SZEKÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt 20-21 év egyik legjelentősebb törvényalkotási folyamatába fogunk, amikor az önkormányzati törvényt kívánjuk módosítani. Bár az elmúlt 20 év alatt az önkormányzati rendszer nagyon sok változáson ment át, nagyon sok kritika érte, jelentősen átrendeződtek, elsősorban bővültek az önkormányzatok által ellátandó feladatok, ennek következtében gazdaságilag, anyagilag jó néhány önkormányzat eladósodott, nehéz helyzetbe került, elsősorban a 2003-2010 között regnáló szocialista kormányok önkormányzatokat sújtó elvonásai miatt. Mégis az a véleményem, hogy minden nyűgével, bajával a rendszerváltás kevés sikertörténeteinek egyike az önkormányzatiság, az önkormányzati rendszer létrehozása, működése.

Természetesen két évtized után indokolt az önkormányzati rendszer újraszabályozása, már csak azért is, mert több, az önkormányzatok által ellátott feladat jelentős változtatásra, reformra szorul, lásd oktatás, egészségügy, államigazgatás. Azt gondolom, hogy az, akinek csak egy kis rálátása is van az önkormányzati rendszerre, ha őszinte, bevallja, hogy változtatni kell rajta. Úgy vélem, jó az az irány, amit a törvénytervezet kijelöl, és nekünk itt az a dolgunk, hogy ha tudunk, további jobbítást, javítást célzó javaslatokat tegyünk. Erre teszek a továbbiakban kísérletet.

Úgy vélem, úgy kell az önkormányzatok által ellátott feladatokat átrendezni, átstrukturálni, hogy az önkormányzatok továbbra is elláthassák a helyi közösségek számára fontos feladatokat, működtethessék a helyi demokráciát, illetve azon feladatokra, amelyek fontosak a helyi közösségnek, de az ellátásuk más, elsősorban állami működtetésben hatékonyabban elvégezhető, azokra is legyen rálátásuk, és legyen érdemi véleményalkotási joguk.

Sok múlik a megvalósítás módján, a végrehajtáson, melyet nem a sarkalatos törvényben szabályozunk, de azért ugyanolyan fontos. Ezért kívánjuk a közszolgáltatások átszervezését úgy előterjeszteni, hogy például a tűzoltóság, kórház, általános iskola, középiskola vezetése rendszeresen legyen köteles tevékenységéről beszámolni a helyi közösség képviseletét ellátó képviselő-testületeknek, hasonlóan a rendőrségnél eddig követett gyakorlathoz, és például amennyiben egy-egy intézmény beszámolóját az adott testület egymás után többször nem fogadja el, annak lehessen, legyen következménye az intézmény vezetésére, működésére vonatkozóan. Úgy vélem, ez indokolt lehet a helyi társadalmi, civil kontroll fenntartása, megerősítése érdekében, és sokkal fontosabb, mint az, hogy ki nevezi ki egy-egy intézmény vezetőjét.

Mint az imént említettem, fontosnak tartom, hogy a helyi önkormányzatok részt tudjanak vállalni a közszolgáltatások szervezésében, megvalósításában. Sajnos, ezek közül néhány már kikerült a települések látóköréből, lásd villamosenergia-ellátás, gázszolgáltatás, telekommunikációs szolgáltatások nagy része, sőt a '90-es évek közepén ezeket privatizálták, és fontos közellátások külföldi, állami tulajdonú cégek kezébe kerültek. Azt gondolom, hogy ennek következményeit a fogyasztók és a magyar állam is már többször megsínylették.

Nem lenne szerencsés, ha ugyanez bekövetkezhetne a még többségében hazai kézben lévő víz- és szennyvízszolgáltatás, valamint a hulladékkezelés területén. Az világos, hogy ezen szolgáltatások is hatékonyan csak megfelelő méretnagyság mellett végezhetők, de nagyon fontos, hogy ez a méret egyrészt ne legyen túl kicsi, de túl nagy sem. Megtapasztalhattuk, hogy a túl nagy szolgáltató rendszerek nem fogyasztóbarátok, személytelenek, lassúak, drágák, monopolhelyzetükből adódóan is. A létszükségleti cikknek számító ivóvíz-szolgáltatásnál vagy a mindennapi életünk komfortérzetét jelentősen befolyásoló hulladékkezelésnél ez nem engedhető meg. Nem beszélve arról, hogy túl nagy rendszerek létrehozása esetén a nagy piac már igen vonzó lehet akár külföldi befektetők, privatizátorok számára is, és egy nem remélt és nem várt politikai fordulat esetén még az is bekövetkezhet, hogy az egyik legfőbb nemzeti vagyon, az ivóvízkincs hasznosítása kikerül hazai hatáskörből, és akár idegen érdekeket, célokat is szolgálhat.

Ezért célszerűnek látom, ha a még hazai tulajdonban és többségében önkormányzati kezelésben maradt közszolgáltatások átszervezését úgy valósítjuk meg, hogy azok méretükben, feladatellátásukban a megyék és azon belül a leendő járások méretéhez igazodjanak, elsősorban arra legyenek képesek, alkalmasak, jogosultak, valamint indokoltnak tartom, hogy az önkormányzati törvényben a víz-, szennyvízszolgáltatás, hulladékkezelés területén az önkormányzatok ellátási felelősségét, feladatát markánsan jelenítsük meg.

Fontos a testületek és a polgármester együttműködése, a választott népképviseleti szervek zavartalan munkája is. Úgy vélem, az új önkormányzati törvény megalkotásánál mindenképpen figyelembe veendő, hogy az elmúlt 20 évben nemcsak a gazdasági, politikai körülmények változtak meg, hanem a társadalmi viszonyok is. Ezért bizony fel kell készülnünk arra is, hogy milyen eszközzel lehet biztosítani az önkormányzati testületek zavartalan működését, milyen eszközöket lehet és kell alkalmazni annak érdekében, hogy deviáns, felforgató emberek, csoportok ne lehetetlenítsék el az önkormányzatok működését.

Amikor nemrég az LMP-s vezérszónokok hozzászólását hallottam, amely szerint inkább fellazítani szeretnék a testületek működési rendjét biztosítani hivatott szabályokat, arra gondoltam, hogy bizonyára azért tesznek ilyen javaslatot, mert kevés gyakorló és tapasztalt polgármesterük van.

Szükségesnek látom a polgármesteri funkció megerősítését is, amely az előttünk lévő törvénytervezetben több helyen tapasztalható, de úgy vélem, néhány finomítás, korrekció még tehető. Ilyen például, hogy a polgármester a tervek szerint az önkormányzati rendeletben meghatározott értékhatárig, de legfeljebb az önként vállalt feladatok ellátására fordítható összes forrás 10 százalékáig dönt a forrásfelhasználásról.

Úgy vélem, ez a kitétel, hogy legfeljebb az önként vállalt feladatok 10 százalékáig dönthet a forrás felhasználásáról, gazdálkodhat a polgármester, sok esetben minimálisra csökkentheti a polgármesterek mozgásterét, főleg kistelepüléseknél, ahol alig-alig akad önként vállalt feladat. Ezért szerintem helyesebb az lenne, ha az önkormányzat beszámolási kötelezettség mellett rendeletében határozná meg a polgármesterek mozgásterét, már csak azért is, mert a legnagyobb településeknél viszont a jelenlegi tervezetben szereplő megoldás több száz milliós vagy akár többmilliárdos mozgásteret is megengedhetne, hogyha a képviselő-testület rendeletében is ehhez hozzájárul.

Célszerűnek tartom azt is megfontolni, hogy jó-e, ha a képviselő-testület minden év február 28-áig meghatározza a polgármester szabadságának ütemezését. Ellenzéki többségű képviselő-testület ellehetetlenítheti a polgármester szabadságának normális, optimális időszakban való igénybevételét, szélsőséges esetben olyankor is szabadságra küldheti, amikor fontos döntések meghozatalára kerülne sor. Az önkormányzat működése során számtalan olyan, nem várt esemény következhet be, amely a település érdekében a polgármester szabadságának elhalasztását, módosítását igényli. Megjegyzem, hogy a több mint 13 évi polgármesterségem alatt soha nem volt lehetőségem 39 munkanap szabadságot igénybe venni, igaz, eddig nem is kellett ellenzéki többségű testülettel dolgoznom.

Bizonyára emlékeznek arra a mára szinte klasszikussá vált szocialista mondásra, hogy "nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani". Ezt a jelszót lázas látszatkeltés követte, nem sok eredménnyel. Emlékezzünk a sok-sok korrupciós botrányra, Hagyó-, Hunvald-, BKV-ügyekre s a többi. Szerintem ennek a látszatkeltésnek a jegyében az elmúlt években az állam, mintegy harakirit követve el magán, az állami és önkormányzati vállalatok vezető testületeiből következetesen távolította el a saját képviselőit, politikusait. Nem tudom, jó-e ez így, hogy a tulajdonos állam vagy önkormányzat képviselője a gazdasági társaságainál a tulajdonosi érdekeket akár felügyelőbizottsági vagy igazgatósági tagként ne érvényesíthesse.

Ha megnézzük a vállalkozói gazdasági szférát, akkor ott az ellenkező megoldásokat láthatjuk, hiszen a tulajdonosok éppen a vezető testületekben határozzák meg a menedzsmentek felé elvárásaikat és kérik számon az eredményeket, ellenőrzik a működtetést.

(14.20)

Érdekes volt hallgatni az elmúlt hónapok, sőt mintegy másfél év során azokat a hangokat is itt a parlamentben, amelyek a polgármesterek feladatvállalásával foglalkoztak, azt kritizálták. Novák Előd képviselő úr szinte már mániákusan álláshalmozóknak, a parlamenti képviselet ellátására alkalmatlannak minősíti a polgármestereket. Először azt hittem, hogy csak ő is felült a mai divatnak, miszerint trendi szidni a polgármestereket, de aztán egy idő után, rövid idő után nyilvánvalóvá vált számomra, hogy le szeretné, le szeretnék vadászni a Fidesz polgármestereit, hiszen azok a helyi társadalom elismert emberei, jelentős politikai potenciált képviselnek, míg jobbikos képviselőtársunkat frusztrálhatja, hogy nekik csak mutatóban akad egy-két ilyen emberük.

Kérdezem én, hogy mivel nagyobb a legitimitása a parlamentben egy olyan képviselőnek, aki ügyvédi irodát működtet, orvosi praxist tart fenn vagy bármely más vállalkozás vezetője vagy csak alkalmazottja, képviselője. Akkor, amikor mi, polgármesterek itt a parlamentben részt veszünk egy-egy döntés előkészítésében vagy meghozatalában, és ebben a munkában felhasználjuk tapasztalatainkat, és netán képviseljük a településeink érdekét is, akkor a köz érdekében járunk el, a közösséget képviseljük, nem úgy, mint például az a vállalkozásban érdekelt magánszemély képviselő, aki mindezt akár egyéni érdekből is teheti.

Lehet a fentiekből azt a következtetést levonni, hogy csak főállású, semmi mással nem foglalkozó képviselő legyen a parlamentben, így biztosítandó az objektivitás és a függetlenség. Ezzel a megoldással szemben csak az az aggályom, hogy az ilyen képviselők előbb-utóbb már magától a társadalomtól is függetlenné válhatnak, hiszen nincs közvetlen kötődésük a társadalmi közösségekhez, önkormányzatokhoz, gazdasági szervezetekhez, ilyenformán jóval kevésbé működhet a törvényhozáson a társadalmi kontroll.

Az sem biztos, hogy tapasztalat és gyakorlat nélküli emberekre kell bízni a törvényalkotást és képzetlen emberekre a helyi rendeletalkotást. Véleményem szerint az a helyes, ha igyekszünk a társadalom minden rétegének képviseletéről gondoskodni, és főleg a kistelepüléseknél nem zárjuk ki a helyi értelmiséget a döntéshozatali folyamatokból.

Ezen utóbbi felvetéseimet gondolatébresztőnek is szánom, amelyek megfontolását javaslom, amikor akár az önkormányzati testületek vagy a parlamenti képviselők összeférhetetlenségéről beszélünk, döntünk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu