha 1500-nál húzzuk meg a határt, akkor az 1499 fős falu alig kisebb, mint az 1501-es, mégis van egy határ közöttük. De az összes határral ez a probléma.

Azt gondolom, hogy ez ugyanaz a lépés, amit a rendszer ésszerűsítésében ez a javaslat számos helyen megtesz, aminél - még egyszer mondom - falurombolásról beszélni merő ostobaság. Mert ráadásul még az érintett vezetők sem ezt mondják. S ne felejtsék el, akik most falurombolásról beszélnek: mi azt mondjuk, hogy minden településnek, amely ma Magyarországon létezik, legyen önkormányzata, legyen polgármestere. Akik falurombolásról beszélnek, azoknak volt olyan javaslata, hogy ezt létszámhoz kössük, a polgármestert és a testületet is. Már csak azért, hogy ne legyen a memóriánk olyan rövid, hogy ne emlékezzünk arra, ki mit csinált ebben a rendszerben.

Összességében tehát ez a rendszer az ésszerűsítés irányában tesz nagyon fontos lépéseket anélkül, hogy az önkormányzatiság alapeszméjét és az önkormányzatok által megvalósított demokráciát, az önrendelkezés jogát korlátozná. Mert egyébként mindenütt elérhető, ésszerű keretek között szabályozva. De aki vitatja azt, hogy az ésszerű keretek egyáltalán léteznek, ott komoly probléma van, és ott inkább orvoshoz vagy gyógyszerészhez kell fordulni, mert ha az államigazgatásban nem vázoljuk fel az ésszerű kereteket, hanem azok létét vitatjuk, és ha valaki ezt egyáltalán megfogalmazza, akkor falurombolást, tanácsrendszert, diktatúrát meg súlyok és ellensúlyok rombolását kiáltja, az tényleg nem érti a demokrácia működését, mert a demokrácia nem azt jelenti, hogy semmilyen ésszerű rendszert nem lehet a jogok biztosítása mellett működtetni. Mi ezt vitatjuk.

A hatáskörök esetében egy fontos megjegyzést szeretnék tenni, ami egy kicsit talán didaktikai megjegyzésnek is felfogható. Értelemszerűen senki nem arra szerződött, hogy tévedhetetlen, sem a kormány, sem a képviselők, talán a szocialistákat leszámítva, mert nekik mindig ab start igazuk van, akkor is, ha szöges ellentétét állítják annak, mint amit egy nappal korábban mondtak. De most ezt a kivételt engedjük meg. Ezért azt gondolom, hogy egy önkormányzati törvényjavaslatnak, amely 3200 rendkívül tarka önkormányzati működést érint, értelemszerűen és szükségszerűen úgy kell a parlament elé kerülnie, hogy a kormány és a legnagyobb kormánypárt nyitott azokra a javaslatokra, amelyek a rendszerből érkeznek. Tudják, ez hol érhető tetten? Ugye van az a miniszterelnök, aki az önkormányzati rendszer kapcsán úgy tárgyal, hogy az első mondatával közli: nem vagyok hajlandó semmiben sem engedni. Emlékeznek rá, Bajnai Gordon, 120 milliárd elvétele, és ez kőbe van vésve. Mit szóltok hozzá? Értik ezt a hozzáállást! S egyébként minden vezérszónok azzal kezdte, hogy 120 milliárdot elveszünk, fogjátok be a szátokat, egyébként meg tárgyaljunk. Megjegyzem, ez még a szocialistáknál is kiverte a biztosítékot, mert ők is azt mondták - például Molnár Gyula, jól emlékszünk rá -, nem azt vitatják, hogy lehet-e csökkenteni az önkormányzatok költségvetését vagy támogatását, hanem azt a stílust, hogy így állunk hozzá az egyeztetéshez, hogy 120 milliárd kőbe vésve, és ez a tárgyalás.

Mi pedig a következőt mondjuk, kedves szocialisták: letettünk egy alapjavaslatot, a frakciószövetség és a kormány. Számos ponton nyilvánvalóan nem vagyunk tévedhetetlenek. A frakció biztos nem, de megjegyzem, a kormány sem, s ezt számos ponton biztosította. S hozzáteszem, a legnagyobb politikusi erények egyike, ha egy regnáló politikus képes belátni az érvek hatására, hogy nem feltétlenül van igaza, és képes az elvei feladása nélkül megváltoztatni a véleményét. Az egy másik probléma, ki hogyan interpretálja ezt, éppen ezért például a hatáskörök és a törvényjavaslat számos más eleme kapcsán én a Fidesz-frakció nevében ki merem jelenteni, hogy egy sor ügyben nyitottak vagyunk, várjuk a javaslatokat. A parlamenti működésnek az a rendje, hogy általános vitában megvitatjuk az érveket, utána visszamegyünk a bizottságba, és a végén próbálunk ésszerű kompromisszumokra jutni.

Meggyőződésem például, hogy a hatáskör esetében számos ponton változtatni kell. Megjegyzem, a kormányon belül is ez az álláspont. Mondok egy példát, mert a szocialistáknak ez is kedvenc vesszőparipája. A hajléktalanügyekkel foglalkozó kormánybiztos maga is azt mondja, hogy az önkormányzati alapfeladatok közé be kell tenni, hogy minden településnek feladata van a területén hajléktalanná váló állampolgárok ellátásával kapcsolatban. Érthető, hogy miért mondja: mert ma nincs ez. Egyedül a fővárosnak van ilyen feladata, és teljesen abszurd, hogy a főváros egy olyan feladatot lát el ebben a formában, hogy a területén hajléktalanná váló polgárért az ottani polgármesteri hivatal, önkormányzat nem tesz semmit, azt mondja, legfeljebb úgy tudunk támogatni, hogy veszek neked egy buszjegyet Pestre, azt' menj oda. Ezt nem jó így csinálni. Ilyen értelemben maga a kormánybiztos is azt mondta, a vitában majd fontoljuk meg, hogy ezt tegyük vissza. Szerintem ez jó javaslat, meg kell fontolni, hogy tegyük vissza. Minden településnek felelőssége van az állampolgáraival kapcsolatban, ha valaki ott válik hajléktalanná, nem teheti meg, hogy exportálja a problémát máshova.

(10.30)

Nem biztos, hogy meg tudja oldani, de felelőssége legyen. Ugyanilyen kérdés a víz, a csatorna és a hulladékgazdálkodás ügye. Szerintem a mostani javaslatban ez nem szerepel, megfontolás tárgyát képezi és jó javaslat, hogy adott esetben tegyük vissza. Tehát nyitottak vagyunk, nem arról van szó, hogy tudjuk a tutit, azt csak az tudja, aki Marxon és Engelsen nőtt fel, és ami Marxban és Engelsben nem szerepelt, az nem létezik a világban. Mrožek Zsiráf nevű novellája óta tudjuk, ez a logika így működött a régi világban. Sajnálom, hogy nem minden vonatkozásban tudták ezt a kedves képviselőtársak maguk mögött hagyni, de ez azért fontos, mert komolyan gondoljuk az egyeztetés menetét. Igen, ez egy jó javaslat, számos ponton biztosan lehet javítani. Az, hogy nem faluromboló, tuti biztos; az, hogy nagyon fontos stratégiai irányokat jelöl ki, ami a rendszer szempontjából előremutató, egészen biztos; az, hogy egyébként nem a törvény tárgyát képező szabályozási kérdésekben is rögzíti az önkormányzatiság alapinstrumentumait, az is világos. Egyébként aki nem ezt mondja, az nyilvánvalóan az igazság nem minden részletét bontja ki, ha még emlékeznek erre a felejthetetlen bonmot-ra.

Például számtalan alkalommal elmondtuk, és most az oktatási törvény beterjesztésénél is le van írva, hogy úgy gondoljuk, ha minimális igény van rá, akkor minden önkormányzat területén lehet óvoda és általános iskola alsó tagozata. Hogyan lehet ezek után azt mondani - itt hallottam, azt hittem, rosszul működik a hangosítás -, hogy az önkormányzatok ez alapján a javaslat alapján az összes intézményüket elveszítik? Először is nem ez alapján veszítik el, ha elveszítik, mert most körülbelül 1200 önkormányzatnál semmilyen intézmény nincs, köszönhetően egyébként az önkormányzati adottságoknak. Ezek számára mondjuk azt mi, hogy kérem, hogy ha - a számot most nyilván lehet vitatni, mert ez megint a feltételek rögzítésének a kérdése, az ország és a helyi település erőforrásainak ismeretében - 8, 16 család kéri, akkor kelljen fenntartani az önkormányzatnál intézményt, minimum óvodát és alsó tagozatot. Ha most valaki ezek után Ceauşescura emlékezik, akkor olvassa újra a történelemkönyveket, vagy valamit rosszul gondolt az életben, mert ez teljesen másról szól. Az önkormányzati feladatokat meghatározó ágazati törvények teljesen másról, gyökeresen másról szólnak.

Tisztelt Ház! Egyébként természetesen - én 1990 óta vagyok parlamenti képviselő - egyáltalán nem vagyok meglepve, mert itt hallgattam a majdhogynem zokogó belügyminisztert Szita Károly interpellációja kapcsán 2006-ban, hogy márpedig a Medgyessy-kormány által foganatosított bérintézkedések, a közalkalmazotti béremelés teljes fedezetét kifizeti az önkormányzatoknak a kormány 2006-ban és az év hátralévő részében és 2007-ben is. És nem szakadt le a mennyezet Lamperth Mónikára, amikor 2007-ben a költségvetési vitában olyan tervezetet védelmezett, amelyben 250 milliárd forint, egészen pontosan 125 milliárd forint a közvetlen költségekre, de ennek a járulékai nem voltak benne, és azt mondta a pénzügyminiszter, gazdálkodják ki. Hiába mondtuk, hogy ne bolondozzanak már, ezt mondták: több pénzt az embereknek, több pénzt az önkormányzatoknak. Nem baj, együtt tudunk velük élni, és miután őszinte demokraták vagyunk, én személyesen örülök annak, Lamperth Mónika képviselőtársam, hogy mind a mai napig, legalább alkalmam van mindig felidézni ezeket a kedves részleteket (Derültség a kormánypártok soraiban. - Zaj az MSZP soraiban.) az elmúlt időszak történetéből.

Ezzel együtt úgy gondolom, jó önkormányzati törvényt tudunk alkotni. Az indulási alap feltétlenül jó, számos részletben nyitottak vagyunk, várjuk a módosító indítványokat, még a szocialistáktól is várjuk a jó módosító indítványokat, mert ez is belefér a demokratikus meggyőződésünkbe; abban a hitben, amit gondolunk a fékekről és ellensúlyokról, az önkormányzatiságról, a szubszidiaritásról és arról, hogy minden közösséget megillet az önkormányzás és a saját ügyei intézésének a joga.

Tisztelt Ház! Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu