IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A mai napirenddel kapcsolatban sokan elmondták már a véleményüket, és sok olyan jelentős dolgot említettek, amit ebben az összefüggésben ezen a kései órán én nem említenék meg, de egy momentumon keresztül még szeretném bebizonyítani, hogy ez az MSZP bizony az MSZMP következménye.

A vasfüggönyről kevés szó esett itt ma este. A vasfüggöny nekünk ott, határ mellett élőknek nagyon megkeserítette az életünket. Az, hogy Sopron egy zárt város volt éveken keresztül, azt a nagyszüleink, szüleink tudják, hogy milyen nehéz volt ott élni, de amikor kinyitották, akkor utána is az élettér jelentősen lecsökkent. Az már csak egy kis momentum, hogyan és miképpen lehetett hazautazni.

Villanásszerűen a vasfüggöny története. Churchill 1946-ban mondja azt, hogy Stettintől Triesztig leereszkedik a vasfüggöny. 1949-ben kezdik kiépíteni Magyarországon körülbelül ezer kilométer hosszan. Amiért én ezt fontosnak gondolom, az már így nagy történelmi ugrásokkal, az egyéni sérelmek, tragédiák felemlegetése nélkül, de megemlítésével, az 1989. 1989 májusában kezdik el bontani, amikor is a határőrök gyorsan végeznek a munkával, olyannyira, hogy június végére kap észbe a kormány, hogy valamit csinálni kellene, valamilyen sajtóeseményt kellene szervezni. Június 27-én Horn Gyula és Alois Mock egy sajtótájékoztató keretében az utolsó darabok egyikét átvágja, hogy itt milyen jelentős munka történik. Mindez még elférne a korabeli tárházban, de 1989. augusztus 19-én, a páneurópai pikniken az ide érkező NDK-sok áttörik a határt, és átmennek. Ekkor egy olyan időszak indul meg a magyar történelemben, amikor mi, magyarok hozzájárulunk a világtörténelem alakításához. Az külön büszkeség, hogy ez szűkebb pátriámban, Sopronban történik meg.

(1.10)

1989. szeptember 11-én nyitjuk ki a határokat. Miért mesélem el mindezt? Egyrészről a vasfüggönyt nem szeretném, ha nem említenénk meg ennek a napirendnek a kapcsán, másrészről azért, mert Horn Gyula kulcsfigura ebben a történetben. Horn Gyulát ez alapján emelik egy pajzsra, és viszik körbe mindenhol, holott Oplatka András könyve, "Egy döntés története" két évvel ezelőtt jelent meg, tökéletesen bebizonyítja, hogy a kormányban Horn Gyula volt az, aki ellenezte a határnyitást, aki ellenezte a németek kiengedését.

Azért ment oda ő, mert a kormányfők azt gondolták, hogy politikailag túl erős üzenet lenne június 27-én, és így maradt rajta tulajdonképpen ez az egyeztetés. Horn Gyula a kilencvenes éveket úgy utazta végig és úgy járta be a világot, hogy ő a nagy hős - pedig nem ő volt a nagy hős, pont ellenkezőleg volt ez a történet.

1999-ben a 10 éves évfordulón már egy konferenciát szervezett az a Páneurópai Piknik Alapítvány, amelynek én is tagja vagyok. 2003-2004-ben ennek ellenére a páneurópai piknik színhelyére került egy kőtömb, amelyik azt hazudja, hogy ott történt a határáttörés és a sajtótájékoztató, pedig ez nem igaz. A modern kori harmadik évezredben is lazán és könnyedén hamisították meg a történetet az MSZP-sek.

Ami a mai napokat érinti, az gyakorlatilag Horn Gyula élettörténetével... - ő most már nincs itt jó ideje, vagy nem volt itt a parlamentben az utolsó években, de mégis helyére kell tennünk ezt az újkori történelmet is. Ez az MSZP bizony még a régi párt.

Ha csak a kis sérelmeket próbálom megemlíteni a nagyokon kívül, az ellopott ünnepeket, az ellopott hagyományainkat, az visszaköszön a mostani MSZP-ben, hiszen hogyan viszonyultak a kilencvenes években a nemzeti kérdésekhez, például, hogy magyar zászlót hova, meg hogyan érdemes kitenni? Milyen gyarló embernek minősítették azt, aki kitett egy piros-fehér-zöld zászlót a saját házára.

Aztán 2004. december 5-e meg ékes bizonyítéka mindennek. A vallásos emberek megvetése a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években: hány kisdiák állhatott biológia-, fizika- és egyéb szertárakban raporton, azért, mert elment a hittanórára. De ez a vallásellenesség megmaradt, hiszen látjuk, hogy hogyan állnak az egyházakhoz a jelen helyzetben is. És az egymás elleni kijátszás, amikor az emberek a társadalmat megmérgezték, besúgók voltak mindenhol, ember embernek farkasa lett. A társadalmat végleg leépítették. Azt mondják, hogy a XX. században két komoly tragédia történt: 1920-ban a Trianonnal Magyarország testét darabolták fel, a kommunizmus pedig a lelkünket vitte.

És ami a mai napra visszaköszön, az az, hogy ezt az elveszett lelket szenvedjük most is. A Fidesz nagy lendülettel látott neki a kormányzásnak. Nagy lendülettel próbálja elvégezni mindazt, ami az elmúlt 64 évben elmaradt.

Az 1947-es elhazudott, ellopott választásoktól kezdődően Magyarország rossz útra tért. Ezt a 64 évet kell behozni, és ez bizony másfél év alatt meglehetősen nehéz. Nagyon sok a munka, ezt érezzük mindannyian itt a törvénykezésben. Nem lehet ezt azonnal elvégezni, de dolgozunk. Ez a törvény is ennek a munkának az eredménye.

És lehet, hogy vannak hiányosságai, de inkább az előnyeit nézzük, hogy végre megtanít bennünket leszámolni; lehetőséget teremt leszámolni mindazzal, ami itt kísért.

Egy dolgot még szeretnék megemlíteni önöknek: az 1990-es rendszerváltás nem azért volt, mert az akkori MSZMP annyira hitt a demokráciában. Nem azért volt, mert az MSZMP KB tagjai, akik addig Moszkvába rohangáltak, olyan elkötelezett demokraták lettek volna. Felélte ez az ország a tartalékait, ismerjük az 1982-83-as gazdasági-pénzügyi krízist, amikor rájöttek, hogy nincs más út, mint előremenekülni. És ennek az előremenekülésnek az árát fizetjük a mai napig. Ez az ország azt a szenvedést akkor megúszta, de helyette hosszú ideje szenved, 21 éve szenved. Ez a rendszerváltás szenvedése. A Fidesz ezt próbálja helyretenni, ezt próbálja rendezni, és bizony ez a feladat nem könnyű, és nem megy egyszerre. Önök is látják, hogy milyen hihetetlen átalakításba kezdtünk bele.

Azt gondolom, hogy ez a törvény alkalmat teremt. Alkalmat teremt arra, hogy a múlttal szembenézzünk, de ezt az alkalmat megadja az MSZP-nek is. Az MSZP-nél most eldőlhet, hogy valóban szembe akarnak állni a múltjukkal, és leszámolnak vele, vagy nem tudnak leszámolni továbbra sem. És akkor a korábbi hozzászólókhoz kell csatlakoznom: akkor bizony a magyarországi baloldalnak meg kell újulnia, és ez a megújulás csak az MSZP nélkül lehetséges, mert ezzel az MSZP-vel ilyen módon semmiképpen sem. Ez a törvény ezeket a gondolatokat fekteti le. Ha az MSZP maga nem bír leszámolni a múltjával, akkor ez a társadalom teszi meg.

És itt korábban az egyik MSZP-s hozzászóló azt mondta, hogy nem itt, a teremben kellene kezdődnie ennek, hanem ebben a teremben kellene véget érnie ennek a folyamatnak. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! 1990-től 21 éven keresztül bolyongott, kóborolt ebben a társadalomban ez a kérdés, és itt ér véget, ebben a törvényben. A folyamat tehát így zajlik le. Ezért fontos az, hogy elfogadjuk ezt a törvényt.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu