ROZGONYI ERNŐ, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Elnök úr, köszönöm a szót. Az első kérdés talán az, hogy szükség van-e erre a törvényre, amit benyújtói úgy neveztek el, hogy Magyarország pénzügyi stabilitásáról. Vajon szükség van-e erre? És ha igen, akkor vajon ebben a formában és ezzel a tartalommal van-e rá szükség?

Azt kell mondanom, maga a cím tulajdonképpen vitatható, hiszen ez a törvény nem az ország pénzügyi stabilitásáról szól, ez szól az állami adósságról, annak a fogalmi meghatározásáról, szól az adósság kezeléséről, szól az Államadósság Kezelő Központ működéséről, szól a Költségvetési Tanácsról, annak a feladatairól, és szól valamilyen furcsa módon ebbe beleillesztve a nyugdíjakról. Meg kell mondanom, hogy persze, az államadósság és annak a törlesztése, annak a terhe természetesen befolyásolja egy ország pénzügyi stabilitását, de egy ország pénzügyi stabilitása nemcsak azon áll vagy bukik, hogy mennyi az adóssága, nemcsak azon áll vagy bukik, hogy a fiskális politikában mit tehet és mit nem tehet, hanem legalább úgy függ attól is, hogy például a monetáris politika ebben segít vagy nem segít, szemben áll a fiskális politikával, vagy támogatja azt, azután milyenek az általános hitelezési viszonyok egy országban, van-e olyan bankrendszer, amelyik állami akaratot közvetíteni tud. Természetesen a pénzügyi stabilitás azon is múlik, hogy milyen annak az országnak a gazdasága, mennyi társadalmi tiszta jövedelmet állít elő, abból mennyit tud az állam elvonni és újraelosztani. Tehát tulajdonképpen ez a törvénytervezet messze nem arról szól, ami a címében van. Ezzel kellene ezt kezdenem.

Ugyanakkor azt is el kell mondanom, hogy igen, ennek ellenére szükség van arra tartalmilag, amiről ez a törvény részben rendelkezik, arra feltétlenül szükség van. Én például személyesen jónak tartom és szükségesnek tartom azt, különösen az első fejezetet tartom annak, amelyik fogalmakat határoz meg precízen, számbavételi módszereket állapít meg, és ezeket keményen szabályozza, keményen szorítja be egy feltételrendszerbe. Én ezzel például egyetértek, és azt kell mondanom, hogy az ebben a fejezetben leírtak tulajdonképpen már arra utalnak, hogy a jogszabály készítésében azért profi, hozzáértő szakemberek is részt vettek. Tehát ezeket a meghatározásokat én helyesnek tartom és jónak tartom.

Ugyanakkor azonban itt is van egy olyan probléma, és ez azután tulajdonképpen végigvonul az egészen, és elnézést kérek, mert itt valószínűleg ismétlem magam, hiszen ezt máskor már elmondtam, hogy ugye, továbbra is arról van szó, már ebben az első fejezetben is, hogy mindent a GDP-n keresztül, a GDP hányadán keresztül ítélünk meg.

Kérem szépen, igen, ha pénzügyi stabilitást akarunk egy országban, akkor mondjuk, összhangban egyébként azzal, amit maga az anyag is a 25. és a 36. §-okban leír, akkor feltételezem azt, hogy minden profitorientált szervezet, amelyik működik az országban, vagy azonos feltételekkel vagy közel azonos feltételekkel részt vesz a társadalmi közös feladatok finanszírozásának a fedezetére befizetett pénzekkel az állam működésében.

No, itt most az alapvető probléma az, amikor a GDP-ről beszélünk, és a GDP hányadában határozunk meg mindent, hogy a GDP-ben benne van azoknak a multinacionális cégeknek is a teljesítménye, amelyek jelenleg éppen a teljes adómentességüket élvezik, vagy azoknak a cégeknek a teljesítménye is, amelyek nemhogy adókedvezményt kapnak, hanem netalántán, akiknek fizettünk azért, hogy idejöjjenek, és elkezdjenek valamit csinálni, akiknek - hogyan mondjam - azért, hogy idejöjjenek, a fizetésen felül megcsináljuk az infrastruktúrájukat a többi adófizető pénzéből. Na, ez most hihetetlen zavart okoz, mert az egyik oldalon azt nézem, mennyi az adósságom, utána azt nézem, hogy a teljes GDP-re nézve az hány százalék. Kérem szépen, ha csak annak a százalékát vennénk figyelembe, amelyik az egyetemes és általános feltételek mellett valóban befizeti az adóját ennek az országnak, akkor kiderülne az, hogy ez az adósságmutató már messze 100 százalék fölött van. Ezt higgyék el nekem, ezt végigszámoltam, ez így néz ki!

Tehát - hogyan mondjam - ha ebben az országban stabilitást akarnak, akkor bizony nagyon helyesen azt kell csinálni, ami a 25. és a 36. §-okban le van írva, csak az nincs leírva benne, hogy ez nemcsak a magyar tulajdonú cégekre és vállalkozókra vonatkozik, hanem mindenkire vonatkoznia kell, aki ebben az országban profitorientált tevékenységet folytat. Ezt tessék elhinni nekem! Az egy ugyanolyan hiba, hogy nem ezzel foglalkoznak, mint az egykulcsos adó. Ezek hibák, ezek egész egyszerűen hibák, amit be kellene ismerni.

Nem elég egyszer megcsapolni, kérem szépen, a bankokat meg néhány multicéget, ez nem elég! Ezek pótcselekvések! Honosítani kell ezeket a cégeket, eleve új szerződést már csak úgy lehet kötni, amiben ez benne van, hogy honosításra kerülnek, ami alatt én azt értem, hogy egy-két-három-négy éven belül ugyanolyan adóalanyokká válnak, mint bármelyik másik magyar vállalkozó, sőt mi több, bizonyos mértékben és bizonyos részletekben vissza is kellene fizetniük azt, amit a magyar állam infrastruktúra-építésben, teleknyújtásban és egyéb dolgokban ingyenesen adott nekik.

Kérem szépen, nem lehet lemondani ezekről a jövedelmekről, mert nincs az a gyarmati gazdaság - mert most már a miénk az -, amelyik képes kitermelni azt, amit ki tudna termelni, ha az egész gazdaság fizetne adót, és az egész gazdaságon keletkező társadalmi tiszta jövedelmet nem kivinnék ebből az országból, hanem legalább az a része, ami adón keresztül befolyik, itt maradna és itt hasznosulna az országban. Tehát ha önök a pénzügyi stabilitásról akarnak valamilyen törvényt kiadni, akkor például ezt a honosítási törvényt - jobb híján nevezem így, honosítási törvénynek - kellene például kidolgozniuk.

Higgyék el, ebben semmi különös nincs, mert nem hiszem, egész egyszerűen nem hiszem el, hogy Németországban, Franciaországban, Hollandiában, Dániában úgy dolgoznak a külföldi multinacionális cégek, hogy nem fizetnek adót. Egész egyszerűen nem hiszem ezt el! Ez nem is hit kérdése, tudom, hogy ez nem így van. Külön meg kellene csapolni természetesen, és erre is van egyébként példa, ez sem egy újdonság, azt a jövedelmet, amire itt az extraprofitjuk révén szert tesznek, ami után nem fizetnek adót, és utána olyan valutában viszik ki az országból, csak hogy rontsák az ország pénzügyi mérlegét, amilyenben akarják. Ez is egy abszurdum, kérem szépen! Mire föl? Azért, mert a forint konvertibilis? Persze, kiviheti, de ha kiviszi, és nem itt használja fel újabb befektetésekre, akkor a kivitt rész után külön adót is meg kell állapítani.

Azt büntetem, ha egy magyar vállalkozó kiviszi a pénzét, és befekteti egy off-shore cégen keresztül valahová? Azt büntetem? Azt nem büntetem, aki legálisan, a mai jogszabályok szerint legálisan átváltja olyan valutára, amilyenre akarja? Hozzáteszem, emögött az van, hogy becsapja a beszállítókat, becsapja a vállalkozókat, becsapja azokat, akiknek itt értékesíti a dolgait, és éhbérért dolgoztatja az embereket, ez mind benne van, és én ezt eltűröm, nézem, csodálkozom, s azt mondom, valami törvényt kell hozni a pénzügyi stabilitás érdekében.

Tehát, hogy mondjam, ez a törvény nem a pénzügyi stabilitásról szól. Ez arról szól, hogy valamilyen módon meg kell akadályozni az államadósság növekedését, illetőleg el kell tudnunk kezdeni az államadósság mértékének, GDP-ben kifejezett mértékének a csökkentését.

(17.40)

Higgyék el, hogy ameddig a GDP-nek az a tartalma, ami, és emögött az húzódik meg, ami, addig az egyre nehezebb helyzetben lévő magyar vállalkozások és az egyre nehezebb helyzetben lévő magyar dolgozók nem fogják tudni finanszírozni azt a bevételt az államkassza számára, amivel egyáltalán célul ki lehet tűzni azt, hogy az államadósságot csökkenteni lehessen. Illetőleg persze, megoldható, de akkor nem Magyarország pénzügyi stabilizációjáról van szó, hanem Magyarország nyomorának a stabilizációjáról van szó. Ezt el lehet érni. Különben nincs megoldás, csak akkor, ha itt mindenki azonos feltételekkel vesz részt a gazdasági életben. Ezt én egy rendkívül fontos kérdésnek tekintem.

Nem tudom egészen pontosan megérteni és fölfogni azt, hogy került ebbe a törvénybe a nyugdíjügy, hiszen a nyugdíjasok, gondolom, nem svájci frankban kapják a nyugdíjukat. Egész egyszerűen nem értem, hogy miért került ide akkor, amikor már tulajdonképpen a költségvetés kapcsán is kiderült az, hogy a nyugdíjaknak mi lesz a fedezete, és az, hogy a nyugdíjak fedezete szent és sérthetetlen, ahhoz nem lehet hozzányúlni. Ez mind le van írva, benne van a költségvetésben és benne van a költségvetési törvényen. Nem tudom, hogy került ide.

Hadd tegyem hozzá azt is, hogy számtalan egyéb észrevételem is van, tehát nem csak ilyen formai jellegű észrevételeim vannak, hiszen más dologra is érdemes odafigyelni. Én azt beszéltem meg itt a kedves kollégáimmal, hogy megosztjuk a felszólalás lehetőségét. Én maradok az általánosság szintjén, amit itt elkezdtem magyarázni, a kollégáim pedig majd rá fognak mutatni arra, hogy itt durva jogszabályi problémák vannak, durva értelmezési problémák vannak, durva hatáskör-eltolódások vannak, méghozzá olyanok, amelyeket nem valószínű, hogy meg lehet engedni egy olyan országban, amelyik állandóan arra hivatkozik, hogy jogállam.

Egyetlenegy dolgot még szóvá tennék - bár az első fejezetben van az is, amit dicsértem, hogy látszik, hogy szakemberek is írogattak ebbe az anyagba dolgokat -, hogy például a 4. § (3) bekezdésében olyan képletet írnak le, amin én gondolkoztam egy darabig. Igaz, nem csináltam rá példát, de tulajdonképpen nem értem, meg kell hogy mondjam. Nagyon örülnék, ha valaki szépen, részleteiben elmondaná, hogy itt miről is van szó, hogyan is kell érteni, és mit is kell alatta érteni, és mit mutat ez vagy mit nem mutat.

Szeretném még fölhívni a figyelmet arra, hogy az adósságkezelő központ felépítésében gyönyörűen meg van határozva, hogy a miniszter felügyeli, ő gyakorolja a tulajdonosi jogokat. Meg van határozva, hogy egy felügyelőbizottság vizsgálhatja, de az is le van írva, hogy a felügyelőbizottság semmi olyat nem vizsgálhat, ami tulajdonképpen a tényleges munkáját illeti ennek az adósságkezelő központnak, ami a valódi munkáját illető megállapításait, mozgásait, rendelkezéseit, cselekvéseit és döntéseit illeti.

Megvan róla tulajdonképpen a véleményem, de ez még valahogy el is menne - csakhogy hogy is néz ez ki? Ez az állami adósságkezelő szervezet egy állami szervezet. A magyar állam a tulajdonos. A tulajdonosi jogokat a miniszter gyakorolja. Igen, de ha állami, és egy ilyen fontos dologról van szó, mint a költségvetés egyik legnagyobb kiadási tétele és legnagyobb tehertétele, akkor én azért azt helyesnek tartanám, ha ennek a szervezetnek a működéséről legalább évente egyszer egy jelentést kapnánk a tulajdonosi jogokat gyakorló minisztertől, amit itt ez a tisztelt parlament megtárgyalna, amihez hozzászólna, amit adott esetben bírálhatna, vagy adott esetben ötleteket adhatna arra, hogyan gondolkozzon tovább ez az intézmény. Higgyék el, hogy ez egy nagyon fontos dolog. Meggyőződésem és saját tapasztalatom, hogy nagyon keveset tudunk mi, képviselők arról a hihetetlen puttonyról a hátunkon, amit adósságnak és az adóssággal kapcsolatos tehernek nevezünk. Sokkal többet kellene tudnunk ahhoz, hogy megalapozottan tudjunk hozzászólni az ezzel kapcsolatos ügyekhez.

A másik részhez is hozzászólnék. Van egy olyan kötelezettség is, hogy bizonyos esetekben hogyan lehet felvenni külföldi kölcsönöket meghatározott célokra és ezt ki engedélyezi. Én itt bizonyos nagyságrendeken felül, különösen akkor, ha a magyar kormány veszi fel ezeket a kölcsönöket, ezt is bizony az Országgyűlés elé hozandó dolognak tartanám, ahol bizony az Országgyűlésnek kétharmados szinten meg kell szavazni, engedélyezni és hozzájárulni ahhoz, hogy ez a kölcsönfelvétel megtörténhessen. Higgyék el, mi vagyunk a felelősök ebben az országban, mert ha mi igazán ellátjuk a feladatunkat, akkor a kormány csak azt teheti, amit mi jóváhagyunk és megengedünk. Köszönöm szíves türelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Forrás: parlament.hu