BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a vita vége felé pár gondolatban megpróbáljak a legfontosabb kérdésekre koncentrálva visszatérni.

Egyetértek mindazokkal a hozzászólókkal, akik azt feszegették, hogy a kulcs a növekedés. Abban a helyzetben van az ország, hogy ezt az államadósságot csak meghaladni lehet, minden olyan pénzügyi eszköz, amely a csökkentésre rendelkezésre állt, az kimerült. Az utolsó ilyen eszköz - ahogy korábban már szó volt róla - a magán-nyugdíjpénztári vagyon felhasználása volt. Még egyszer ekkora nagyságrendben olyan bevétele a kormánynak nem áll rendelkezésre, amellyel az államadósság mértéke csökkenthető lenne. Elméletileg persze privatizációs bevételek is szóba jöhetnének, de egyrészt az állami vagyonból ma már olyan eladható vagyontárgyak nem állnak rendelkezésre, amely ezt a problémát érdemben orvosolhatná, másrészt a kormány pont az ellenkezőjét csinálja, hiszen különböző cégekbe bevásárolva magát nemhogy csökkentette volna, hanem növelte az állami tulajdont. Önmagában ez persze nem lenne baj, kérdés, hogy egy olyan időszakban, amikor pénzszűkében vagyunk, akkor erre százmilliárdokat kell-e költeni.

Ha tehát az a helyzet, hogy nincsenek olyan bevételi források, amellyel az államadósság mértéke nominálisan csökkenthető lenne, akkor már csak az a kérdés, hogy van-e magyar gazdaságban olyan növekedési potenciál, amely révén - Horváth János professzor úr is említette - kinőjük az államadósságot, és ezzel érjük el, hogy a GDP-hez viszonyított aránya kezelhető, elfogadható mértéken marad. A Magyar Szocialista Párt támogatna egy ilyen növekedésbarát gazdaságpolitikát. De, kérem, figyeljenek oda a kritikákra!

(20.50)

Próbáljanak egy picit a kommunikáció mögé nézni, félretenni brosúrákat! Megnézni érdemben, hogy a növekedési elképzelésekből egyrészt mi valósult meg, másrészt jövőre milyen növekedési kilátásokat jósolnak a szakemberek, az Európai Bizottság jelentései, a hitelminősítő szervezetek prognózisai.

Sajnos azt kell mondanom önöknek, hogy rosszak a növekedési kilátások. A legjobb esetben is nulla százalék körüli gazdasági növekedés várható jövőre, de nagyon sok elemző van azon a véleményen - és egyre több, ez riasztó -, akik azt mondják, hogy csökkenés lesz a gazdaságban. Ebből következően a pénzügyi stabilitás romlani fog, ha csak az államadósság mutatóját nézzük, hiszen az előbbi gondolatmenetből és a valóságból nem következik más, mint hogy az államadósság aránya nem csökkenni fog, hanem nőni.

Ezt önmagában szavakkal, kormányszóvivői tájékoztatókkal, törvényjavaslatokkal, amelyek mögött nincs gazdaságpolitikai tett, nem lehet megakadályozni. Ezért önöket arra szeretném bátorítani, hogy ne csak a papírra írják le akár kétharmados törvényben is az óhajaikat, hanem párosuljon hozzá olyan gazdaságpolitika, amely ezeket a törvényeket megtölti tartalommal. Ehhez radikálisan változtatni kell azokon a módszereken, amiket eddig alkalmaztak. Rossz úton járnak; ezekkel a gazdaságpolitikai intézkedésekkel nem a növekedést, hanem a recessziót segítik elő.

Végül: a pénzügyi stabilitást nagymértékben befolyásolja az árfolyam. Önök másfél évvel ezelőtt - teljesen szükségtelenül - szavakban meghirdettek egy gazdasági szabadságharcot. Ebben a csatában, amibe önök indultak és belevezették az országot - akár akarta, akár nem -, önöknek lényegében egyetlen fegyverük volt: a kommunikáció. Nagyon elmérték az erőket, mert azok, akiknek szavakban kokit és sallert osztottak ki, hogy a miniszterelnök urat idézzem, azoknak sokkal több fegyverük volt: az árfolyam és a tőkepiacok.

Márpedig az árfolyamokon és a tőkepiacokon keresztül másfél éve azt üzenik a magyar kormánynak, hogy ebből a gazdaságpolitikából elég volt. De ha csak a magyar kormánynak üzennék ezt! Az a baj, hogy azok az árfolyammozgások és azok a tőkepiaci műveletek, amelyekkel üzennek a piaci szereplők a kormánynak, annak kárvallottjai a magyar állampolgárok. Hagyják abba ezt a szavakban, fegyverek nélkül vívott háborút, mert esélytelenek! Hagyják abba, amíg nem késő, amíg nem megy rá az ország!

Köszönöm szépen a figyelmüket.

Forrás: parlament.hu