DR. GAUDI-NAGY TAMÁS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Igazából én röviden egy gondolattal szeretném folytatni, felvezetni gondolataimat a vezérszónoki részben, utána majd még sokkal részletesebben is elmondjuk véleményünket ezen felháborító és a Ház méltóságát is sárba tipró rendelkezéssel szemben, amely egyben a magyar parlamentarizmus arculcsapása.

Szeretnék idézni egy történelmi előzményből. Historia est magistra vitae, a történelem az élet nagy tanítómestere, mondja a bölcs latin mondás. Tanuljunk a történelemből! Mi igyekszünk tanulni. Mi azért állunk a Kossuth Párt oldalán, mint ahogy annak idején a Kossuth Párt is ellenzékben volt 1904-ben, mert úgy gondoljuk, hogy a nemzet hagyományainak a megvédése, a '48-as célok kikényszerítése a mai napig kötelező feladat. Rengeteg dolog nem teljesült még az arányos közteherviseléstől kezdve a független minisztériumig. Jelenleg úgy tűnik, hogy a minisztériumunk, a kormányunk sajnos nem független, hanem egy IMF-diktátum ország torkán való leerőltetését hajtja végre, és ezen diktátum végrehajtásának egy jogi eszközét látjuk most magunk előtt. Ezt kívánják most jóváhagyatni, ezt kívánják szentesíteni. Egyébként a saját jelenlegi gyakorlatukat kívánják szentesíteni, ezt csak úgy hozzáteszem.

Ez a gondolat a következőről szól, fel is olvasom. Az első Tisza István-kormány időszakában vagyunk 1904-ben. Az első Tisza István-kormány 1903. november 3-án alakult és 1905. júniusig irányította az országot. És most figyeljenek, kedves honfitársak, aki figyeli ezt az adást. Ha jól számolom, 11 képviselőtársunk van jelen az Országházban a 386-ból, a többiek bizonyára halaszthatatlan közfeladatukat végzik, vagy éppenséggel a kinyúlás szélén állnak a miatt a parlamenti tempó miatt, amely úgy nyilvánult meg, hogy nekünk például hat alkotmányügyi bizottsági ülésünk volt ezen a héten, és lehet, hogy még ma este is lesz, mert valami zárószavazás előtti módosító javaslat megérkezik. Mindenesetre azt szeretném elmondani, hogy ebben az időszakban a Tisza István vezette kormány, a Szabadelvű Párt harmincéves uralmat gyakorolt Magyarországon, egy totális uralmat gyakorolt, de igen erőteljesen vitathatóan képviselte a nemzeti érdekeket, és ezt a Kossuth pártiak, az ellenzék rendszeresen támadta.

Olvassuk el ezt a mondatot együtt, hogy milyen következményekhez fog vezetni ennek a házszabály-módosításnak az elfogadása, ha nem térnek le erről az útról. "A Tisza István vezette kabinet gyakran erőszakos tevékenysége addig példátlan módon polarizálta a korabeli közvéleményt, és gyakorlatilag egyenesen vezetett ahhoz, hogy mandátumának lejárta után közel másfél éven át húzódó súlyos belpolitikai válság alakult ki az országban, valamint ahhoz is, hogy az 1875-től 1905-ig folyamatosan kormányzó Szabadelvű Párt szétessen és jogutód nélkül megszűnjön."

Mert mi lett a következménye ennek az obstrukciós ellenzéki tevékenységet letörni kívánó házszabály-módosításnak? Ott volt az ominózus zsebkendős szavazás. Emlékszünk erre mindannyian, aki meg nem emlékszik, annak felidézem. A Szabadelvű Párt házelnöke - most hál' istennek, Balczó Zoltán házelnök úr ül itt, tőle ilyen zsebkendőlógatás nem lesz várható - úgy szavaztatott meg házszabálysértő módon házszabály-módosítást 1904. november 18-án, hogy zsebkendőlengetéssel állították fel az igennel szavazókat. Régen annak kellett felállni, aki igennel szavazott, aki meg nemmel szavazott, az ülve maradt. Ennek az volt a lényege, hogy a vitát lezárhatóvá tették. Ez volt a klotűr intézménye, amit már többször alkalmaztak velünk szemben, még bizottsági szinten is. Példátlan módon még azt sem engedik nekünk tisztességes módon, hogy a vitákat lefolytassuk, végigvigyük azokat a gondolatokat, azokat az aggodalmakat, azokat a szempontokat, amelyek miatt minket a választópolgárok ideküldtek a parlamentbe. Éppen a női kvóta kapcsán éltem meg azt, hogy utána annyira elborult - elnézést kérek - egy-két képviselőtársunk agya, hogy azt kérték, azonnal három percre csökkentsék a vitát, nehogy már többet vitatkozzunk itt bármiről.

Miről van szó? Az történt 1904. november 18-án, hogy ezzel a bizonyos házszabály-módosítással kizárttá tették azt, hogy a vitákat addig lehessen folytatni, amíg van érve még bárkinek. Most is tulajdonképpen arról van szó, hogy nem fontos az, hogy ellenvélemény legyen, nem fontos az, hogy ellensúly legyen. Nagyon jól mondta Farkas Gergely képviselőtársunk, amikor az időkeretes vita folyt akkor, amikor még egy kicsit többen voltunk a Házban, hogy a Jobbik eddig mindig azt bizonyította, hogy amikor a Jobbik kellett ahhoz, hogy sürgősségi eljárásban lehessen tárgyalni egy törvényjavaslatot, amikor az indokolt volt, akár a kolontári tragédia után például, hogy lehessen állami vagyonfelügyeletet elrendelni, mi támogattuk ezt.

Támogattuk a devizaadósok érdekében előterjesztett javaslatok gyorsított tárgyalását, de nemet mondtunk olyanokra, amelyek nemzeti érdekeket sértettek. Úgy gondoltuk, hogy például az Alkotmánybíróságot meg kell védeni, és nem szétrombolni kell az Alkotmánybíróság intézményét, és hosszan folytathatnám a sort. A mostani szabály lényege az, hogy nem kell már négyötödös többség, nem kell a Jobbik szavazata, hogy a nemzeti érdekek garantálása érdekében egy kicsit lassíthassa az eljárást, és mondhassa azt, hogy álljunk meg egy szóra, gondolkodjunk el a dolgokon, és ne kapkodjunk, hanem most már meg lehet kétharmadosan csinálni mindent, mint ahogy az alkotmánymódosítás, maga az egész alkotmányozás folyamatát négyötödös keretből azonnal kétharmadosra vették át, mihelyt az új forradalmi kormány hatalomra került.

A hátralévő egy percben röviden csak arra szeretnék utalni, hogy végül is mi történt itt. Az történt, hogy másnap az ellenzék dühödt képviselői bejöttek, és arra a következtetésre jutottak, hogy nem maradt más eszközük, mintsem hogy azzal fejezzék ki tiltakozásukat, hogy ezt a csodálatos becses berendezést, amit egyébként két évvel korábban adtak át, darabokra verték, szétverték, és a rájuk rontó karhatalmistákat is elkergették, kikergették a parlamentből. Akkor egy kicsit elgondolkozott a kormánytöbbség, hogy mi a helyzet. A király ezután feloszlatta az országgyűlést, választások jöttek, s az addig egymással vitatkozó ellenzék erős szövetségbe tömörült, és a választásokon legyőzte, ripityára verte a magából felfuvalkodott többségi pártot. Széll Kálmán is többek között ekkor került kizárásra a Szabadelvű Pártból, az a Széll Kálmán, akire most rengeteget hivatkoznak a Széll Kálmán-terv kapcsán.

Szóval, tanuljunk a történelemből, és ilyen útra ne térjünk. Biztosítsuk a lehetőségét annak, hogy a magyar emberek érdekeit alaposan megvizsgálva hozhassuk meg a döntéseket a Házban, és ne lehessünk az IMF-diktátumok végrehajtó fiókintézménye, mert a Magyar Országgyűlést nem erre hozták létre, és ezer év óta nem ezért van. Úgyhogy minden körülmények között meg fogjuk védeni a magyar nemzet szuverenitását és az Országház méltóságát.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

(18.00)

Forrás: parlament.hu