DR. PAPCSÁK FERENC (Fidesz): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A zárógondolatainkat Vas Imre képviselőtársammal közösen szeretném megosztani. Nem élnénk azzal az obstrukciós lehetőséggel, hogy a hajnali órákig tartsuk fel képviselőtársaink figyelmét, azonban nagyon fontos, hogy néhány gondolatot... (Közbeszólásra:) Pedig megérdemelnék, bár őket nem köti az az előterjesztői kötelem, hogy itt kell tartózkodniuk az ülésteremben, az elnök urat igen.

Tehát nagyon fontos javaslatról van szó, és nagyon szépen köszönöm a képviselőtársak konstruktív hozzáállását, hogy gazdagították ezt az előterjesztést, és egy nagyon élénk vitát tudtunk folytatni a Házszabály ez irányú módosítása vonatkozásában. Elsődlegesen azt emelném ki, Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársam itt utalt az 1904-1905-ös időszak obstrukciós nyomokat is hagyó történeti időszakára, amikor lényegében a parlamenti ellenzék minden lehetőséget, a rendelkezésére álló minden lehetőséget megragadott ahhoz, hogy a jogait érvényesítse. Senki el nem vitatja egyébként az ellenzéktől ma sem azt a jogot, hogy véleményt formáljon, és pontosan ez az a Ház, ez az a plénum, ahol ezt meg is kell, sőt kötelezően meg is kell tennie, ahol értékeket közvetítünk egymás iránt is, illetőleg az ország közvéleménye iránt, az érdeklődő honpolgárok iránt, akik egyébként ezt nem csupán hazánkban, hanem a határainkon túl is figyelemmel kísérik ezt.

A tegnapi napon Zuglóban, a testületi ülés után azt voltam bátor mondani a képviselőknek, és itt nagyon fontos a gazdasági, a politikai és a hazánk szerkezeti átalakításával összefüggésben, hogy történelmi időket élünk, nem egyszerű időszakot él meg a kormány, és nem egyszerű időszakot élnek meg a képviselőink sem, akár ellenzéki pozícióban vannak, akár kormányzati pozícióban. Én csak egyetlen dolgot ajánlanék a magunk számára figyelmünkbe. Bárhová sodort is az élet, bármely ország parlamenti képviselőivel volt lehetőségem találkozni, beszélgetni és megismerkedni, ők mindig előbb voltak a saját nemzetük tagjai, és utána fejtették ki nézeteiket az adott problémára, vagy közvetítették az értékrendjüket egy-egy vitában. Sajnálom ma Magyarországon azt a tendenciát, amit egyébként hála Istennek, a parlamentből már kiszorult politikai tényező közvetítette leginkább, itt a Szabad Demokraták Szövetségére gondolok (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Hála Istennek, már nincsenek itt!), akik lényegében nemhogy nem voltak a nemzet tagjai, hanem kifejezetten nem is kívántak azzá válni, és kifejezetten tagadták is azt, hogy ők magyarként gondolják berendezni ezt az országot.

Én arra kérem képviselőtársaimat, és általános érvénnyel, hiszen az általános vita lezárásáról van szó, elnök úr, hogy a későbbiekben fontoljuk meg, fontolják meg annak a nemzeti minimumnak a meghatározását, amely lényegében előbb magyar és nemzeti, utána pedig az értékrendeket tükröző gondolkodást mutat fel egymás iránt. Itt leginkább a szocialista képviselőkre utalnék, amikor mesterséges eljárásokon keresztül - hogyan fogalmazzak... - oltják, illetve bujtogatják Magyarország ellen a külföldi médiát és a külföldi gondolkodókat. Sajnos erre bizonyítékok is vannak, nem egyszer, nem kétszer bebizonyosodott, hogy saját hazájuk ellen szólalnak fel külföldön, külföldi fórumokon. Kérem önöket, ne tegyék ezt soha!

Nyilvánvalóan nem mondtuk soha, hogy mi hiba nélkül való személyek lennénk. Ékes képviselőtársam mondta, nem rendelkezünk a bölcsek kövével, és nem is vindikálhatjuk magunknak azt a jogot, hogy minden kérdést mi tudunk pontosan, és soha nem követünk el hibát.

(20.00)

Azonban azt nézzék el nekünk, hogy ezeket a tapasztalatokat, amelyek akár az elmúlt másfél év kormányzása alapján is itt a parlamenti vitákban meggyökerezett viszonyokat tükrözik, átgondoljuk, próbáljuk meg egy rendszerbe összehozni, és olyan indítványt készíteni, készíttetni itt az Országgyűléssel, amivel talán jobbá tesszük a vitát.

Bárándy Gergely képviselőtársamra visszautalva két megjegyzésem lenne. Az egyik: Salamon László elnök úrnak, az alkotmányügyi bizottság jelenlegi elnökének a tárgyalási metódusa kifejezetten példaértékű. Én személyesen el is ismerem a tisztelt Ház előtt, hogy néha türelmetlen vagyok a tárgyalásvezetés e vonatkozásában - ő gyakran az ellenzéknek akkor is szót ad, amikor már a vitát lezárta -, egyébként formailag ő nehezen vádolható ezzel. Az különösen példaértékű, és kérem, bombázzon, képviselő úr, minket olyan indítvánnyal akár sarkalatos törvények, akár más törvények kapcsán, mint amikor például az Állami Számvevőszékről szóló törvényt megelőzően meghallgattuk a Számvevőszék elnökét, vagy az Alkotmánybíróságról szóló törvény előtt egy úgynevezett informális, értékelő, vitatkozó bizottsági ülést tartottunk, tehát kérem képviselő urat, foglalkozzon ezzel a kérdéssel, és kezdeményezze ezeket az egyébként a rendes ülésünket megelőző, mondjuk úgy, vitaindító bizottsági üléseket.

A másik megjegyzésem önnel kapcsolatban: nem kell aggodalmaskodni, a demokrácia nem forog veszélyben hazánkban, választásokon nyertük el, tiszta, nyílt módon, én éppen önnel szemben. Bár ha a második fordulóban indult volna, akkor abszolút önnel szemben nyertem volna a választást, de erre nem volt lehetőségünk. Nem hagyhattam ki, bocsásson meg, képviselőtársam, de a demokráciának már csak az a szépsége, hogy egymással értékrendek és személyek ütköznek, tehát nem kell aggódnia a demokrácia problémái iránt.

A harmadik a legitimációs kérdés. Gyakran elhangzik egyébként a vitában, ön ismét felhozta, hogy milyen felhatalmazás alapján tesszük mi ezt. Magyarország polgárai megválasztottak bennünket erre a pozícióra, országgyűlési képviselőként bármikor mód és lehetőség van arra, hogy módosító indítványokat nyújtsunk be.

Röviden ennyit szerettem volna, és most átadom a lehetőséget... (Jelzésre:) Nem én. Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu